A kémek tévedése – avagy a siker csak Isten akaratán és az ember erőfeszítésén együtt múlik.

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. június

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. június

Az izraeli kormány egy Goldstein nevű kémet küldött Franciaországba. Egy üzenetet akarnak neki eljuttatni, ezért hívnak egy másik kémet és azt mondják neki: menj Franciaországba, és ott fogod találni Goldsteint a Champs Elysée 16-ban egy lakásban. Bizonyosodj meg róla, hogy nem téveszted össze mással. Mikor találkozol vele, mondd ezt a titkos jelszót: „A kék madár a felhős ég felett száll.”

A kém elrepül Franciaországba, és taxival megy a Champ Elysée 16-ba. Felmegy a lépcsőn, nézi a postaládákat, és mi történik – két Goldstein van.

A kém feldob egy pénzérmét és megpróbálja az első emeleten lakó Goldsteint. Egy idős ember válaszol. A kém idegesen mondja: „… Izé … A kék madár … izé … repül a felhős ég felett!” Az öreg gondolkozik egy pillanatig, majd azt mondja: „Ja, Goldsteint, a kémet keresi? – Ő fent lakik!”

A SZÉGYEN KENYERE

Az eheti szakasz a 12 kém híres történetéről szól, akiket Izraelbe küldtek. Küldetésük első látásra ártalmatlannak tűnik: ki kell dolgozni egy stratégiát a kánaániak elleni harcra és 3 millió férfi, nő és gyermek letelepítésére az új országban. A kémeket (látszólag) azért küldték, hogy olyan gyakorlati dolgokat vizsgáljanak, mint a földrajz, mezőgazdasági és kereskedelmi lehetőségek, a legjobb elérési útvonalak stb.

Mégis van egy nyilvánvaló kérdés. Mivel az Örökkévaló rég megígérte, hogy a zsidóknak adja Izrael földjét, és Ő volt az, aki olyan ügyesen vezette őket eddig a pontig (a tíz csapáson és a Vörös-tenger kettéválásán keresztül) – akkor miért aggódtak a zsidók? Valóban szükségük volt stratégiai, katonai adatokra az ország meghódításához? Természetesen nem. Akkor miért nem vonultak be csak úgy önbizalommal, és miért nem hagyták, hogy az Örökkévaló intézze el a részleteket?

A válasz az, hogy az Örökkévaló ad nekünk egy ajándékot: azt a lehetőséget, hogy részesei és együttműködői legyünk a folyamatnak. Minden ember ezt szeretné. Képzeljük el, hogy egy milliomos gyereke vagyunk és mindig ezüst tálcán kapunk meg mindent. Milyen érzés? Szuper!

Egy darabig. De aztán elkezdjük érezni azt, amit a bölcsek a „szégyen kenyerének” hívnak. Érdemtelennek és kielégítetlennek fogjuk érezni magunkat. Mi is hozzá akarunk járulni, és el akarjuk nyerni a jutalmat. Mert az emberi természet olyan, hogy neki kell gyürkőznünk, és jöjjön a „csináld magad”.

Azt jelenti-e a „csináld magad”, hogy az Örökkévalót ki kell hagyni a képből? Nem! A zsidóság azt tanítja, hogy az élet egy kétsávos rendszer: az első sáv az emberi erőfeszítés és befektetés. A második sáv az Örökkévaló akarata. A siker érdekében a kettő együttesére van szükség. Azért, mert mi csak hozzá tudunk járulni a folyamathoz, de a végeredmény az Örökkévaló akaratától függ.

MOST JÖNNEK A KÉMEK

Tehát a 12 kém el lett küldve a vidám útra. Izra­elben az Örökkévaló bátorító jeleket mutat, hogy az ország valóban termékeny és gazdag. A szőlőfürtök olyan hatalmasak, hogy nyolc ember kell az elszállításukhoz. (4Mózes 13:23.) Az Örökkévaló arról is gondoskodik, hogy a kémek szembesüljenek a jól megerősített kánaáni városokkal – melyek valójában a kánaániak gyengeségének a jelei, mivel bárkinek, aki igazán erős, nem kell falak mögé rejtőzködnie. (Lásd Rási 13:19.)

Az Örökkévaló azt is kitervelte, hogy egy kánaáni előkelő éppen a kémek látogatásával egy időben haljon meg azért, hogy a helybéliek a temetéssel és a gyásszal legyenek elfoglalva – ily módon elterelve a figyelmüket a felderítő küldetésről. Minden tökéletesen ki lett tervelve, semmi sem romolhatott el, még véletlenül sem.

Mégis a dolgok valahogy rossz irányt vettek. Negyven nap után a kémek visszajöttek, és azt ajánlották, hogy ne menjenek be az országba. „Nem lehetünk sikeresek, mert minden olyan óriási!” – hivatkoztak a hatalmas gyümölcsökre. „Az ország elpusztítja a lakóit!” – hivatkoztak a temetésre. „Az emberek túl erősek!” – hivatkoztak a megerősített falakra. (Lásd 4Mózes 13:31–33.)

„Ha nem akartok bemenni az országba – mondja az Örökkévaló –, akkor nem is fogtok.”

A zsidók elfogadták a jelentést, és föladták az álmukat, hogy bemenjenek Izraelbe. Mi a következménye? Ha nem akartok bemenni az országba – mondja az Örökkévaló –, akkor nem is fogtok. Minden zsidó meg fog halni a sivatagban az elkövetkezendő negyven évben, és csak a gyermekeik fognak bemenni az országba.

MI ROMLOTT EL?

A kémek elvesztették a kapaszkodójukat. An­nyira el voltak foglalva az ország meghódításának gyakorlati kérdéseivel, hogy az Örökkévalót kihagyták a számításból – és nem is hozták vissza! Az eredeti kérdés, amelyre választ kellett keresniük – azaz, hogy hogyan hódítsuk meg az országot –, hirtelen átalakult egy másik kérdéssé, hogy egyáltalán megtegyük-e?

Hogyan jött létre ez a torzulás? Az Örökkévaló jelenléte a sivatagban nyilvánvaló volt: egy szikla állandó vízforrást biztosított, a dicsőség felhője sakkban tartotta az ellenségeket, naponta manna hullott az égből. Azonban ezek a nyilvánvaló csodák megszakadtak az Izraelbe való belépéskor. Emiatt a kémek úgy vélték, hogy az Örökkévaló gondoskodása és védelme is meg fog szűnni.

Ebből az elferdült nézőpontból minden pozitív jel, amelyet az Örökkévaló mutatott – a gyümölcsök, a temetés és a városfalak – negatívvá változtak. Tisztán gyakorlatias nézőpontból az volt a következtetésük – nem meglepően –, hogy ez lehetetlen.

Mózes, a nagy vezető előre látta ezt a veszélyt. Ezért mielőtt a kémek útnak indultak, megváltoztatta Hoseá nevét Jehosuára. A Jehosuá jelentése: „az Örökkévaló megsegít”. Az Örökkévaló nevének betűivel kezdődik – jud és hé. Mózes így kísérelte meg a kémek figyelmét erre a lényeges transzcendens kapcsolatra összpontosítani.
Mózes bizonyos mértékig sikeres volt: Jehosuá volt az egyik a két kém közül, aki tiltakozott a negatív jelentés ellen – és meg is lett jutalmazva azzal, hogy bemehetett az országba.

AZ ÖNROMBOLÁS FOLYAMATA

A kémek történetéből láthatjuk, hogy hogyan vezet az Örökkévalótól való elszakadás az önrombolás tragikus folyamatához.

Az első lépés ebben a folyamatban, mikor az ember elveszíti a sikerbe vetett hitét. Ez egyértelmű a kémek jelentéséből: „Olyanok voltunk szemeinkben, mint a sáskák, és olyanok voltunk az ő szemeikben is.” (4Mózes 13:33.) A kémek, akik esélytelennek gondolták a sikert, sáskáknak látták magukat – amit pedig a kánaániták visszatükröztek.
A második lépésben látjuk, hogy a kémek kifogásokat és tiltakozást hadarnak el – és még Mózest is megvádolják, amiért kihozta őket Egyiptomból. (4Mózes 14:2.) Racionális okokat keresnek a kudarcuk igazolására.

