Mátot

Mátot és Másze

A szavak ereje – az ima ereje

Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: Horváth Marcell
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus

Az e heti Mátot és Másze szakaszokkal zárul a Bámidbár (Mózes 4.) könyve. Számos jelenetükben tárják fel előttünk a szavak erejét. Az első hetiszakasz – Mátot – a nedárim, vagyis az eskük törvényeivel kezdődik. „Kechol hajocé mipiv jáásze” – tegyen mindent úgy, ahogyan kimondta. (4Mózes 30:3.)

Ha valaki valamit szóban tilosnak nyilvánít, az tilos lesz, mint a Tóra törvénye. Ha megszegi, olyan súlyos vétséget követ el, mintha egy bigmacet enne meg. Gyerekkorunkban mindannyian hallottuk, hogy a szó lepereg az emberről. Ám abban a szellemi világban, amelyben élünk, s amelyet elhomályosít a fizikai valóság, a rucháni – spirituális – szavaknak nagyobb hatalmuk van, mint a tetteknek. Szavainkkal olyan szellemi valóságot alkotunk, ahol egy tilosnak nyilvánított dologban részt venni szellemileg káros és veszélyes.

Hetiszakaszunk ezután a Midján elleni háborúnkról beszél. A versszakból kiderül, hogy minden törzsből ezer ember ment csatába. A Midrás kiegészíti ezt: emellett minden törzsből ezer ember ment imádkozni.

Rav Chatzkel Lewinstein azt a kérdést veti fel ezzel kapcsolatban, hogy vajon miért volt szükség imára, ha az Örökkévaló biztosította a győzelmet. Miért volt szükség a harcosokkal megegyező számú imádkozóra? Miért kellett nekik is kimenniük a csatamezőre?

„A szavainkkal vagyunk képesek nyerni, imánkkal és az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunkkal.”

Azt állítja, hogy amit látunk, vagy éppen nem látunk, könnyen félrevezethet minket. Ha a csatát az imádkozók nélkül nyerik meg, arra a hamis következtetésre juthattak volna, hogy saját erejükből nyertek, annak ellenére, hogy a harcosok igaz emberek voltak. Azért, hogy felfoghassák, hogy a harcot csak a tefilá (ima) miatt nyerték meg, látniuk kellett magát az imádkozást. Az imádkozók nyerték meg a csatát! „A hang Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze.” (1Mózes 27:22.) A szavainkkal vagyunk képesek nyerni, imánkkal és az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunkkal. Csak így diadalmaskodhatunk bármilyen küzdelemben.

Az ütközet leírásakor a Tóra tudtunkra adja, hogy Bileám kard által halt meg. (4Mózes 31:08.) Ennek kapcsán Rási azt mondja, hogy mivel Bileám a saját fegyverünkkel, szavakkal próbált minket átkozni, ezért helyénvaló volt, hogy halálát az ő fegyverével mérjük rá. A Tóra ezért hangsúlyozza, hogy Bileám végét a penge jelentette.

Küzdelmeink más népekkel (és önmagunkkal, szerepünk helyes evilági betöltéséért) a szavak és a kardok küzdelme. A saját kezünkben, képességeinkben és erőnkben bízunk, vagy abban, hogy minden sikerünk és végső megváltásunk kizárólag az Örökkévalón és a vele ápolt kapcsolaton múlik?

Szavaink befolyását a Talmud a Kidusin traktátusban (29) ábrázolja. Mi a teendő egy olyan helyzetben, melyben apa és fia közül csak az egyik engedheti meg a Tóra tanulását mint fő elfoglaltságot? Az első vélemény az apát véli fontosabbnak – csinálja ő. Ráv Jehudá szerint viszont ha a fiú szorgalmas, sikeres, és képes feldolgozni azt, amit megtanult, akkor tanuljon ő az apja helyett.

A következőkben a Talmud elénk tár egy történetet. Ráv Áchá elküldte fiát, Ráv Jákovot Ábájé jesivájába. Fia egyik hazalátogatásakor feltűnt neki, hogy a sarj tudása korántsem olyan meggyőző. Ráv Áchá úgy döntött, hogy a továbbiakban Ráv Jákov marad majd otthon, helyette pedig ő maga megy el tanulni.

Mikor Ábájé hallott Ráv Áchá érkezéséről, különleges lehetőséget fedezett fel benne. Egy veszélyes démon tartózkodott a Bét Midrásban. Előfordult, hogy két közösen dolgozó diákot is bántott tanulás közben.

– Senki sem ajánlhat szállást Ráv Áchá­nak! – jelentette ki Ábájé.

Emiatt Ráv Áchá majd csak a Bét Mid­rásban fog tudni aludni, így biztosan összetalálkozik majd a démonnal. A Midrás szerint Ábájé arra számított, hogy csoda történik, és Áchá megöli a démont.

Ráv Áchá megérkezett a városba. Mivel sehol sem kapott menedéket, nem tudott mit tenni, a Bét Midrásban tért nyugovóra. A démon, hétfejű kígyó alakját öltve, megtámadta. Ráv Áchá elkezdett imádkozni. Minden egyes meghajlásánál a kígyó elvesztette egy-egy fejét, majd elpusztult.

– Ha nem történt volna csoda, komoly veszélyben forgott volna az életem – emlékezett vissza Ráv Áchá a város „vendégszeretetére”.

A Máhársá két alapvető kérdést tesz fel. 1) Hogy tehette ki Ábájé Ráv Áchát ilyen veszélynek, a csodában bízva? 2) Még ha csoda történik is, ez nem von-e le Ráv Áchá értékéből? Szóval: hogyan hozhatta Ábájé olyan helyzetbe Ráv Áchát, hogy legrosszabb esetben megölhették volna, a legjobban pedig az érdemein esik csorba?

Egyszerűen így válaszol: Ábájé tudta, hogy Ráv Áchá imája elpusztítja majd a démont. Nem volt szó csodáról. „A hang Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze.” Ugyanúgy, ahogy egy hivatásos ökölvívó győzelmét egy hároméves kislány felett nem mondanánk csodának, azt is egész természetesnek vehetjük, ha egy Ráv Áchá színvonalú zsidó imával megöl egy démont.

Ábájé talán úgy gondolta, hogy az Örök­kévaló még Ráv Áchá imája előtt – tekintettel Ráv Áchá érdemeire – megsemmisíti a démont. Ez valóban csoda lett volna, és mellette eltörpültek volna Ráv Áchá érdemei. És Ábájé ezt merte megkockáztatni, hogy megszabadítsa a várost a démon fenyegetésétől.

Szerénységében Ráv Áchá nem akarta a dé­mon halálát az ő imájával magyarázni, ezért csodára hivatkozott. Ennek ellenére tény, hogy a démont Ráv Áchá imája „ütötte ki”.

A második hetiszakasz ezen a héten – Másze – arról a 42 évről szól, melyeket a sivatagban vándorlással töltöttünk Erec Jiszráelbe való megérkezésünk előtt. Csak az út nehézségei által juthattunk el olyan szintre, amelyre szükségünk volt ahhoz, hogy belépjünk Erec Jiszráelbe. Ez kell, hogy emlékeztetőül szolgáljon, amikor mindennapi életünk elkerülhetetlen küzdelmeivel szembesülünk. A küzdelem páratlan alkalom önmagunk gyarapítására.

Használjunk ki minden lehetőséget, amelyet az élet nyújt! Használjuk ki a beszéd egyedülálló erejét, hogy közelebb kerüljünk a Teremtőhöz és egymáshoz! Cházák cházák veniszcházék!


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás