Beháálotchá

Megbecsülni a jelent

Felülkerekedni a gyengeségen és önbizalomhiányon.

Szerző: Rabbi Berel Wein
Forrás: Torah.org
Fordította: dr. Gerő Zsuzsa
Megjelent: Forrás – 2013. május-június

Szerző: Rabbi Berel Wein
Forrás: Torah.org
Fordította: dr. Gerő Zsuzsa
Megjelent: Forrás – 2013. május-június

Hetiszakasz: Beháálotchá

A hetiszakasz arra tanít minket, hogy ragadjuk meg az alkalmat. Mózes azt mondta a zsidó népnek: „Úton vagyunk a Szentföld felé, melyet Isten hazánkul ígért nekünk.” De a tervezett diadalmenet valahogy messzinek tűnt. Jitro, Mózes apósa konfliktusba került Mózessel, aki nem akarta elkísérni a népét az ígért célhoz, a Szentföldre. Mózes könyörgött neki, de hiába. Jogában áll, mondta Jitro, még ha nem is szent okból, hogy elhagyja Izraelt, és hazatérjen. Ez a viselkedése megmutatja, akár tudat alatt is, ahogy a zsidó nép a sivatagban érezhetett. A zsidó nép optimizmusa és önbizalma meggyengült. Panaszkodni kezdtek a sivatagi körülményekre. Feladva a jövőbe vetett reményüket, csak a jelenre tudtak gondolni.

A jelen mindig frusztráló, tele problémákkal. Mostanra már a naponta az égből hulló manna sem a megfelelő étel. Amikor valakinek rossz kedve van, nincs az az ennivaló, amelyik ízlene. Hiába készíti a feleség a legfinomabb ételt a férjének vacsorára, ha a férj rossz hangulatban érkezik, tele munkahelyi gondokkal, nem lesz elégedett vele. A mannát illető panasz előre mutatja a kémek tragédiáját, amely a következő hetiszakaszban jelenik meg. Ezen eset eredményeként vált világossá Mózes számára, hogy a nagy vándorlást a Szentföldre ez a nemzedék, amely kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból, és amely csodás körülmények között élt a hatalmas sivatagban, nem éri meg.

„A bölcs és szent ember felismeri ezeket a pillanatokat és lehető-ségeket…”

Minden ember és nemzet számára vannak olyan pillanatok és lehetőségek, amelyeket a jelenben kell megragadni. Az életben semmiféle lehetőség nem folytonos, kivétel a megbánás és fejlődés képessége. Azok a lehetőségek, amelyeket elszalasztunk, legtöbbször sohasem térnek vissza. Ez igaz a munkára, egészségre, családi kapcsolatokra és az élet minden más területére is.

Pirké Ávotban (Atyák tanításai) olvashatjuk, hogy minden embernek megvan a maga ideje, órája, a saját alkalma, hogy fejlődjön, kiteljesedjen. A bölcs és szent ember felismeri ezeket a pillanatokat és lehetőségeket, és rögtön azok szerint jár el. A buta és lusta ember elszalasztja őket. Rabbi Akiva azt mondta: sohase késlekedj, vagy halaszd el a lehetőséget a Tóra tanulásra, lehet, hogy később nem lesz. A judaizmus a cselekedetről, optimizmusról és lelkesedésről szól.

A tragédia, amellyel az eheti és következő tórai hetiszakasz foglalkozik, a gyengeségből és demoralizálódásból fakad. Ha nem hiszünk önmagunkban, semmi sem lehet jó, még az égi manna sem. A panaszkodók és kételkedők nemzedéke a tragikus és kudarcra ítélt remények nemzedéke lett. A mi generációnk azonban számos nagyszerű lehetőséggel lett megáldva, amelyek közül nem utolsó a tóratanulás lehetősége, és hogy Izraelben élhessünk. Ezeket a lehetőségeket kell megragadni és megbecsülni.

vissza

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás