Egy amerikai kutatás eredményei – kérdőjelekkel.
Szerző: Adler Tamás
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Szerző: Adler Tamás
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
A vallási szokások megtartása és a nevelés mellett a gyerekszám és a vegyes házasságok mennyisége is jelentősen befolyásolja a zsidó népesség jövőjét. Egy több mint tíz évvel ezelőtti amerikai kutatás komoly visszhangot kiváltó eredményei kapcsán ismét felmerül a kérdés: vajon beszélhetünk-e majd száz év múlva is reform, neológ, vagy épp szekuláris zsidóságról?
A 2000–2001-ben Amerikában lefolytatott Országos Zsidó Népesség Kutatásból kiderült, hogy az ortodox irányzatok nélkül a zsidó populáció komoly krízisben szenvedne a késői házasság és az alacsony gyerekvállalási hajlandóság miatt. Az 1990-es tanulmányhoz hasonlóan ez is négy kulcselem összefüggését vizsgálta: hány évesen volt a megkérdezett esküvője, zsidó-e a párja, hány gyereke van, és a házaspár milyen mértékben neveli gyermekeit zsidónak.
A több mint ötmillió amerikai zsidó kb. 80 százaléka tartozik valamilyen vallási közösséghez, és kb. 200 ezer ember szabad választásból vallja magát zsidónak.
VEGYES HÁZASSÁG ÉS CSÖKKENŐ ZSIDÓ NÉPESSÉG
A 10 évvel ezelőtti tanulmányból kiderül, hogy az azt megelőző öt évben az amerikai zsidók körében a házasságok csaknem fele volt vegyes házasság: a hatvanas évekhez képest a vegyes házasságok aránya 9%-ról 1990-re 52%-ra ugrott. A 18–39 év közötti szekuláris zsidók 72%-a, míg az ortodoxok 3%-a házasodik nem zsidóval. Ez az arány mind a reform-, mind pedig a konzervatív irányzatoknál egyértelműen növekvő tendenciát mutat. A gyerekszámot illetően szintén komoly különbségeket mértek: a vallástalan, reform- és konzervatív irányzatokhoz tartozó 40–49 éves szülők átlagosan „másfél”, míg az ortodoxok 4-5 gyermeket vállalnak. Egyes tanulmányok szerint ez az arány jelenleg 6 körül lehet.
A tanulmány mérése szerint a vegyes házasságban született gyermekek kb. 30%-a nevelkedik zsidóként, 40% más vallású lesz, a többiek pedig teljesen vallástalanok maradnak. Még ha a gyermek az első csoportba tartozik is, 10-15%-a fog csak ragaszkodni, hogy zsidó házastársa legyen.
HÁZASSÁG MEGŐRZÉSE ÉS A ZSIDÓ NEVELÉS
A kutatás szerint minél nagyobb a zsidó nevelésre és a zsidó értékek megőrzésére való igény, annál csekélyebb az esélye a vegyes házasságnak. Azon tanulók körében, akik 12 osztályos zsidó iskolában – tehát az ún. „jewish day school”-ban – folytatták középfokú tanulmányaikat, mindössze 3% a vegyes házasság esélye. A más irányzatokban szocializálódó fiatalok általában rövidebb ideig járnak ilyen típusú iskolába, melyek általában valamilyen kiegészítő iskolaként működnek.
Az utóbbi 30 évben az ortodox irányzathoz tartozók létszámának növekedése nagyrészt ennek a kulcselemnek köszönhető – túl a már említett tényezőkön. A szerzők fontos szerepet tulajdonítanak a baalei tshuvah – vagy kiruv – mozgalomnak is, mely számos olyan fiatalt ért el, akik nem részesültek hagyományőrző neveltetésben, azonban mégis visszataláltak a hagyományhoz: ők már nagyobb valószínűséggel nevelik zsidó szellemben gyermekeiket.
