Hogy igazán mélyre menjen, sokszor el kell olvasni.
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
Szerző: Lativ Kolel
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
Rövid szünet után megjelent a Forrás legújabb száma, bár a már ntöbbekben megfogalmazódott részben jogos kritika alapján talán nem lehet újnak nevezni, hiszen mindig csak ismétlődnek a szokásos vallásos témák. A kritika csak részben jogos, hiszen törekszünk arra, hogy annak ellenére, hogy ez egy „vallásos” újság, mégis színes legyen! (Persze nem mindenki gondolja, hogy a vallásos, az egyenlő a szürkével!) Másrészt viszont a vád jogos, sok téma állandóan ismétlődik: legyünk szerények és adakozók, könyörületesek és szemérmesek stb. Az ember pedig szomjas az újdonságokra, a szenzációra – ezért is hívják az újságot újságnak, mert az olvasó azt remélheti tőle, hogy valami érdekeset fog benne találni, valami olyasmit, amiről még nem hallott.
Az újkor egyik legkiemelkedőbb rabbija, Mose Chájim Luzzatto egyik leghíresebb könyvének, a Meszilát jesárimnak az előszavában a következő fantasztikus marketingszöveggel próbálja könyvét piacképessé tenni: „A könyvemben nem találsz semmi újdonságot, minden, amit leírtam, az mindenki számára tudott és ismert.” Valamint: „Semmi hasznát nem veszed a könyvemnek, ha csak egyszer olvasod el, csak a többszörös ismétlés válhat előnyödre.” Hát ez nagyszerű! Nincs benne semmi újdonság és egy csomószor el kell olvasni!
Ez alapvető módszer a muszártanulásban, a zsidó etikában. Világos, hogy sokszor nem azért nem felelünk meg saját ideálunknak, mert nem eléggé tudjuk, mi is a jó. Nincs olyan ember, aki ne gondolná, hogy jobb szerénynek lenni, mint gőgösnek, jobb adakozónak lenni, mint fukarnak, jobb könyörületesnek lenni, mint kegyetlennek! Akkor miért nem sikerül nekünk e tulajdonságok birtokosaivá válnunk? Részben azért, mert nem szeretünk szembenézni önmagunkkal és konstatálni, hogy mennyire hiányosak és elmaradottak vagyunk bizonyos területeken. Másrészt azért, mert nem érdekesek ezek a témák, nem kötik le a figyelmünket. Már ezerszer hallottuk gyerekkorunkban, hogy ne légy irigy, nem szabad hazudni stb., felnőtt emberek nem foglalkoznak ilyesmikkel, hiszen tudjuk, már ezerszer hallottuk!
A muszártanulás módszere egyrészt az önismeret – igenis tisztában kell lennem önmagammal, melyik területen hol tartok –, másrészt pedig az állandó ismételgetés. Hiszen nem az intellektust kell meggyőzni arról, hogy helyes a vagyonomat, az időmet megosztani másokkal, hanem az „alacsonyabb”, az ösztönösebb rétegeket. A részemmé kell hogy váljon az adott információ, amíg „ösztönösen” fogok ennek megfelelően reagálni.
„Vejádátá hájom, vehásévotá ál levovechá” – tudd meg ma, és tedd a szívedre. Első szakasz az információ megértése, második szakasz az információval való eggyéválás! A muszároktató rabbik módszere, hogy miután egy kis szakaszt jól megértettek, elismételték ugyanazt, akár negyvenszer, ötvenszer énekelve. Miért énekelve? Mert ez már nem az objektív értelemnek szól, hanem az érzelmeknek és a még mélyebben meghúzódó régióknak. Így válik az ember „jóvá”, aki nemcsak tudja, hogy mi a jó, hanem ösztönösen, „zsigerből” jó!
Kívánunk minden kedves Olvasónknak tartalmas és örömteli sávuotot!