A tíz kém a következőt jelentette a zsidó népnek: „A nép, amely az országban lakik, igen vad, a városok meg vannak erősítve és nagyon nagyok. Ott láttuk Anák (az óriás) gyermekeit is… Nem bírjuk legyőzni azt a népet, mert erősebb nálunk.” (4Mózes 13:28-31).

A kémek feladata az volt, hogy felderítsék az országot és jelentsenek róla. Miben hibáztak?

Ákédá magyarázata szerint megfelelő volt a kémek jelentése. Megfigyelték és elmondták, hogy mit láttak. Abban hibáztak, hogy mindebből levontak egy következtetést és ezt adták tovább, azaz hogy nem kellene bemenni ebbe az országba. A feladatuk viszont nem az volt, hogy végső következtetést vonjanak le, csak jelenteniük kellett volna a tényeket.

Tévedtek abban, hogy nem képesek meghódítani a földet. Az Örökkévaló képes az esélytelenség esetén is segíteni. Csupán az ő nézetük szerint volt elképzelhetetlen sikeresen meghódítani Izrael földjét, ez azonban nem jelenti azt, hogy az valóban lehetetlen.

Mi ebből a tanulság? Különböző helyzetekbe kerülve mi is gyakran jutunk téves következtetésekre előítéleteink alapján. Óvatosnak kell lennünk, mert gyakran lehetnek olyan körülmények, melyekről nincs tudomásunk, vagy amit nem vettünk figyelembe. Különleges képesség kell ahhoz, hogy pusztán a tények alapján mindig jó döntéseket hozzunk.

Ez különösen igaz akkor, amikor más emberekről ítélkezünk. Vannak, akik hajlamosak – helytelenül – negatív következtetéseket levonni másokról. Még akkor is, ha alapjában véve igaz, amit más emberekkel kapcsolatban látunk, mindig figyelembe kell vennünk, hogy következtetéseink hibásak lehetnek, ezért törekednünk kell rá, hogy a másik embert inkább kedvezően ítéljük meg.