Tudásvágy és felelősségérzet a közösség iránt egy fiatalemberben.
Szerző: Réti János
Megjelent: Forrás – 2013. március-április
Szerző: Réti János
Megjelent: Forrás – 2013. március-április
Óriási potenciál rejtőzik a 80 ezres magyar zsidóságban
Szántó-Várnagy Ádám (Binjomin Zeév) matematikus PhD hallgató és a Lativ Kolel aktív tagja. Nemrég nősült, felesége Eszter Lea szintén a Lativ lelkes tanulója. Bár a haladó csoportba jár, agilis személyisége jól ismert a tanulócsoport minden résztvevője számára. A szövegelemzések mellett sokat foglalkozik a Lativ népszerűsítésével. Tehetsége sokrétű, az elméleti kérdések éppúgy érdeklik, mint a praktikum: egyéb teendői mellett most éppen zenei anyagot állít össze a Kolel szombatköszöntéseinek népszerű dallamaiból.
A Facebook-profilodon fellelt gyerekkori képeid alapján nem szigorúan hagyománytartó családban nevelkedtél. Hogyan lettél mégis vallásos?
Édesapám tett egy fogadalmat az ő édesapjának: ha bármikor, bármelyik fia akár a legkisebb mértékben érdeklődni kezd a zsidó hagyományok iránt, segíteni fogja a visszatalálásban. Ennek eredményeként amikor kisgyermekként érdeklődni kezdtem a gyökereink iránt, beíratott Talmud-Tórára. Voltam a szarvasi táborban is, e két helyen kaptam gyerekként a zsidóságról az alapélményeket. Az érdeklődésem egyetemista koromban éledt újjá, amikor a matematika szak mellett „felüdülésképpen” hetente egy napot a liturgika szakon töltöttem az OR-ZSE-n. Dovid Gottlieb rabbi írja valahol: ahogy minél többet tanult, a lába kezdett intellektuálisan stabil talajon állni. Ez a mondat számomra bárminél jobban leírja a saját tapasztalataimat. Az idők során számtalan magyarázatot hallottam a zsidóság lényegével kapcsolatosan, vallásosakat, kevésbé vallásosakat egyaránt. Számomra egyértelműen az előbbiek voltak szellemileg vonzóbbak. A zsidó értelmiség körében gyakori szkeptikus, a vallást egyszerű viccnek tartó alapállás antitéziseként én mérhetetlenül izgalmas dolgokra leltem a hagyományos forrásokban.
„mérhetetlenül izgalmas dolgokra leltem a hagyományos forrásokban”
Utólag visszatekintve jelentős ugrásnak az tűnik, hogy abban az időben, amikor elkezdtem szombatot tartani, minden alkalommal előzetesen kinyomtattam egy oldalt az aish.com-ról, amelyet reggel alaposan áttanulmányoztam, és feltöltekeztem az üzenetével az egész hétre.
A zsidó vallás a közösségben létezés szilárd tudatára épül. Hogyan lehet rátalálni a megfelelő közösségre a mai kor emberének, aki alapvetően önérdek-érvényesítésre, másrészt az innen-onnan felmarkolt töredéktudások, eltérő kulturális hatások szabad összerendezésének posztmodern gyakorlatára rendezkedett be?
Az internetről való tanulást követő második nagy mérföldkő az életemben az volt, amikor elkerültem a Lativ Kolelbe. A Sijével közös tanulások során vált világossá, hogy a zsidóságot (egy adott szint fölött) nem lehet az internetről megtanulni. A Szóbeli Tan maga az ember. Csak egy hús-vér ember közvetítésén keresztül kaphatom meg a tanítást, máskülönben kimaradok a maszórából. A közösség a zsidó vallás egyik legfontosabb vetülete. Most, amikor már tiszta számomra, hogy kiktől tanulok és mit, a legfontosabbnak az az alapelv tűnik, hogy mindent tiszta forrásból! Ha az ember túlságosan eltér a mainstream értelmezésektől, minden nagyon furcsa lesz.
A kérdés második feléhez visszatérve, érdekesnek tartom megvizsgálni, hogy egy korban mi a nehéz, és mi a könnyű. A mi korunkban könnyű, hogy a neten minden tudás azonnal elérhető, arról nem is beszélve, hogy Izrael is közelebb van mint valaha. Sije mondta egyszer viccesen miután megjegyeztem: „hú, akkor most ki kell menni Izraelbe”, hogy „hát, igen, minden kornak megvan a maga megpróbáltatása, ennek a kornak az, hogy ingyen kell Izraelbe utazni”. A múltkor például az egyik legnagyobb ma élő rabbival beszéltem a Skype-on, és válaszolt a kérdéseimre. Minden kornak megvan a maga feladata. Chofetz Chaim, a kora talán legnagyobb rabbinikus tudósa rávilágított, hogy az ő nemzedékének a láson hárában kellett fejlődnie. Ez természetesen ma is igaz, de legalább ilyen fontosnak látszik a cniut, vagy éppen a kiruv, a hagyománytól eltávolodott zsidók közelítése, visszavezetése a vallásos élethez. Ezzel végre megszűnhet a zsidóságról alkotott közkeletű kép, a gettózsidóság jelensége. Szólnunk kell a többi zsidóhoz, méghozzá a szeretet hangján. A Lativ Kolel többek között ezért óriási dolog, és nagyon örülnék, ha a saját energiáimból és is minél többet tudnék mozgósítani a kiruv sikere érdekében. Nagyon fontos – mondta Rav Chachamovics, Rav Keleti jó barátja és támogatója – hogy nem lehet abban bízni, majd Rav Keleti és Sije megoldja minden problémánkat. Ezért a mi feladatunk követni és támogatni őket, minden képességünkkel a közös céljainkat kell szolgálnunk.
Tapasztalataid alapján lehetséges Magyarországon az elvárásaid szerinti zsidó életet élni? Nem fordult meg a fejedben, hogy próbára tedd magad a világ valamely megbízhatóbb zsidó infrastruktúrával bíró, gazdagabb közösségeket felsorakoztató részén?
Amikor Izraelben voltunk, állandóan ezt hallottuk: maradjatok! Tapasztalat, hogy amint valaki elér a vallásosság egy bizonyos szintjére, előbb-utóbb kiköltözik egy vallásosabb helyre. Az elmúlt években ezért olyan fluktuációnak lehettünk szemtanúi, hogy ha csak azok, akik az utóbbi időben kimentek, itt lennének most, akkor versenyre kelhetnénk az összes többi európai zsidó közösséggel.
Persze, egyszerűbb becsatlakozni egy jól működő közösségbe, de jóval izgalmasabb létrehozni egy ilyet. Ez esetben a létrejövő közösség arculata olyan lehet, amilyen még sohasem létezett korábban – és még csak költözni sem kell a továbblépés érdekében. Hagyományosan két nézet ütközik ilyenkor: vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy az ember felelőssége elsősorban a saját családjára terjed ki. Ha ezt tartjuk mérvadónak, az oktatás miatt egyenesen következik a megoldás: ki kell költözni! Bár itthon is vannak úgynevezett zsidó iskolák, ez korántsem azt a színvonalat és tematikát jelenti, mint mondjuk kint Izraelben. Nem beszélve a jesivákról! Rav Keleti jóvoltából alkalmunk nyílt betekinteni több nagy hírű jesiva mindennapjaiba is Manchesterben és Gatesheadben. Hatalmas csarnokokat kell elképzelni, a falak egészen a mennyezetig roskadásig rakva könyvekkel, és a fiatalok asztalok mellett ülve párokban tanulják az aktuális talmudi részt. Mindenki ugyanazt. Manchesterben a ros jesiva, a vezető rabbi néhány jó szót szólt hozzánk búcsúzóul. Sosem fogom elfelejteni, amikor azt mondta, hogy a Tóra az élet fája, a szellemi gyökér, amelyből kinőttünk. Jegyezzük meg egy életre, vigyük haza üzenetként amit itt láttunk, hogy a Tóra tanulásának lehetősége minden zsidó számára óriási kincs.
Másrészt azonban felelősségünk van a tágabb közösség iránt is, és a szükséges zsidó oktatást meg tudjuk szervezni magunk is. Amikor körülnézek, azt látom, hogy óriási potenciál rejtőzik a 80 ezres magyar zsidóságban, csak segítenünk kell ezt előhozni. Ez a másik nézet, amelyet Rav Keleti és nemrég elhunyt mentora, az utóbbi évtizedek legnagyobb tóratudósa, Rav Elyashiv is képviselt. A nulláról kell működő, erős közösségeket létrehozni! Persze ehhez az ortodoxiának olyan arcot kell mutatnia, amely vonzó a fiatalok számára. Ezt próbáljuk most kialakítani a Lativ tevékenységén keresztül.
Nemrégiben nősültél. Fontos volt számodra, hogy életed párja társad legyen a zsidó tradíciók megtartásában? Egyáltalán: miért fontos a zsidó házastárs, miként lehet megtalálni, és neked hogyan sikerült?
Amikor a kántor szakra jelentkeztem, igazi liberális zsidó gyerekként az volt az elképzelésem, hogy ha valakivel megismerkedem, az jó lesz. Ha zsidó, az jó, ha nem, az sem baj. Aztán amint kezdtem a közösségbe beilleszkedni, lassan leesett a tantusz, hogy ez azért nem így van. Nekem mint kántornak legalább a születendő gyerekeim briszéig el kell jussak, és ehhez olyan partnerre van szükség, aki támogat. Majd szép lassan kikristályosodott a többi részlet is: ha sábeszt akarok otthon tartani, kell, hogy a másik értse, miről van szó. A problémát az jelentette, hogy fogalmam sem volt, miként váltsam valóra a céljaimat. A tudáshiányt egy váratlan felfedezés szüntette meg. Az interneten találtam egy kifejezetten nemrég vallásossá vált zsidóknak szóló „randizó” kurzust. Ebből világossá vált, hogy mit keressek egy másikban, mire figyeljek. Egy világ nyílt meg előttem.
A JMPointra is regisztráltam, ami utólag visszatekintve okos döntés volt, hiszen a folyamatos bejelentkezések elmélyítettek abban a tudatban, hogy a párkeresés fontos dolog, amelyre folyamatosan oda kell figyelni. Definiáltam a célt, és tettem is az érdekében. Ezzel máris elkezdődött egy folyamat, amely fokozatosan átformálta a személyiségemet. Ez általában véve is jó példa a micva működésére: csinálj egy jó cselekedetet, és az visszahat rád! Egyébként a feleségemet, Eszter Leát is közvetve a JMPoint segítségével találtam meg. Egy közös ismerősünk a feltöltött profilom láttán ismertetett össze bennünket.
Kényes kérdést készülök feltenni. Matematikusként hogyan próbálod meg összeegyeztetni a tudományos világképet a Tóra ettől gyakorta eltérő szemléletével?
Éppen tegnap beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki említette, hogy egy bonyolult elméleti kérdésen vitatkozó matematikusokat látva az utcán, az arcukra kiülő izgalomról, átszellemült koncentrációról én jutottam az eszébe. Azt válaszoltam neki, hogy nagyon jó, ha valaki a szellemi dolgoknak tényleg tud örülni, mert az ilyen természetű örömben nyoma sincs az önzőségnek. Nem valaminek a birtoklása tesz boldoggá, hanem az, hogy megértettünk valamit a világ működéséből. A Tóra ráadásul lényegesen több ennél, hiszen a tanulmányozása micva is.
A zsidóság számomra két dolgot egyesít: jónak kell lenni, és okosnak kell lenni! Mindkét dolgot külön-külön az egész világon megtaláljuk. Jónak kell lenni! – mondják az etikusok, és a többi vallások képviselői egyaránt. Okosnak – hangsúlyozzák az egyetemek, kutatóműhelyek. De azt, hogy a kettőt együtt kell megvalósítani, azzal sehol másutt nem találkoztam. Bennem mindkettőre erős belső biztatás él.
Segít a természettudományos háttér a tóratanulásban? A bölcsészek előnye nehezen tűnik behozhatónak a szövegek vizsgálata során…
A bölcsészek helyzetéről nem tudok nyilatkozni, de nekem jól jött az egyetemi képzés. Nekünk rögtön a matematikusképzés indulásakor elmondták, hogy mindegy mit csinálunk később, amit itt kapunk, az nem más, mint a matematikus gondolkodás. Ebből megtanultam, hogy hogyan ne ijedjek meg egy problémától. Nincs az az absztrakt matematikai kérdés, amelynek a megoldása során ne lehetne valamerre előrelépni. Ez a rutin és intellektuális biztonság, ami igazán sokat segít a tóratanulás során is.
Hallottam, hogy eredetileg énekes akartál lenni. Tudod valahogyan kamatoztatni a zenei tehetséged a zsidó hitélet során?
Az OR-ZSE-re úgy kerültem, hogy jó lenne kántornak lenni. Rendes középiskolásként zenekart akartam alapítani, de még az egyetemet elkezdve is arról ábrándoztam, hogy híres popsztár leszek. Csakhogy szembesülnöm kellett azzal, hogy nem tudok énekelni. Mit lehetett tenni? Beiratkoztam a kántor szakra, ahol ingyen tanítottak az éneklésre. Mára ez az éneklés dolog háttérbe szorult, és a szövegértelmezés, a Talmud tanulása vette át a helyét. Azért persze nem teljesen: nemrég néhányan a Lativból, Arató Mátyás, Lengyel Dávid és a sógorom, Várnagy Áron Bence felvetették, hogy a lativos péntek esti dallamokat jó lenne összegyűjteni és rögzíteni, hogy amikor sábáton van, együtt tudjuk énekelni a közösséggel. Minden héten egy órát foglalkozom ezzel, és ha végre összeáll a zenei alap, szeretném, ha a kolelosok együtt felénekelnék a dallamokat.
Nagyon aktív szereplője vagy a Lativ közösségi életének. Mit szeretnél a jövőben elérni az itteni tevékenységed során? Milyennek látod a tanulócsoport jövőjét?
Egy előző kérdésre visszautalva azt szeretném elérni, hogy érdemes legyen Magyarországon maradniuk a vallásosabb zsidóknak. Rav Chachamovich mondta, hogy jó az, amit csinálunk, látszik a fejlődés, de ez még nem elég. Ha ebben a tempóban haladunk tovább, a gyerekeink felneveléséhez még nem lesz elég kialakult a környezet. Tsuvát kell gyakorolnunk, megtérni, és folyamatosan megkérdezni magunktól, hogy jó-e amit csinálunk? Ha nem, gondoljuk újra! Ebben szerepet kell kapjanak és vállaljanak a nyitott szellemiségű lativos fiatal tanulók. Ha így teszünk, akkor ez egy élő közösség lesz. Magyaros és zsidós.
