Egy tórai történet is lehet mese, a természet szépsége is művelhet bennünk csodát – ha nyitottak vagyunk rá, mindezeken keresztül megérthetjük az Örökkévaló üzenetét.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Forrás: Doron Kornbluth: Raising Kids to love being Jewish
Megjelent: Forrás – 2012. február
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Forrás: Doron Kornbluth: Raising Kids to love being Jewish
Megjelent: Forrás – 2012. február
A gyermekek nagyon szeretik a lendülettel, átéléssel elmondott meséket. Látják, hallják, érzik az elmesélt jeleneteket. És a kivonulást aztán igazán érdemes így elmesélni nekik! Nem csak széderestén, de bármikor! Tátott szájjal fogják hallgatni, garantálom! Minél élénkebben mondjuk el a részleteket, annál jobb! Kicsit olyan, mint egy amatőr színjátszás az ágy szélén esti mese címén.
És akkor ott álltak a zsidók a Sás-tenger partján! Képzeljétek el! Előttünk morajlik a tenger (dülöngélést, tengermorajlást imitálok), mögöttünk a felbőszült egyiptomi hadsereg (hátrafordulok, és a számhoz teszem a kezem…) Jaj, most mit tegyünk? Nincs más út csak a tenger! Beleteszem a lábam… sós és hideg… már a térdemig ér a víz. Utánam a többiek. Közben imádkozunk! Segíts Istenem!….És képzeljétek el… a tenger… kettéválik! Óriási morajlással szétválik és én ott állok. A tenger homokja a lábam alatt. A jobboldalamra nézek, fel, fel, egészen magasra, és ott a tenger, mint egy hatalmas fal! Meg is tudom fogni!… (Ne felejtsük el a hatásszüneteket sem!)
Amikor elmeséljük a történetet, a végén ott áll a nép a tengerparton, látja a vizet, amely maga alá temette az egyiptomi ellenséget. És már nincsenek szavak annak kifejezésére, hogy milyen hatalmas az Örökkévaló, hogy milyen csodát vitt véghez értünk. Tele van a szívünk hálával és szerettel, csodálattal. Már nincsenek szavak, már csak a zene az, amivel ezt ki lehet fejezni. És Izrael népe énekelni kezd az Örökkévalónak. Ez az első dal a Tórában.
Micsoda érzés lehetett a kivonuláskor ott állni a tengerparton! Talán el tudjuk képzelni. „De hát sajnos, a mi életünkben nincsenek ilyen csodák” – hangzik el a gyakori szkeptikus megjegyzés.
„a csoda kommunikációs forma … nemcsak adó kell, hanem fogadó is.”
Egy vallásos ember persze tudja, hogy igenis vannak. Az, hogy tökéletesen működik a testünk, hogy reggel felkel a nap, ahogy rád mosolyog a gyermeked, mind egy-egy csoda. Csakhogy a csoda egy kommunikációs forma, mint az e-mail, fax, vagy sms. Nemcsak adó kell, hanem fogadó is. Hiába az üzenet, ha nem értjük meg, ha nem tudjuk dekódolni, ha nem kapcsoljuk be a telefonunkat.
Amikor gyermekünkkel együtt megcsodáljuk a természet szépségét, annak bármely részletét, akkor áttételesen erre tanítjuk őt: megérteni az Örökkévaló üzenetét, a csodát. Álljunk meg egy tavaszi virágzó fánál és nézzük meg együtt! Mondjuk ki, hogy milyen csodálatos, gyönyörű. Vagy eső után a pókhálón csillogó cseppekben keressük meg, fedezzük fel együtt a szivárvány színeit! Tanítsuk meg, hogy észrevegye és értékelje őket. A gyerekek, akik még nem sietnek, ösztönösen nyitottak erre.
Hihetetlen sok előnye van annak, ha megtanítjuk a gyermeket a természet szépségeire való rácsodálkozásra (rácsodálkozik = látja benne a csodát). Először is együtt töltött csendes, bensőséges pillanatokat nyerünk, anélkül hogy terveznünk kellene, vagy pénzt kellene kiadni az élményért. Csak egy percbe kerül, amelyet nem sajnálunk rá! Megtanítjuk a részletek és a különbségek megfigyelésére, fejlesztjük a koncentrálókészségét, közben persze természetismereti tudást is plántálunk a gyermekbe. Már ez is remek, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy kimeríthetetlen örömforrást adunk ezzel a kezébe, amiből mindig meríthet majd élete során. Ez az egyik legjobb módja annak, hogy megtanítsuk a gyermekünket értékelni a szépséget, a pillanat adta örömöket és ezzel megtanítsuk boldognak lenni. Mert a boldogságot bizony tanítani kell! Remek alkalmat ad Istenről való beszélgetésre és Isten mindenhol való jelenlétének megértésére.
Az Örökkévaló azért is teremtett ilyen változatos és lebilincselő világot, hogy azon keresztül megtaláljuk őt, vagy ha kell, visszataláljunk hozzá. Tanítsd meg gyermekedet észrevenni a csodákat, vagy használd fel az ő érdeklődő személyiségét, hogy vele újra Te is megtanulj rácsodálkozni, vagyis meglátni a csodát!