ELTÉRŐ TRENDEK
A múlt század közepétől tehát egymástól élesen eltérő irányok rajzolódtak ki az ortodox és az egyéb irányzatok között: az előbbieknél emelkedett a zsidó iskolában eltöltött évek és a vállalt gyermekek száma, míg a vegyes házasságok aránya csökkent; az utóbbiaknál viszont ellenkező irányú trend figyelhető meg: az iskolaévek száma stagnált, a gyerekszám csökkent, a vegyes házasságok pedig megduplázódtak.
Elképzelhető, hogy hosszú távon az Amerikában élő zsidók nagy része ilyen típusú 12 osztályos iskolákban fognak érettségizni. Ezt a trendet alátámaszthatja az is, hogy a jelenlegi 18–29 éves korosztály egyötöde már ortodox környezetben szocializálódott. Vagyis a kutatásból az derült ki, hogy hosszú távon a vallási értékek őrzése és az oktatás valóban képesek mérsékelni a vegyes házasságok mértékét, mely házasságok aztán ismét csak befolyásolják a gyerek nevelését és oktatását.
MI A MEGOLDÁS A NEM-ORTODOXOK SZÁMÁRA?
A nem-ortodox zsidók tehát igencsak komoly dilemma előtt állnak: egyrészt nem feltétlen szeretnék utódaikat tóratudósnak nevelni, de annak sem örülnének, ha unokáik teljesen asszimilálódnának.
A szülőnek két lehetősége van: beírathatja gyermekét zsidó iskolába, másrészt ő maga is részt vehet különböző tanulásokon. Az utóbbi évtizedek azt mutatják, hogy az önképzésre már számos csatornán keresztül adódik lehetőség, melyben az online módszereknek is komoly szerep jut. A tanulmány szerint az amerikai zsidóság ezt valóban jól alkalmazza.
VELÜNK MI LESZ?
Azon kívül, hogy a fent bemutatott tanulmány csak újabb kérdéseket vet fel, érdemes kellő kritikával fogadnunk az eredményeit.
Nem teljesen világos, hogy az ortodox irányzat hosszú távú sikere mögött a gyerekszám vagy pedig valamiféle szellemi siker állhat. Ténylegesen milyen mozgás figyelhető meg az irányzatok között és melyek a legfontosabb határvonalak? A tanulmányból a népszerű modern ortodox irányzat és a haszid mozgalom közötti konfliktusok sem merülnek fel, pontosabban egy kategóriába esnek.
Bár a nevelés és az oktatás szerepe minden közösség és társadalom számára kulcsfontosságú, nem világos, hogy egy „csak” 8 évig zsidó iskolába járó gyerek szignifikánsan nagyobb eséllyel választ-e magának nem-zsidó párt, mint aki 12 évig jár ilyen intézménybe. Valóban ez a 4 év a meghatározó?
A kis számú magyar zsidóság önmagára találása azt mutatja, hogy egy szabad társadalomban a különböző oktatási programokkal és neveléssel felrázható a szunnyadó zsidó szellem. A folyamat ugyanakkor ellentmondásos abból a szempontból, hogy a budapesti zsidó közeg alapvetően kulturális kódon keresztül éli meg identitását, míg a vallásos világ ebben a „versenyben” egyelőre kevésbé tűnik sikeresnek.
Az amerikai zsidóság példája azt mutatja, hogy minél befogadóbb és toleránsabb az a társadalom, melyben a zsidók élnek, annál nagyobb az esélye az asszimilációnak. Az amerikai társadalom sikere, hogy valóban képes lebontani évszázados falakat és integrálni a különböző kultúrákat.
A fenti eredményeket a szabadságszerető és modern ember sikerként értékelheti, míg egy párhuzamos társadalomban élő ortodox zsidó inkább veszélynek.
Mi legyünk inkább magabiztosan középutasak és határozottan szkeptikusak: ez sem nem siker, sem nem kudarc.
Egyszerűen csak kihívás.