A harmadik lépés a végső és legfájdalmasabb. A kémek nem tudnak együtt élni a sikertelenségükkel. A halál megnyugtatóbb választás. Bemennek az országba csak azért, hogy a bennlakók megöljék őket. (4Mózes 14:45.) A dicsőség lángja kielégíti az egójukat… de elpusztítja az életüket.

A KRITIKUS KAPCSOLAT

Ez a mozgatórugó megjelenhet a mi életünkben is. Mindenkinek van egy elképzelése az életről, hogy mit szeretne leginkább elérni. A Tóra arra tanít, hogy ha ebből az elképzelésből nem hagyjuk ki az Örökkévalót, akkor a siker lehetősége túlmegy minden korláton. Mivel az Örökkévaló bármit meg tud tenni, minden siker az Ő akaratán múlik.

E nélkül a kapcsolat nélkül a siker képességét földi korlátok szabják meg. Ezért logikus az a feltételezés, hogy sok cél elérése nem lehetséges. Innen ered a kifejezés: „nem tudom megcsinálni. Ez lehetetlen.” De nem kellene, hogy így legyen.

Nemrég rendkívüli körülmények rákényszerítettek, hogy 16 mérföldet megtegyek szombaton. Mivel nem vezetek sábeszkor, csak gyalog tehettem meg ezt az utat. Öt órát tartott, de megcsináltam. Persze menet közben volt úgy, hogy arra gondoltam, feladom. Fájt a lábam. Le akartam feküdni a fűbe vagy keresni egy taxit. Csak egy dolog vitt engem tovább, hogy tudtam, micvát teszek. Biztos, hogy különben nem tudtam volna megcsinálni.

A Tóra azt mondja, hogy Bátjá (a fáraó lánya) lement a Nílushoz, és amikor látta, hogy a csecsemő Mózes a kosárban úszik a vízen „kinyújtotta a karját”. (2Mózes 2:5.) A Talmud arra a következtetésre jut, hogy bár a kosár a folyó közepén volt, csodálatos módon Bátjá karja olyan hosszúra nyúlt, hogy elérje azt.

A Kocki rebbe azt mondja: ez arra tanít minket, hogy még ha reménytelennek tűnik is egy helyzet, minden erőfeszítést meg kell tennünk, és ha az Örökkévaló is úgy akarja, hogy sikerüljön, akkor csodát fog tenni. Minél inkább az Örökkévaló akaratával összhangban élünk, ez reményt ad, hogy képesek leszünk átlépni a határokat. És akkor bármi lehetséges.

MIT HOZ A JÖVŐ

Ezt láthatjuk ma Izrael földjén. Egy kicsi, New Jersey méretű ország, melyet 220 millió arab vesz körül, sokan olyanok, akik meg akarják semmisíteni Izraelt. Pragmatikusan nem lehetne azt várni, hogy az ország életben maradjon… hacsak nincs az Örökkévaló is a képben.

A mi népünk láthatta, hogy az Örökkévaló bármit meg tud tenni. Mikor az izraeli hadsereg legyőzte az arab hadsereget egy alig hat napos háborúban, tisztán láthattuk, hogy túlléptük a fizikai korlátainkat. Ahogy David Ben-Gurion mondta: „Egy zsidó, aki nem hisz a csodákban, az nem realista.”

A kémek története tisá beávkor játszódott, a zsidó áv hónap 9. napján. Több száz évvel később az első Szentély lerombolása is tisá beávkor történt. További 500 évvel utána a második Szentély is tisá beávkor lett lerombolva. Sajnos ez visszatérő téma a zsidó történelemben: szem elől tévesztjük az Örökkévalóval való kapcsolatot, elveszítjük a kapaszkodót és lesüllyedünk az ujjal mutogató vádaskodáshoz, kifogásokhoz és végül a nem­zeti öngyilkossághoz.

Hisznek-e még ma a zsidók a nemzeti álom lehetőségében? Vagy tudat alatt mi magunk szabotáljuk azért, hogy megkönnyítsük az esetleges kudarcot vagy csalódást?

Az idő fogja megmutatni, hogy megtaláljuk-e a kapaszkodót, a pályán maradunk-e és sikerül-e felépíteni a zsidó nemzeti tudatot, mely ellen tud állni azoknak az erőknek, melyek elvonnak ettől a víziónktól, álmunktól.

vissza