Vegyük sorra a nagy ünnepek pár érdekes aspektusát. Három különböző kérdést fogunk megvizsgálni, és próbálunk megválaszolni három kulcsgondolattal.

Tehát miről szól ros hásáná? Szó szerint azt jelenti‚ „az év feje”, ugyanakkor sokszor az Ítélet Napjaként emlegetjük. Minden egyes ember egyénileg ítéltetik meg ros hásáná napján. A Talmudból azt tanuljuk, hogy három könyv nyílik ki ekkor: az Élet Könyve – azok számára, akik abszolút igaznak lettek ítélve; a Halál Könyve – azoknak, akik gonosznak ítéltettek; és a Közepesek Könyve – azok számára, akik a kettő között helyezkednek el.

Ha ros hásáná tényleg az a nap, amikor eldől, életre vagy halálra vagyunk kiválasztva, akkor hogyan is kéne viselkednünk ezen a bizonyos napon? Nem azt várnánk-e el, hogy az emberek a múltbéli hibáikat javítgassák, és imádkozzanak az Örökkévalóhoz kedvező ítéletért? Mit mondtak a rabbijaink, mit érdemes ros hásáná napján csinálnunk?

Érdekes módon az ünnepi imában nincs szó az egyént érintőítélethozatalról, az imák inkább a világ állapotával kapcsolatosak. Azért imádkozunk, hogy a világ felismerje, az Örökkévaló a kizárólagos uralkodó. Ő az, aki mindenről tud, és a sófár a Szináj-hegyről megmutatja Isten szeretetét és törődését az egész emberiség iránt. Minden kétséget kizáróan fontos és szép imák ezek. Ugyanakkor felmerül egy kérdés: miért fókuszáljunk az egész világ helyzetére, és imádkozzunk érte, amikor a saját életünk forog kockán ros hásáná napján? Ezzel a kérdéssel nézünk majd szembe először.

Most tekintsünk jom kipurra. Miért olyan meghatározó nap ez a számunkra? Ez a kápárá, azaz a spirituális tisztulás napja. Ezen a napon jóvá tehetjük azokat a hibákat, amelyeket a múltban elkövettünk. Ha így nézzük, akkor nem lenne-e logikusabb, ha előbb lenne jom kipur, amikor megtisztulunk, s majd utána jönne a megítéltetés? Ez lesz a második probléma, amelyre keressük a választ.

A harmadik felmerülő kérdést a Talmud ros hásánái traktátusából tanuljuk, amely az ítélet természetéről szól. Ros hásáná első napján Ismáel (az arab törzsek ősapja) történetéről olvasunk, amelyben az életéért könyörög. A szövegben az áll, hogy az „Örökkévaló meghallotta a gyermeknek szavát, ott ahol van”. A talmudi magyarázat szerint az „ott, ahol van” nem a térbeli, hanem időbeli helyzetére utal. Ez tehát azt jelenti, ahogy Rebbe Jichak mondja, hogy az ember egyedül az adott pillanatbeli állapotának, cselekedetének megfelelően lesz megítélve. A kommentárok úgy tartják, hogy még ha Ismáel leszármazottjai sok nehézséget és veszélyt jelentettek is a későbbiekben a zsidó nép számára, ez abban a pillanatban nem befolyásolta az ítélethozatalt, így tehát megmenekülhetett. A jövőbeni negatív cselekedetei nem határozták meg az adott pillanatban kapott ítélet minőségét. A jeruzsálemi Talmudban még mélyebb magyarázatot is találunk. Eszerint egy ember hiába nem volt tisztaszándékú és egyenes, ha roshásánákortiszta és egyenes emberként viselkedik, pozitívan lesz megítélve.

Ez a két megközelítés egy fontos konklúziót von maga után. Ros hásánának ezek szerint sem a múlttal, sem a jövővel nincs dolga, hanem magával az egyén jelenével foglalkozik. Ebből tehát az következik, hogy hiába élt valaki egész évben rosszat cselekedve, ha aznap helyesen cselekszik, jó emberként lesz elkönyvelve. Ez az állítás természetesen sok kérdést felvet az ítélet igazságosságát és logikáját tekintve, ez lesz majd a harmadik problémafelvetésünk, melyre megoldást keresünk.

Összefoglalva a három kérdésünket:

1. Mivel mindannyian megítéltetünk ros hásánákor, miért nem csinálunk tesuvát (visszatérés) a saját, személyes hibáinkért? Miért a világot érintő állapotokkal foglalkozunk?

2. Miért nem előzi meg a „megtisztulás” napja (jom kipur) az „ítélet” napját (ros hásánát)?

3. Hogy lehet az, hogy az ítéletet, melyet kapunk, sem a múltunk, sem a jövőnk, hanem egyes-egyedül a jelenünk befolyásolja?

Kezdjük az első kérdés megválaszolásával, vagyis mi is történt ros hásánákor? Ez a nap a világ teremtésének hatodik napja, mely egyben az ember, Ádám teremtésének napja.

A szabad akarat születése

Tegyük fel a látszólag furcsa kérdést: mi az emberiség teremtésének jelentősége?

A hatodik napot megelőzően az Örökkévaló megteremtette az egész fizikai világot, rengetegféle formát adva annak. Mit adott ehhez hozzá az emberiség, amely azelőtt nem létezett?

A Talmud szerint az Örökkévaló a saját képmására teremtette az embert (b’celem Elokim). Ennek az állításnak a középpontjában az áll, hogy az ember képes kifejezni szabad akaratát morális döntésekkel kapcsolatosan. Ahhoz, hogy ezt pontosan megértsük, értékelnünk kell a zsidó emberfelfogást. Minden embernek van egy teste és egy lelke. A test a fizikait kívánja, a lélek a spiritualitást. A testet a rövidtávú élvezetek és kielégülés érdeklik, a lelket a végtelen. Mi az, ami eldönti, melyik uralkodjon egyes helyzetekben? A judaizmus szerint a harmadik komponense ennek a folyamatnak a szabad akarat. Ez dönt a test és lélek közti folyton fennálló harcban. A szabad akarat megteremtése az, amely a lényegi pontja emberiségünknek, és amelyet minden ros hásánákor ünnepelünk. Ahogy Rav Berkowitz mondta, ros hásáná a születésnapja a szabad akaratnak.

A szabad akarat csak a jelenben létezik

Lényeges, hogy e három komponens – test, lélek és szabad akarat –közül a szabad akarat az, amely kizárólagosan a jelenben létezik. Egy ember egész életében meghatározott morális felfogás szerint élhet, de egy nap attól eltérő döntést hozhat. A szabad akarat definíció szerint az, ami szerint egy adott pillanatban döntünk. Ezzel szemben a test és a lélek szinte mindig is léteztek és funkcionáltak a múltban. Egy ember fizikai állapota leginkább attól függ, hogy hogyan bánt vele régebben, még akkor is, ha esetleg az adott pillanatban eltérően is foglalkozik vele. Ugyancsak a léleknél hasonló a működés, melynek helyzete a múltbéli cselekedeteinktől függ, és nem a pillanatnyi döntéseinktől, mivel az csak későbbi következményként jelenik meg.

Ros hásáná fókusza

Ha most kiemeljük a talmudi állítást, miszerint ros hásáná az ember pillanatnyi tettei és állapota szerint van megítélve, és ezt a gondolatot összerakjuk azzal, hogy a szabad akarat az egyetlen emberi tulajdonságunk, mely kizárólag a jelenben létezik, rájövünk egy érdekes megoldásra: ros hásánái megítéltetésünk minősége a szabad akaratunk helyzetének függvénye. Fejtsük ki bővebben, mit is jelenthet mindez.

Az általános feltételezés az, hogy roshásáná az egyén lelki helyzetére fókuszál – a spirituális elraktározójára mindannak, amit előző évben tettünk –, nem pedig a szabad akarat adott választásaira. Ez azt a magyarázatot adná, hogy az ekkor létrejövő ítélet az előző évben összegyűlt cselekedeteink értékelésén alapulna.

Egyértelmű, hogy az egyén lelki egészségét meghatározzák a múltbéli döntéseinek és viselkedésének a következményei, de roshásánákor nem ezen van a hangsúly. Minden, amit eddig tettünk, legyen az pozitív vagy negatív cselekedet, nyomot hagyott a lelkünkben. Ez mind a mostani és a következő világban velünk lesz. Ugyanakkor a judaizmusban van egy út, mely segít minimalizálni a múltbéli negatív hatásokat: ez a tesuvá, visszatérés és annak eredménye, a kápárá, a spirituális tisztulás. Maga a spirituális tisztulás oly fontos számunkra, hogy egy egész napot szánunk e folyamatra, jomkipurt. Ekkor foglalkozunk a múltban elkövetett hibáinkkal, melyeket szeretnénk jóvá tenni, kijavítani a jövőben.

Mivel e feladat jomkipur napján vár ránk, akkor mit kell tennünk roshásánákor?

Van egy megközelítés, miszerint roshásáná pontosabb neve szofhásáná lenne, azaz az év végét jelentené. Mégis az „év fejének” lett elnevezve, és az új év elejére helyeződött. Mit tanulunk ebből?

A jelenben rejlő lehetőség a jövőre nézve

Ros hásáná az év legelejére helyezkedve, kifejezetten a címben megfogalmazottlehetőséget adja nekünk. Ahogy az Örökkévaló egy üres tablónak teremtette az emberiséget, úgy minden egyes év kezdetekor újra eszerint teremt meg bennünket.

Ros hásáná az egyedüli alkalom arra, hogy minden évben új irányokat és valóságokat tudjunk megalapozni az életünkben. Nem a múltban kell ragadnunk, hanem azt a kérdést kell feltennünk magunknak: ha most születnék, minden eddigi tapasztalatomtól és tettemtől eltekintve mit csinálnék? Hogyan szeretném az elkövetkezendő évet élni?

Ez jelenti azt, hogy ros hásánákor a szabad akaratunkon alapuló ítéletet kapunk. Másképp fogalmazva tehát azokon a választásokon és értékeken alapul, melyeket e napon kifejezésre juttatunk. Mivel mindannyiunk számára az elkövetkező év még csak egy üres tabló, az Örökkévalótól megkapva a lehetőséget olyannak tervezhetjük, amilyennek szeretnénk. Az Örökkévaló olyat évet ad nekünk, amelyet mi választunk.

A félelem, melyet ros hásánákor érzünk, nemcsak az Örökkévalótól való félelem, hogy keményen fog rólunk dönteni, hanem a számunkra nyújtott lehetőségek is óriási nyomást gyakorolnak ránk. Attól félünk, hogy nem tudjuk kihasználni őket.

Az első kérdésünkre visszatérve: miért nem azzal foglalkozunk, hogy a múltban elkövetett hibáinkat javítsuk, miért annak érdekében imádkozunk, hogy a lehető legjobb évünk legyen?

Az általunk feltett kérdések összefüggésben vannak egymással. A roshásánái ítélet, melyet kapunk, az akkori helyzetünktől függ. Ahogy már kifejtettük, a szabad akaratunknak megfelelően kapjuk. Amint megértjük, hogy a jövő évünk kimenetele nem attól függ, hogy mit tettünk előző évben, hanem hogy mit akarunk tenni a következőben, kiderül, hogy ezen a napon nem a múltbéli tetteinken van a hangsúly.

A lényeges dolog ekkor, hogy észrevegyük az igazi értékeket, és megfelelő döntéseket hozzunk a jövő évre. Ez azt is megmagyarázza, miért azért imádkozunk, hogy az isteni jelenlét, felügyelet a világban az emberek által értékelve legyen: rabbijaink tanítása szerint a roshásánái imák arra tanítanak bennünket, hogy felismerjük mások szükségleteit, a saját felelősségünket másokért és az egész világért, illetve megértsük azt, hogy mindannyiunk valódi szükséglete a valóság mély megértésében és annak értékelésében rejlik. Ezek a legfontosabb pontok, amelyen a jövő évünk alakulása alapul.

fordítás  • Harmath Olívia Eszter

A szöveg alapja: Rabbi Asher Resnick
The Meaning of Rosh Hashanah – An In Depth Analysis.

forrás • www.aish.com