Filozófia

Miért van gonoszság a világban?

A filozófia évszázados kérdései, a magasabb jóra váltó rossz és a szabad akarat – a hit szemszögéből.

Szerző: Rabbi Dovid Gottlieb
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. május

Szerző: Rabbi Dovid Gottlieb
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Németh Zoltán
Megjelent: Forrás – 2012. május

Isten jó és tökéletes. Mindenről tud, és mindent képes irányítani, ami a világban történik. Hogy létezhet akkor a rossz? Márpedig van. Isten megakadályozhatná, és tökéletessége révén, úgy tűnik, meg kéne akadályoznia. Hogyan létezhet akkor mégis a gonoszság?

Ez nem csupán egy elvont filozófiai probléma. Érezni akarjuk, hogy Isten tud rólunk, törődik velünk, és gondoskodik rólunk. A magyarázat nélkül hagyott féktelen rossz megnehezíti, hogy így érezzünk. Teljes mértékben elveszíthetjük az Istenben való hitünket a bajok láttán, vagy tompíthatjuk érzékenységünket, és kizárhatjuk a világ egy részét vallásos észlelésünkből. Az előbbi esetben spirituális halált szenvedünk, az utóbbi esetben pedig jelentősen korlátozzuk spiritualitásunkat azáltal, hogy lecsökkentjük azokat a helyzeteket, amelyekben kapcsolódni tudunk Istenhez. Ha az értelem képes megoldást találni erre a problémára, az Istent megtapasztaló élményeink újból visszatérnek.

Íme a megoldás: rossz csak abban az esetben létezik, hogyha az egy szükséges eszköz egy magasabb rendű jó eléréséhez. Például, amikor egy orvos védőoltást ad a gyerekeknek valamilyen fertőzés ellen, a fájdalom rossz. Hogyan tudjuk ezt bebizonyítani? Egyszerű, hogyha következő évben létrehoznak egy tablettát, amellyel kiváltják ugyanazt a hatást, már nem várnánk az orvostól, hogy folytassa az injekcióadást. De most, amikor az injekció az egyetlen mód, hogy immunizáljuk a gyerekeket, eltűrjük a gonosz fájdalmat, a magasabb rendű jó érdekében. Minden baj a világban olyan, mint az injekció okozta fájdalom.

Sokan tapasztalnak halálközeli élményt, vagy kerülnek a klinikai halál állapotába. Alagutat vagy fényt látnak, és hangokat hallanak. Ezen túlmenően, miután felépülnek, megváltozik az élet iránti tiszteletük. Arról beszélnek milyen értékes az élet, milyen nagyszerű ajándék. Megbecsülnek minden egyes napot, minden lehetőséget, minden élményt, amelyet átélhetnek. Sokkal élőbbek az élmény után, mint amilyenek előtte voltak. Életük jobb lesz: fókuszáltabb, érzékenyebb, alaposabb. Összességében jobb, mint amilyen előtte volt.

Nos, a halálközeli élmény vagy a klinikai halál állapota tele van fájdalommal. Fizikai fájdalom, rémület, kétségbeesés és lelki megpróbáltatás mind jelen lehet. Mindazonáltal ami ebből az élményből származik, az nagyszerű dolog. A legtöbb ember, akinek ilyen élményben volt része, hálás érte.

Nincs szükség ilyen szélsőséges tapasztalatokra ahhoz, hogy egy élmény kiváltsa ezt a hatást. Gyakran hétköznapi események által is megtörténik. Sérülés, válás, munkahely elvesztése, hozzátartozó vagy jó barát halála, árulás, elszegényedés – ezek és más hasonló események azt eredményezik, hogy az ember megkérdőjelezze addigi életét. Mi az, ami igazán fontos? Mit csinálok a világban? Milyen céljaim kéne, hogy legyenek? Mik a valódi prioritások?

Gyakran nem tesszük fel ezeket a kérdéseket, mert a válaszok túl kézenfekvők: „Befejezem a tanulmányaimat, szerzek egy állást, megházasodom, gyermekeim lesznek, segítem a közösségemet, jól érzem magam, és … végül meghalok. Ennyi.” A „miért” kérdés sohasem merül fel. De amikor valami megzavarja ezt a mintát, akkor a kérdések megjelennek. És néha a válaszok is.

Néha a válaszok az egész világképünket megkérdőjelezik. „A saját szenvedésem segített meglátni milyen sok fájdalom van a világban. Ezért elhatároztam, hogy tenni fogok valamit.” „Láttam milyen nagy szükségem volt a segítségre, ezért mostantól jobban fogok törődni a kapcsolataimmal.” „Felismertem, hogy olyan dolgokra voltam utalva, amelyek mulandók, nem megbízhatók. Elhatároztam, hogy kutatni fogok az életben egy olyan dolog után, amely valóban maradandó, valóban teljes.”

Ezek az emberek hálásak lesznek azokért az élményekért, amelyek az új felismeréseikhez vezettek, és amelyek által életük új irányba fordult.

Az élmények fájdalmasak voltak, mégis egy jobb élet felé vezettek. Nos, néhány fájdalom, amelyet ebben a világban átélünk, Isten eszköze arra, hogy felébresszen minket. „Elvesztél a homokozóban, villanyvasúttal játszadozol. Nem ez a célja az életnek. Nézz körül újból!” Ezen a módon Isten a rosszat használja arra, hogy jót hozzon létre.

SZABAD AKARAT

A szabad akarat teszi alkalmassá az embert a spiritualitásra. Miért nem használjuk az állatokra azokat a jelzőket, hogy kegyes vagy kegyetlen, igazságos vagy igazságtalan, tisztességes vagy tisztességtelen, nagylelkű vagy fukar? És miért nem jellemezzük így a gépeket? Azért, mert ezek nem hoznak szabad akartból fakadó döntéseket. Működésüket teljes mértékben meghatározza a belső „programozásuk”. Ha az emberek ilyenek lennének, akkor nem lennének felelősek a cselekedeteikért. Csakis azért vagyunk felelősek, mert képesek vagyunk szabad döntéseket hozni, így ezek a döntések már lehetnek kegyesek vagy kegyetlenek, igazságosak vagy igazságtalanok, stb.
Tehát az a képességünk, hogy tökéletesítsük önmagunkat a szabad akarattól függ. Nos, mitől lesz az akarat szabad? Kell lennie egy ésszerű pszichológiai egyensúlynak a jó és a rossz választásának lehetősége között. A motivációnknak meg kell oszlania, hogy a szabad akarat választhasson közöttük. Ha nem vonzódnánk mindkét irányba, a szabad akarat nem tudna választani.

Az egyensúlyt úgy érjük el, hogy az ember két részből áll: lélek és test. Az egyik természeténél fogva vonzódik a jóhoz, a másik pedig a rosszhoz. Az ember így mindkét irányba vonzódik, és a szabad akarat választhat közülük.

A VILÁG EGYENSÚLYA

„rossz csak abban az esetben létezik, hogyha az egy szükséges eszköz egy magasabb rendű jó eléréséhez”

De a lélek és a test dichotómiája nem elég. A világnak egyensúlyban kell lennie a jó és a rossz arányában is, különben pszichológiailag nem választhatnánk szabadon.
Tegyük fel, hogy minden egyes alkalommal, amikor valami jót teszünk, azonnal kapnánk valamilyen kézzelfogható jutalmat. És minden alkalommal, amikor valami rosszat, akkor azonnal valamilyen kézzelfogható büntetést. Így amikor eljön a választás, pontosan tudnánk a következményeket. A végeredmény egyértelműen az egyik oldalra billenne. Így nem lehetne kiegyensúlyozott választásunk.

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan választhassunk, a jónak gyakran veszteséghez és szenvedéshez kell vezetniük, míg a gonoszságnak nyereséghez és élvezethez, elég gyakran ahhoz, hogy a test vonzódjon a rosszhoz, és a személy valóban megosztott legyen önmagában.

Ez az egyik oka annak, amiért gonoszság van a világban. Miért kell a jó embernek szenvednie és a rossznak sokszor sikeresnek lennie? Azért, mert ha nem így volna, a jó emberek nem lennének jók! Egyszerűen csak a saját érdekük szerint döntenének, és elkerülnék a saját veszteségüket. Jónak lenni azt jelenti, hogy a jót választjuk, és ahhoz hogy ezt megtehessük – hogy valóban válasszuk azt – fel kell készülnünk rá, hogy meg kell szenvednünk érte. Csak ekkor van kiegyensúlyozva a választás, hogy a jót saját magáért válasszuk. Csak ekkor tudja a jó választása a jóságot kifejezni az önérdek helyett.

A ROSSZ SZÜKSÉGESSÉGE

Miért kell a testet természeténél fogva rossznak tartani? Lehet bármi, amit Isten teremtett tényleg rossz?

Amint azt korábban megmagyaráztuk, a rossz csak akkor létezhet, ha az szükséges egy magasabb rendű jó eléréséhez. A test eszköz a jóhoz, még akkor is, ha természete szerint gonosz.

