Filozófia

Kommentháború, lájkvadászat, függés

Mit kezdjünk a facebookkal, ha már nem tudunk vele mit kezdeni?

Ha hirtelen túl kevés lesz, az a baj, ha pedig túl sok, akkor az: sajnos ilyen a pénz. Bár relatív, hogy mi számít soknak és kevésnek, alapvetően rajtunk múlik, hogy mit kezdünk a hiánnyal és a bőséggel. Az igazi kihívást ugyanis nem is feltétlenül a mennyiség jelenti, hanem annak hirtelen, drasztikus változása. Ha megnyerjük a lottó ötöst, és egyik pillanatról a másikra milliárdosok leszünk, ugyanakkor az új helyzetet nem tudjuk lelkileg megfelelően kezelni, akkor akár már középtávon is súlyos, korábban ismeretlen problémák merülhetnek fel.

Talán nem is gondolunk rá, de a minket körülvevő különböző kommunikációs vívmányokhoz való viszonyunk nagyon hasonlít a pénzhez való viszonyunkhoz. Ma már jól látható, hogy a legtöbb platform és eszköz a számos pozitív hozadék ellenére rengeteg olyan kihívást is jelent számunkra, amelyet nem feltétlenül tudunk kellően jól kezelni. Akármennyire is patetikusan hangzik, sajnos mégiscsak arról van szó, hogy a korlátlan szabadság képes rabigába hajtani minket, ha nem vagyok óvatosak.

Mi változott?

Az egész kérdéskör kulcsproblémája az online világ kommunikációs normáinak szabályozatlanságából, illetve hiányából fakad, ugyanis az internet világa nagyrészt még mindig egy olyan típusú „vadnyugat” képét adja, ahol önmagunknak kell kialakítanunk azt a normarendszert, amelyben kellő bölcsességgel minimalizálhatjuk a másoknak és önmagunknak okozható károkat és sérüléseket. Bár nincsen egy általánosan elfogadott zsidó etikai kódex a közösségi média helyes használatáról, az mindenesetre már elmondható, hogy ezek a technológiai hatások számos olyan negatív változást is magukkal hoztak, amelyekre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Bizonyos realitásokkal tehát muszáj szembenéznünk, ha jól akarjuk használni ezeket az eszközöket, ugyanis egy adott információt a korábbi kommunikációs formákhoz és eszközökhöz képest a jelenlegi okostelefonokkal már jóval gyorsabban jóval több emberhez tudunk eljuttatni.

A helyes nyelvhasználattal kapcsolatos legfontosabb bölcseleti elveket Chofetz Chaimhoz (1839–1933) köthetjük, aki nagyon sokat foglalkozott a beszéd szerepével és annak hatásaival. Bár az ő idejében még nem volt internet, mégis, amikor a facebook és egyéb közösségi felületek helyes használatával foglalkozunk, érdemes visszanyúlnunk a meglátásaihoz, amelyek számos modern gondolkodót is inspiráltak.

Gil Student kanadai rabbi már több mint hét évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a problémára a Jewish Action című újságban, és összeszedett számos olyan pontot, amelyre meglátása szerint érdemes odafigyelnünk. Első ránézésre ezek nem is feltétlenül partikuláris zsidó vallásjogi szempontokat vetnek fel, sokkal inkább olyan általános javaslatokat és szabályokat, amelyek egymással szoros kapcsolatban állnak, és mellesleg szerves részeit képezik a zsidó gondolkodásnak is.

Hogyan csináljuk jól?

Talán a legfontosabb elv a lashon hara (igazságon alapuló pletyka) és a hotzaat shem ra (hazug rágalom) tudatos kerülése.

Különösen fontos, hogy a kerüljük a nyilvános veszekedést, a verbális inzultálást és lincselést.

Amennyiben a véleményünket megosztjuk a nagy nyilvánossággal, akkor azt mindig kellő megalapozottsággal tegyük. Előfordulhat olyan eset is, amikor ugyan jó szándék vezet minket, de ezzel esetleg alaptalanul írunk valamiről vagy valakiről pozitív dolgot. Ez azért veszélyes, mert adott esetben arra bátoríthat valakit, hogy az illető válaszul leírjon egy negatív véleményt, amely viszont már kellő megalapozottsággal bír. Miközben a szándék nemes, a végeredmény mégiscsak a károkozás.

Fokozottan ügyeljünk a magánéletünk védelmére: ami egyszer már kikerült rólunk az internetre – akár általunk, akár más által – az nagy valószínűséggel már örökre ott marad, és bárki által hozzáférhetővé válik. Ez vonatkozik egyébként mindenféle bizalmas információra is, akár rólunk, akár másról van szó.

Fontos, hogy úgy használjunk fel egy más által kirakott fotót, szöveget, gondolatot, hogy röviden hivatkozunk az illetőre. Vagyis tartsuk tiszteletben a szerzői jogokat!

Szorosan kapcsolódik a fent említett szempontokhoz a tzni­ut, vagyis a szemérmes viselkedés. Ez elsőre kissé régimódinak és avíttnak tűnhet, de valójában csak annyit jelent, hogy meg kell próbálnunk mindig civilizált és normális stílusban írni, illetve olyan képeket kiraknunk magunkról, amelyek később nem okoznak kellemetlenséget sem nekünk, sem másnak. Bizonyos típusú fotók ugyan nem tűnnek kellemetlennek a legközelebbi barátok előtt, de sok száz ismerős előtt már igen. Bizonyos szituációk olykor egyáltalán nem tűnnek kínosnak, de egy más kontextusban már igen.

Mennyit ér egy lájk?

Néhány évtizeddel ezelőtt a családi, baráti és társasági életről készült fotókat jóval szűkebb és szűrtebb kör tekintette meg, ezért egy-egy fotó megosztása kapcsán érdemes feltennünk magunknak a kérdést: vajon ezt a képet, videót, akár gondolatot elküldeném-e egyesével minden facebook-barátomnak e-mailen, vagy pedig eleve csak egy szűkebb körrel osztanám meg?

Rabbi Joey Haber rabbi a közösségi médiában való posztolással kapcsolatban felvet egy nagyon súlyos szempontot is: az irigységet. Amikor több száz ismerősünk látja, hogy melyik étteremben éppen mit eszünk, hol nya­ralunk, milyen harmonikus a családi életünk, az sok esetben – nem szándékoltan ugyan – feszültséget válthat ki azon ismerőseinkben, akik az életük adott vonatkozásában éppen hiányt szenvednek. Az illetőben sokszor fel sem merül az adott dologgal kapcsolatos igény, mégis az általunk kiposztolt képpel szembesülve már megfogalmazódhat egy hiányérzet, rosszabb esetben keserűség. Ideális esetben a közeli barátok természetesen örülnek az örömünknek, de ez nem feltétlenül vonatkozik a távoli ismerőseinkre. Ne tévesszen meg minket a sok lájk, azok nem mindig őszinték.

Nagyon fontos tehát, hogy bizonyos tartalmak megosztásakor világos határokat húzzunk meg, mivel szem előtt kell tartanunk, hogy az adott információ mit válthat ki másokban.

Mit tehetünk a függés ellen?

Ma már egyértelműen a legsúlyosabb negatív hozadéknak tartjuk a függés problémáját, amely értelemszerűen időrablást is jelent. Miközben ma már teljes konszenzus van abban a tekintetben, hogy a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás vagy bizonyos drogok súlyos testi és lelki változásokat okoznak, az okostelefon folyamatos használatából következő mentális károk egyelőre még inkább tabut jelentenek. A kontroll nélküli használat súlyos – magánéleti és munkahelyi – konfliktusokhoz vezethet, mivel az szorosan kapcsolódik a rossz időbeosztáshoz.

Mit tegyünk, amikor veszekednek a zsidók?

Chofetz Chaim szerint a zsidó szétszóratás elsődleges oka a zsidók pletykálkodása és veszekedése. Ha nem tudunk konstruktívan és megalapozottan hozzászólni egy facebookon zajló vitához, akkor inkább ne szóljunk hozzá, mert valójában csak ártunk vele. Ritkán van hozzáadott értéke egy sokadik kommentárnak, illetve csekély az esélyünk arra, hogy ezen a platformon bárkit meggyőzzünk arról, hogy adott esetben téved.

Student rabbi szerint ezért a zsidó témájú közéleti kérdésekben különösen fontos körültekintően megnyilvánulnunk. Figyelembe kell vennünk, hogy egyes kérdések megtárgyalása a tágabb kontextusból kiragadva félreértésekhez vezethetnek, amelyek súlyos károkat jelenthetnek olyan emberek számára, akik egyébként az adott témáról nem rendelkeznek megfelelő információs háttérrel. Ehhez kapcsolódóan Student rabbi egy ugyancsak fontos pontot említ, amelyre nem is feltétlenül gondolnánk, ugyanakkor a fenti koncepcióból egyértelműen következik: ez pedig a pozitív gondolkodás, illetve az erre való fókuszálás.

A beszédünkre tehát fokozottan oda kell figyelnünk, mert ha nem is tudatosan, de alakítjuk vele a saját személyiségünket és környezetünket. Chofetz Chaim szerint hiába imádkozunk elképesztő odaadással, ha közvetlenül utána pletykálkodunk vagy káromkodunk. Mindaz, amit előtte „felépítettünk”, egy mondattal leromboljuk.

Mindig tartsunk mértéket, még ha nehéz is. Ha lesz mérték: lesz határ. Ha lesz határ: lesz szabadság.

Néhány tipp a függés ellen:

  • Deaktiválás minimum egy hétre: ez a legjobb kompromisszum, mivel újra aktiválhatom a profilomat és tesztelhetem, hogy milyen érzés megszabadulni ettől a platformtól egy időre. Érdemes utólag összegezni azokat a pozitív és negatív tapasztalatokat, amelyek a kommunikáció hiányából fakadtak.
  • Olyan ismerősök törlése és csoportok elhagyása, akikkel és amelyekkel évek óta nincs kontaktusom, és várhatóan már nem is lesz.
  • Elérés nehezítése kétlépcsős belépéssel (felhasználónév + jelszó beírása minden bejelentkezésnél) annak érdekében, hogy háromszor is meggondoljam, valóban szükségem van-e az oldalra.
  • Ne hagyjuk az oldalt nyitva a számítógépünk tálcáján!
  • Redukáljuk a belépést maximum napi háromszor 15 percre!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás