Testi-lelki nagytakarítás az ünnepre.
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. március-április
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. március-április
Most már valószínüleg sok-sok zsidó házban folyik, még Budapesten is, a kemény munka. Ez egy igazi un. ávodát párech, olyan munka, ami megtöri a testet. Aki vett már részt pészáchi takarításban, az nagyon jól ismeri ezt az érzést. Ez amelett, hogy nem annyira kellemes, egy nagy segítség nekünk, hogy széder este teljesíthessük azt, hogy úgy érezzük, mintha mi magunk, éppen most jönnénk ki az egyiptomi rabszolgaságból. És valószínüleg ez a mi korunkban, az életkörülmények változása miatt egyre inkább érzékelhetővé válik. Amíg Bölcseink korában nagyjából annyiból állt a pészáchi takarítás, hogy egy nappal az ünnep előtti estén egy gyertyával alaposan átnéztek minden olyan helyet, ahova kovászos kerülhetett, addig egy mai háztartásnál ez teljesen elképzelhetetlen! Általában Purim körül már illik elkezdeni a takarítást. Egyébként más területeken is azt találhatjuk, ha megvizsgáljuk, hogy a generációk múlásával a gyakorlati tevékenységek egyre sokasodnak. Ha csak még egy példát hoznék, hogy néz ki egy péntek délután és szombatfogadás ma, és hogy nézett ki ugyanez Bölcseink idejében.
Mindez persze nem véletlen. Hiszen alaptétel a vallásunkban, hogy jeridát hádorot van, azaz a generációk színvonala csökken. Egy mai embernek sokkal több gyakorlati segítségre van szüksége, mint egy korábbinak. Amíg egy talmudi korban élő embernek elég volt kezet, arcot, lábat mosnia, tiszta ruhát vennie és egy-két rövid imát elmondania ahhoz, hogy elérje a szombat szentségét, addíg nekünk ennek sokszorosát kell tennünk, hogy ugyanezt elérjük. Szükséges, hogy sokkal többet foglalkozzunk a pészáchi takarítással, ahhoz, hogy el tudjuk érni az ünnep szentségét!
Milyen tartalmat tudunk ehhez a tevékenységhez rendelni azonkívül, hogy megtöri a testet? Bölcseink azt tanítják, hogy a chámec, a kovászos, az emberben levő rossz ösztönt szimbolizálja. Pészáchra ki kell takarítanunk minden chámecot, semmiféle rossz ne maradjon a birtokunkban! Így kéne belépnünk pészách ünnepébe, teljesen szabadon és tisztán mindenféle negatív motivációtól. Amíg a gyakorlatban hosszú órákon és napokon keresztül készítjük lakásunkat arra, hogy alkalmas legyen az ünnepre, evvel párhuzamosan kell önmagunkat is készíteni arra, hogy amikor beköszönt az ünnep, készen legyünk annak szentségéhez felemelkedni és valóban szabaddá váljunk, nemcsak fizikailag.
Újságunk e számában talán a megszokottnál több terjedelmes cikket találhatnak Olvasóink. Reméljük megbocsájtanak nekünk ezért és ha máskor nem, legalább az ünnep alatt fognak időt szánni a hosszabb cikkek elolvasására is! Mi, legalábbis ezzel már el is szeretnénk kezdeni azt a széder esti gyakorlatot, miszerint „kol hámárbe leszápér…háré ze mesubách” (minél többet mesél valaki…, annál dícséretesebb)
Kívánunk minden kedves Olvasónknak kóser és örömteli pészáchot!