Mit értünk azon, hogy „rossz”? Itt van egy probléma. Kétféle dolgot hívunk annak: a szenvedést és a bűntettet. Amikor szenvedést tapasztalunk, tudni akarjuk, Isten hogyan engedheti ezt meg az Ő világában. Ha ártatlan emberek szenvednek (vagy akár csak részben vétkes emberek szenvednek sokkal többet, mint amit a rossz viselkedésük alapján érdemelnének), az igazságtalannak tűnik, rossznak, gonoszságnak.

A bűntett is gonoszság, még akkor is, ha senki sem szenved miatta. 10 dollár ellopása egy milliomostól, az rossz – gonosz dolog – még akkor is, ha az illető sohasem fogja észrevenni a lopást.

Nos, miért kell ugyanazt a szót használnunk, két ennyire különböző dologra? A válasz az, hogy minden rossznak a gyökere ugyanaz: az Istennel való kapcsolat megszakítása. Ha Isten rejtetté vagy távolivá válik, ha egy személy elválasztja magát Istentől, az a gonoszság.

A szenvedés és a bűntett elrejti Isten jelenlétét. Ezért hívjuk mindkettőt gonoszságnak. Isten azért teremtette a világot, hogy örömteli kapcsolatunk legyen Vele. A fájdalom nem cél, csak egy eszköz. Ezért amikor fájdalmat és szenvedést látunk, nem érzékeljük Isten jelenlétét. Ő el van rejtve a fájdalomban.

A szabad akarat lehetővé teszi az ember számára, hogy megmutassa Isten jelenlétét. Amikor valaki Isten akaratát teljesíti, akkor látjuk Istent a személy cselekedeteiben. Amikor valaki büntettet követ el, amikor megszegi Isten akaratát, akkor a tette elrejti Isten jelenlétét. Nem látjuk benne Istent. Csupán egy olyan dolgot látunk, amely Isten akaratával ellentétes.

Tehát a szenvedés és a bűntett, mindkettő Isten jelenlétének elrejtése. Ez az, amiért ezek gonosz dolgok. Nos, a rossznak e meghatározása szerint Isten önmaga is tesz rosszat.

 

ISTEN TESZ ROSSZAT?

Bontsuk a választ két részre. A rossz gyökere az, ha el vagyunk választva Istentől, ha Ő el van rejtve. Az egész teremtés elrejti az Ő jelenlétét. A természet felszíne olyannak mutatja a világot, mintha nem lenne iránya, célja. Szándékosan lett így megalkotva. Isten elrejtette önmagát, és ez gonoszság.

De ennek a gonoszságnak célja van. Azt mondtuk korábban, hogy ha Ő nem rejtette volna el saját magát, akkor nekünk nem lehetne szabad akaratunk. És szabad akarat nélkül nem választhatnánk a jót. Tehát ez épp olyan, mint minden más rossz: eszköz a magasabb rendű jó elérése érdekében. De ez nem változtatja meg a tényt, hogy a rossz rossz, amit Isten önmaga tesz.

Most már értjük, miért van gonoszság a világban. Igen, Isten megteremtette a világot, hogy jót tegyen, hogy teremtményeinek javára váljon. Azért alkotta meg a világot, hogy kifejezze teremtményei iránt érzett szeretetét. De azért, hogy ezt megtehesse, szabad akaratot adott nekünk, és ennek ára van. Az ár az, hogy Isten elrejti az Ő jelenlétét, és ez azt jelenti, hogy átmenetileg együtt kell élnünk a gonoszsággal. Isten használja a szenvedést is – ami szintén rossz –, hogy segítsen nekünk az életünkre összpontosítani, és ezáltal még élőbbé váljunk.

Mindez megváltoztathatja azt, ahogy megéljük a fájdalmat és a kudarcot, amelyek megérintik az életünket. A fájdalom valódi, és nem szabad letagadni. De a fájdalommal együtt emlékeznünk kell annak céljára is. Olyan ez, mint az orvosnál. Bármennyire elnézést kér is, a műtét akkor is fáj. De amikor véget ér, megköszönjük neki, mert tudjuk, hogy a mi érdekünkben történt. Ugyanígy hálásak lehetünk azért, hogy Isten annyira törődik velünk, hogy a lehető legjobb helyzetbe hozott minket, azzal együtt, hogy ugyanakkor lehetséges, hogy fájdalmat élünk át.

Mihelyt az értelem megérti a rossz célját, megtapasztalhatjuk Istent, és még a gonoszság közepette is szerethetjük Őt. Ezután ez már nem fog megakadályozni minket abban, hogy legyen tudatos, szeretetteljes kapcsolatunk Istennel és teljesebb, spirituális életünk.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás