Legyetek egy csapat, legyen egység…

Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. január

Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. január

Hetiszakasz: Vájechi

Így kezdődik a hetiszakasz: „És Jákob tizenhét évet élt Egyiptomban, és volt Jákob napjai, életének évei: száznegyvenhét év.”(47:28)

Mit akar jelenteni az életének napjai és évei megfogalmazás? Miért áll egyes szám és nem többes szám: „volt Jákob napjai”, és nem „voltak Jákob napjai”?

A múlt heti hetiszakaszban, mikor a fáraó meglátta Jáko­bot, meglepetten kiáltott fel: „Mennyi életed éveinek napjai?” (47:8). Jákob meglepő módon, érzékelhetően panaszosan válaszolt: „Vándoréletem éveinek napjai százharminc év: kevés és szomorú volt életéveim napjainak sora és nem érték el Atyáim életéveinek napjait vándorlásuk idejében” (47:9). Ismét hangsúlyosak az évek, napok és élet kifejezések.

A Malbim nagyon szép magyarázatot ad: úgy írja, hogy az „élet napjai” a jó, békés, si­keres éveket jelenti. A fáraó nem volt tisztában a kérdésében rejlő árnyalatokkal, megkérdezte Józsefet az életének éveiről, azokról az évekről, amelyekben teljes lelki nyugalomban, megfelelően szolgálhat­ta az Örökkévalót.

Jákob válaszában rámutatott az átmeneti itt-tartózkodás évei és az élet napjai közti különbségre. „Ezen a földön tartózkodtam százharminc évet – mondta a fáraónak – de abban az értelemben, hogy én igazában mit valósítottam meg, az »életem« napjai sokkal kevesebbek és kevésbé teljesek, mint ősapáimé.”

Rav Simon Shwab továbbmegy: „Jákob 17 évet élt Egyiptomban”. Ezek voltak az aktív évek. És nemcsak aktívak, hanem lehetőséget adnak a visszatekintésre, és új megvilágításba helyezik az élet korábbi szakaszát. Újra találkozik szeretett fiával, Józseffel. Láthatja, hogy a fiai testvéri szeretetben, harmonikusan élnek, megértette, hogy még életének nehéz évei is, az „átmeneti itt-tartózkodás évei” az életének igazi évei voltak.

A Talmud (Peszachim 50A) azt tanítja, hogy ezen a világon, mikor egy jó dolog történik, akkor elmondjuk a „Hatov vehámétiv – A (Teremtő) jó és jótevő” áldást. Amikor rossz dolog történik, akkor is áldást mondunk: „Hádáján háemet – Világ Ura, igaz bíró”. Azon­ban az eljövendő világban csak a „Hatov vehámétiv – A (Teremtő) jó és jótevő” áldás fog létezni. Fel fogjuk ismerni, hogy minden történés valójában jó volt.

Ezt a szintet érte el Jákob élete utolsó éveire. „Jákob napjai az életének napjai voltak”. Most értette meg, hogy azok a napok, mikor azt hitte, hogy távol van az Örökkévalótól, azok voltak az életének a napjai. Az éveinek összességéből áll össze a teljes élete.

Az Or HaChájim úgy írja, hogy az Izráel nevet a Jákob névvel szem­ben akkor használták, mikor magasztos, emelkedett állapotban volt. Így, mikor Jákob elérte az Olám Hábá – Eljövendő Világ állapotot ezen a világon, „és volt Jákob napjai, életének évei”, a következő mondat elmondja, hogy „és közeledett az idő, midőn Izráelnek meg kellett halnia”. Elérte Izráel szintjét.

Bár ez olyan szint, amelyet mi csak akkor fogunk elérni, ha eljön a Messiás, Jákob felfedte a kulcsot, amely által elérhetjük ezt az időt.

„És Jákob szólította fiait és mondta: Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén.” (49:1)

Rasi úgy magyarázza, hogy Jákob el akarta árulni, mikor jön el a Messiás, de az Örökkévaló jelenléte elhagyta őt, ezáltal nem volt képes felfedni ezt az információt. A Zóhár szerint Jákob valóban elárulta, amit el kellett. Van, aki úgy mondja, hogy ezt jelenti, mikor Jákob azt mondja nekik, hogy gyűljetek össze…

Legyetek egy csapat, legyen egység, és akkor ugyanúgy, ahogy ez engem az eljövendő világ állapotába juttatott, titeket is mint népet a földi Mennyországba vezet – a Messiás eljöveteléhez.

vissza