Világosság és sötétség – szeretet és hűség.
Szerző: Etan Berman
Forrás: Geocities.com/athens/parthenon/2341/tavdeep.html
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus
Szerző: Etan Berman
Forrás: Geocities.com/athens/parthenon/2341/tavdeep.html
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus
(Rabbi Akiva Tatz előadásai alapján)
Ha csak egy futó pillantást vetünk áv hónap 9-ének történetére, kiderül, milyen ellentmondásos nap.
Bölcseink elmondják, hogy a pusztai vándorlást követően, áv hónap 9-én léphettek volna be őseink az ígéret földjére, Erec Jiszráélbe. Tragikus módon azonban ugyanezen a napon a zsidók kétségbeestek a kémek jelentését hallván, miszerint a Szentföldet óriások lakják, és a föld megöli a rajta lakókat. (A Midrás elbeszéli, hogy bárhova mentek a kémek, az ott lakók mindenhol temetést tartottak. Isten ugyanis úgy rendezte, hogy mindenki elfoglalt legyen, és így a kémek nyugodtan felfedezhessék az országot, és zavartalanul megszemlélhessék annak páratlanságát. A kémek azonban mindebből más következtetést vontak le.) Őseink sírva fakadtak, mert attól féltek, képtelenek lesznek elfoglalni a számukra ígért földet. Miután az Örökkévaló látta a zsidók reakcióját, úgy tett, mint mindig, a cselekedetnek megfelelő büntetést adott: „[Mivel most] ok nélkül sírtatok, [ezért] gondoskodom róla, hogy legyen miért sírnotok ezen a napon, nemzedékeken át.” (Táánit, 29a.) És ugyanezen a napon elrendelte, hogy a felnőtt férfiak közül senki sem léphet a Szentföldre, mindnyájuknak a sivatagban kellett meghalniuk. Azóta áv hónap 9-én tragédiák sorozata történt a zsidó néppel. Ekkor rombolták le mindkét Szentélyt, ekkor esett el Bétár, ekkor űzték ki a zsidókat Angliából, Spanyolországból, és a lista egészen az I. világháború kitöréséig folytatódik.
Ugyanakkor bölcseink azt mondják, hogy a Messiás áv hónap 9-én születik/született meg, és miután eljön, áv hónap 9. örömünnep lesz, aminek eredetileg szánta az Örökkévaló. Mindez megmutatkozik a háláchában is, ugyanis ezen a napon nem mondunk táchánunt (bűnbánó ima, amelyet szombaton és ünnepnapokon nem mondunk – szerk.), nem úgy, mint más böjtnapokon.
Nem véletlen, hogy a Smá Jiszráélt tartalmazó hetiszakaszt mindig a tisá beávot követő szombaton olvassuk fel. Kifejezetten azért lett így megszerkesztve, mert ezáltal fejezzük ki hitünket, hűségünket az Örökkévalóhoz.
A történelem során, amikor egy zsidó ember élete veszélybe került, mindig így kiáltott: „Smá Jiszráél”. Mélyen gyökerező indoka van ennek. A szombati napra vonatkozó zsoltárban ezt olvassuk: „Lehágid báboker chászdechá, veemunátchá báléjlot – Szeretetedet hirdetni reggel és hűségedet éjszaka.” (Zsoltárok 92:3.) Reggelenként, amikor minden világos, Isten szeretetéről beszélünk. Esténként, amikor sötét van, és a dolgok homályosak, Isten hűségét hirdetjük. Amikor világos van, vagyis amikor a Szentély áll, és a zsidó nép a Szentföldön él, könnyű felismerni Istent és dicsőíteni őt. De amikor sötét van és a dolgok homályosak, amikor a Szentély le van rombolva, testvéreink millióit megölték, és Izrael léte veszélyben forog, nem olyan könnyű Istent dicsérni. Ilyenkor nem könnyű meglátni az ő szeretetét és nagylelkűségét. Nehéz megérteni, mindez hogy lehet része az isteni tervnek. Ezért ilyenkor Isten hűségéről beszélünk, arról, hogy Ő sohasem hagyja el a népét.
Élményeink általában a következő mintázatot követik. Elsőször átéljük az újdonság feletti izgalmat, majd ez az izgatottság csökken, s végül elmúlik. Ezután, ha valaki elég keményen dolgozik érte, újból visszanyerheti a kezdeti érzést. Őseinket az Örökkévaló hozta ki Egyiptomból. Mi meg sem kísérelhetjük elképzelni azt az izgatottságot, amelyet ez az élmény jelentett. Ahhoz, hogy a zsidó nép mindezt átélje, misztikus módon fel lett emelve a spiritualitás legmagasabb szintjére. De csak miután átkeltek a Sás-tengeren és negyven napig vándoroltak a sivatag nehéz körülményei között, csak ezután vehették át a Tórát, és tapasztalhatták meg Istent. Olyan ez, mint a házasság. Az emberek először átélik a szerelmet. Azután megházasodnak, és a szerelem elhalványul. De évekkel később, miután közösen megoldják egyik problémát a másik után, megtapasztalják azt, amit szeretetnek hívnak. A kezdeti élmény ajándék, ám nem tart soká. Rajtunk múlik, hogy ezt az élményt valóságossá és tartóssá tegyük.
„amikor homályossá válnak a
dolgok,
akkor lehet próbára
tenni a szeretetet.”
Ezt a kezdeti élményt hívjuk bokernek, reggelnek. Világosan látszik, hogy a szeretet jelen van a szerelemben, de még csak potenciálisan létezik, mert még nem ütközött semmilyen ellenállásba. Csak este, amikor homályossá válnak a dolgok, akkor lehet próbára tenni a szeretetet. Amikor a szerelem elmúlik, amikor már nem emlékszünk mi vonzott annyira a másikban, akkor ismerszik meg a szeretet. Amikor már csak arra emlékszünk a reggelből, hogy jó érzés volt, de már nem emlékszünk miért. Este hinnünk kell, hűségeseknek kell lennünk az eredeti, tiszta élményhez, amely valamilyen ok miatt már nem tűnik olyan tisztának.
Reggel nagyon tisztán látjuk a világot. Minden dolgot teljességében, egyszerre látunk. De éjszaka, amikor sötét van, más érzékszerveinkre kell hagyatkoznunk. Hallanunk kell, és a hallás más, mint a látás. Hallani csak részleteket tudunk. Egyszerre mindig csak egy szótagot. És sokszor egy mondat egészen addig érthetetlen, amíg az összes szótagot nem hallottuk. Néha a lényeg a mondat végén van. Ezért hívják a fizikai világot sötétségnek. Mert a történelem nem tűnik ésszerűnek. A mi világunk a hallás világa, nem a látásé. Sohasem tudhatjuk, miért viselkedik valaki így vagy úgy, mert sohasem láthatjuk őt teljességében. Csak részleteket, darabokat látunk belőle. Sohasem tudhatjuk teljesen, hogy mit gondol a másik. Miután elvesztettük a Szentélyt, és száműzetésbe kerültünk, a világ sötétté vált számunkra, ezért ez lett az a hely, ahol a hitünk, a hűségünk megmutatkozhat.
Amikor a zsidó emberek veszélyben voltak, mindig felkiáltottak: „Smá Jiszráél”, mert a dolgok nem tiszták ebben a világban, különösen veszély idején. De épp ez az az idő, amikor a hűségünket vizsgálják. És hogyha valaki a teljes kétségbeesés idején azt tudja mondani „Smá Jiszráél” és újra meg tudja erősíteni a hitét Istenben, még akkor is, amikor nem látja Őt, annak irigylésre méltó része lesz az eljövendő világban.
Mindazok a tragédiák, amelyek áv hónap 9-én történtek, azért voltak, mert a zsidó népnek nem volt elég hite a sivatagban. Ugyan miért volt baj, hogy óriások lakták a Szentföldet? Épp ilyen helyzetben mutatkozhat meg az ember hite és hűsége. Az erőnket és a kitartásunkat csak akkor ismerhetjük meg, amikor sötétbe fordulnak a dolgok, és csak ilyenkor válhatunk érdemessé arra, hogy elnyerjük a valódi fényt, az eljövendő világ fényét, azét a világét, ahol a dolgokat látni lehet, és nem csak hallani.
Könnyű böjtöt és elgondolkodtató tisá beávot kívánok!