Zsidó mesék

Miért Rabbi Akiva a kedvenc hősöm?

A legnagyobb mélységből a legmagasabb emberi nagyságig

Az omerszámlálás időszaka egyben nemzeti gyász ideje is. A Talmud leírja, hogy rabbi Akiva, a Mis­na egyik legnagyobb tudósa 24 ezer tanítványát veszí­tette el egy csapásban ebben az időszakban. A világ „elhagyatott” volt, amíg nem lett 5 új tanítványa, akik visszaállították a Tóra dicsőségét abban a sötét időszakban. Rabbi Akiva története izgalmas és inspiráló, egy alacsony származású ember története, aki minden nehézséget legyőzött, és elérte az igazi nagyságot. A következőkben kiemelek néhány elemet az életéből, és bemutatom, hogy miért lehet mindannyiunk példaképe.

1. Alacsony származású volt.

Rabbi Akiva pásztorként kezdte. Már jócskán benne járt a korban, amikor elkezdett tanulni. Nem volt zsidó származású, betértek gyermeke volt. Ahogy később egyre nagyobb ember lett, sohsem felejtette el ki volt, és honnan jött. A kedvenc elve az volt, „szeresd a másikat úgy, mint magadat”. Gazdag, szegény, egyszerű vagy tanult, erős vagy gyenge, magas vagy alacsony, mindannyian a Teremtő gyermekei vagyunk. Az Örökkévaló és a Tórája nem a bölcsek vagy az előkelők kiváltsága. A Teremtő mindannyiunkat szeret.

2. Volt indíttatása, és aszerint cselekedett.

A Midrás leírja rabbi Akiva életének fordulópontját. 40 éves korában egy nap elhaladt egy kút mellett. Észrevett egy követ, amelybe lyuk volt vájva. Érdeklődni kezdett, hogy ki faragta ilyenre a követ, és azt a választ kapta, hogy a víz lassú csepegése alakította így. Rabbi Akiva akkor azt gondolta, hogy ha a víz, amely puha anyag, lassú és kitartó mozgással ki tudja lyukasztani a követ, akkor a Tóra, amely olyan kemény, mint a vas, biztos, hogy be tud jutni a szívébe. Ez lett a fordulópont. Azonnal elindult Tórát tanulni, és 24 évig folyamatosan ezzel foglalkozott.

Az életben oly sokszor hallunk megindító beszédet, vagy látunk ilyen eseményt. Tudjuk, hogy hozzánk szólnak, hogy a Teremtő üzen nekünk. De az inspiráció elhalványul, még mielőtt tennénk valamit, és az élet megy tovább. De nem rabbi Akiva. Észrevette a pillanatot, és lépett – ott és akkor.

3. Türelemmel haladt felfelé a mélyből.

Amikor elkezdett tanulni, nem fogadott magántanárt, és nem lépett be semmilyen felnőtt oktatási programba. Egy névtelen online kurzust sem kezdett el. A Midrás leírja, hogy hogyan ment a kisfiával együtt a chéderbe, hogy a legkisebb gyerekekkel együtt kezdjék az álefbész tanulását. Itt is meglátszott a szerénysége. Nem zavarta a helyzet furcsasága nem törődött a büszkeséggel. Leült, és dolgozni kezdett.

4. Nem volt szuperzseni.

Nem az történt, hogy Rabbi Akivának mindig is 180-as IQ-ja volt, csak eleinte elvesztegette ezt, mint pásztor. Keményen kellett dolgoznia, hogy az lehessen, aki végül is lett. A Talmud leírja egy találkozását a kor egyik hatalmas tudósával, amikor a zsidó vallási szabályok egyik érzékeny pontjáról vitatkoztak. A másik tudós az extravagáns zseni típus volt. Senki nem tudta legyőzni vitában, még Rabbi Akiva sem, aki akkor már a kor elismert vezetője volt. Miután Rabbi Akivának nem sikerült meggyőznie, a másik tudós gúnyos megjegyzéseket tett rá, de ez őt a legkevésbé sem zavarta. Még mindig a tudós volt, aki pásztorból lett azzá, nem tartotta magát magasabbra.

5. Feltette az összes kemény kérdést.

A késői indulás ellenére volt egy előnye a kollégáival szemben. Ő nem gyerekként, hanem felnőttként kezdte a tanulmányait, és érettebb szemmel tekintett a Tórára. Semmit sem vett természetesnek, és semmire sem mondta, hogy „nos, ilyen az élet”. A zsidóság miden aspektusát górcső alá vette és igazságokat fedezett fel ott, ahol mások nem is kerestek. Feltette az élet legmélyebb kérdéseit. A Pirké Ávotban azzal a látszólagos ellentmondással foglakozik, amely az ember szabad akarata és a között van, hogy a Teremtő ismeri a jövőt. Ha a Teremtő valóban tudja, hogy mit fogok holnap tenni, akkor van-e szabad akaratom igazából? Azt is tárgyalja, hogy hogyan vezeti és ítéli meg a világot a Teremtő. A Midrás kitartó tanulónak írja le Rabbi Akivát, aki nem hagyott felfedezetlen és megmagyarázatlan kérdést. A társai így jellemezték: „Az emberek elől elrejtett dolgokat rabbi Akiva napfényre hozta.”

6. Mindent a feleségének köszönhetett – és ő ezt jól tudta.

A sikerének legnagyobb részét odaadó feleségének, Ráchelnek köszönhette. Ő „fedezte fel” rabbi Akivát, aki a kor egyik leggazdagabb emberénél, Kálbá Szávuánál dolgozott pásztorként. A gazda lányának megtetszett a szegény pásztor, aki szemérmes és kifinomult volt. Azt mondta, hozzámegy azzal a feltétellel, hogy elkezd Tórát tanulni. Akiva beleegyezett, és titokban összeházasodtak. Kálbá azonnal kitagadta a lányát, és a pár évekig nagy szegénységben élt. Ráchel nélkül Akiva valószínűleg egy névtelen pásztor maradt volna, akire nem vár túl fényes jövő. De ő hitt benne, és otthagyott egy mesésen gazdag életet azért, hogy otthont teremtsen neki – mert tudta, hogy nagy ember válhat belőle – és meg volt hozzá a hite és a türelme, hogy lássa is ezt bekövetkezni. Amikor pedig készen állt, arra bíztatta, hogy menjen el otthonról tanulni, amit meg is tett 12 megszakítás nélküli évre. De ez csak a fele volt. A Talmud leírja, hogy amikor hazatért, már híres tudósként, mielőtt belépett volna a ház ajtaján, beszélgetést hallott bentről. Egy idősebb férfi provokálta Ráchelt: „mennyi ideig fogsz még özvegyként élni úgy, hogy nem is halt meg a férjed?” Ráchel erre azt felelte: „Ha Akiva rám hallgat, még 12 évre visszamegy a jesivába tanulni.” Akive ezt hallva visszament még 12 évre.

Végül 24 év után vezető rabbiként, 24 ezer tanítványtól kísérve visszatért a falujába. A felesége a szerény otthoni öltözékében elé ment, hogy köszöntse, és a lába elé vetette magát. Rendkívüli jelenet volt – egy idősebb nő a nagy rabbi elé veti magát, miközben több ezer tanítványa veszi körül. El akarták zavarni onnan, de Akiva közbelépett és kimondta a mára már híres mondatot: „Hagyjátok! Ami az enyém és ami a tiétek, az az övé!”

7. Sohasem felejtette el a származását.

Rabbi Akiva a szó minden értelmében sikeres lett. Élete végére ő lett a világ zsidóságának az elismert vezetője. Gazdag lett. Mindenki tisztelte és csodálta. A véleményét minden zsidó témában kikérték és tisztelték. Mégsem felejtette el soha, hogy honnan jött. Még mindig az egyszerű emberek közül való volt. Tudta, hogy milyen szegénynek, ismeretlennek és tanulatlannak lenni.

Az emberek iránti szeretete meg is mutatkozott. A kedvenc tórai idézete a Mózes 3. könyvéből a 19:18 volt: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Az Atyák Bölcs Tanításaiban azt mondja: „Szeretett az ember, mert az Örökkévaló képmására lett teremtve”, valamint: „Szeretettek Izráel gyermekei, mert őket a Teremtő gyermekeinek hívják.” Az Örökkévaló mindannyiunkat szeret, az égben nincs kivételezés.

Rabbi Akiva jól emlékezett az elmúlt gyűlöletére, amelyet a tóratudósokkal szemben érzett. Tudta, hogy milyen durvának és tudatlannak lenni. És emlékezett a haragra – és a gyűlöletre is – amelyet az alsóbb osztályok éreztek. Szeretetet és türelmet érzett mindenki iránt, mert ő is egy volt velük, és felismerte, hogy milyen nehéz az embernek megváltoztatni a gondolkodásmódját.

Illusztráció Rabbi Akiváról a Mantovai Haggádából, 1568

Illusztráció Rabbi Akiváról a Mantovai Haggádából, 1568

8. Mindent elveszített, de folytatta.

Miután híres lett, 24 ezer tanítványának lett a spirituális vezetője és mentora. A Talmud leírja, hogy valamennyien egy nagyon rövid időszakon belül haltak meg – a peszách és sávuot közti hetekben – járványban. És a Talmud azt is leírja, hogy a világ pusztaság lett. Az emberi tragédia iszonyú volt, a tórai világ vesztesége pedig felfoghatatlan. Ezen túl rabbi Akiva személyesen azt tapasztalta meg, hogy az egész életének a munkája elveszett. Éveken át tanította a következő generáció legnagyobbjait, és ez mind elveszett, semmit sem tudott felmutatni.

Teljesen érthető lett volna, ha Rabbi Akiva a maradék éveit keserűségben és önsajnálatban tölti. Hát lehet-e világosabb jele annak, hogy a Teremtőt nem érdekli a munkája, mint hogy nem marad fenn az öröksége? Hogyhogy nem bénul meg az ember egy ilyen helyzetben a gyötrelemtől és a bizonytalanságtól? De Rabbi Akiva összeszedte magát, és újrakezdte. A Talmud leírja, hogy talált öt új tanítványt – ötöt, 24 ezer helyett. Ahelyett hogy sok tanítványt próbált volna összeszedni, erre az öt értékes lélekre koncentrált, akik majd visszaállítják a Tóra régi dicsőségét.

Rabbi Akiva kétségkívül sohasem heverte ki a veszteség felett érzett fájdalmat. Ahogy láttuk, őt mindig az élet legnehezebb kérdései foglalkoztatták. De az, hogy nem tudott valamire magyarázatot találni, nem állt az életcélja elérésének útjába. Mindannyiunknak vannak olyan kérdéseink az életben, amelyeket nem tudunk megválaszolni. Még Akiva sem volt kivétel, a hatalmas intellektusával – vagy pont annak ellenére. De a kérdések és a kétségek nem állították meg. Az intellektusa nem volt kielégítve, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a végén sikert érjen el.

9. Mindig észrevette azt, ami pozitív.

Visszatekintve a nehéz életére, mindenben, ami történt, meglátta a Teremtő jóságát, nemcsak a személyes életében, hanem a világ dolgaiban is. Híres mondása: „minden, amit a Teremtő csinál, az jó”. A Talmud leírja, hogy egyszer utazott, és volt nála egy lámpás, egy kakas és egy szamár. Beért egy faluba, ahol szállást keresett, de nem talált. Nem keseredett el, hanem a híres mondására gondolt: „minden, amit a Teremtő csinál, az jó”. A közeli erdőben feküdt le aludni. Éjjel a szél eloltotta a lámpását, egy róka megette a kakast és egy oroszlán felfalta a szamarat. Rabbi Akiva mindezt nyugalommal viselte. Másnap reggel megtudta, hogy katonák dúlták fel a falut, ahol nem kapott szállást. Ha ott szállt volna meg, őt is foglyul ejtették volna a falu többi lakosával, és ha a lámpása fénye vagy az állatok hangja elárulja az éjszakai szálláshelyét, akkor szintén elfogták volna.

A Talmud leírja, hogy Rabbi Akiva és a társai egyszer a lerombolt Szentély romjai mellett haladtak el. Látták, ahogy egy róka kiszalad a Szentek Szentjéből. A társai sírni kezdtek erre a szomorú látványra, Akiva azonban nevetett. Elmagyarázta a csodálkozó társainak: „Uria és Zacharia próféciáját is ismerjük. Uria azt mondta, hogy »Cion fel lesz szántva, mint egy mező«. Zacharia pedig: »Ismét ülnek majd idős férfiak és nők Jeruzsálem utcáin, és a város utcáit betöltik majd a játszó fiúk és lányok«. Amíg Uria próféciája nem teljesedett be tökéletesen és szó szerint, addig féltem, hogy Zachariáé sem fog. Most, hogy Uriáé beteljesedett, biztos, hogy Zachariáé is be fog, a legutolsó részletig.

Átélte a Szentély lerombolását, de sohasem veszítette el a reményt. Ugyanaz a látvány, amely másokat sírásra ösztönzött, őt reménnyel töltötte el. Minden jó és minden rossz, ami ebben a világban történik, a végtelenül jó Teremtőtől származik. De néha nem érthetünk meg mindent, néha csak türelmesnek kell lennünk, és várnunk kell.

10. Hősi halált halt.

Azt remélhetnénk, hogy egy ilyen küzdelmes és hősies élet után Akiva és Ráchel végre nyugalomban éltek. De nem ezt kapták. A Talmud leírja Akiva keserves végét. A rómaiak bebörtönözték és elítélték, mert nyilvánosan tanított Tórát. Halálra kínozták, kiélesített vasfésűkkel tépték le a bőrét. Utolsó pillanatait a Smá mondásával töltötte, magára véve az ég jármát. A tanítványai azt kérdezték: „Tanítónk, ennyire?” Azt felelte: „a Smá arra tanít minket, hogy teljes lelkünkkel szeressük a Teremtőt. Ezt én úgy értelmeztem, hogy még akkor is, ha éppen elveszik a lelkünket. Egész életemben ezen gondolkodtam: valóban szeretném a Teremtőt, amikor éppen elveszi a lelkemet? Végül is kaptam egy lehetőséget, hogy bebizonyíthassam. Hogy tudnám most nem megtenni?” És amikor kiejtette a száján azt, hogy „az Örökkévaló egyetlenegy”, a lelke elhagyta a testét.

Rabbi Akiva a rómaiak által kivégzett tíz mártír egyike – a tíz vezető tóratudósnak, akiket a második Szentély lerombolása alatt és közvetlenül utána öltek meg. A többi kilenc cádikról, noha nagy tudósok voltak, valószínűleg nem hallottak sokan, legfeljebb azok, akik maguk is tóratudósok. De Rabbi Akiva más, ő közülünk való volt. Az ő története a miénk, az ő élete a miénk. Egyszerű és szerény körülmények között kezdte az életét, ahogy oly sokan közülünk, és olyan nagyságokba ért el, ahova, tudjuk jól, mi is elérthetünk. Emléke legyen áldás!

Rabbi Akiva síremléke, Tiberiás

Rabbi Akiva síremléke, Tiberiás

Rabbi Akiva sírja, Tiberiás

Rabbi Akiva sírja, Tiberiás

forrás • aish.com

fordítás • D. Ch.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás