Ünnepek

Mit ér a tudás tettek nélkül? – Szimchát Tóra

Amikor a mély szellemi megértés majd gyakorlattá is válik, akkor lesz belőle dáát.

Szerző: Bán Dénes
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember

Szerző: Bán Dénes
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember

A Szukot és a Smini Áceret időszak csúcspontja a Szimchát Tóra nevű ünnep. Ha ekkor jár valaki életében először zsinagógában, nagyon meglepődik, mert egy nagy táncos mulatság kellős közepén találja magát. Az egész zsidó közösség, rabbik és diákok, öregek és fiatalok, gazdagok és szegények, mind-mind boldogan táncolnak a Tóratekercseket tartva. Hasonlóan, ahogy megünnepeljük azt, amikor befejezzük a Talmud egy fejezetét, Szimchát Tórakor (mint a neve is sejteti „A Tóra Örömünnepe”) megünnepeljük, hogy a Tóra utolsó hetiszakaszának felolvasását is befejeztük. Ugyanakkor ebben az örömben az is benne van, hogy elölről kezdjük a Tóra tanulását Mózes első könyvével, a Berésittel.
Úgy gondolom, ez egy elég elgondolkodtató dolog: azt talán még értem, hogy az emberek megünneplik, ha valaminek a tanulását befejezik, de azt ünnepelni, hogy újrakezdjük elölről? Mi ünnepelni való van abban, hogy valamit tizedszer, huszadszor újra kezdünk a legelejéről?

Mielőtt megpróbálnánk válaszolni erre a kérdésre, vizsgáljuk meg az ünnep egy érdekes motívumát. Azon túl, hogy táncolunk, énekelünk és mindenki aliját kap (azaz felhívják a Tórához), miután a Tórát befejezzük a „leéjnéj kol Jiszráél” (egész Izrael színe előtt) szavakkal, még egy elegáns – és aki próbálta az tudja, hogy mennyire nem könnyű – mozdulattal megfordítjuk a Tóratekercset, hogy így kezdjük el újra a Tórát a Berésittel: Berésit bárá Elokim – Kezdetben Isten megteremtette…

A Tóra utolsó betűje a lámed (az Izrael szóból), az első betűje a bét (a berésitből). Ha ezt a két betűt összeolvassuk, a léb, azaz lév szót kapjuk (a héberben a „b” és a „v” megegyezik), ami szívet jelent. Az egyik magyarázata annak, hogy újra kell kezdenünk a Tóra tanulását évről évre, éppen az, hogy ne csak intellektuálisan, szellemileg sajátítsuk el a tant, hanem az ismétlődő olvasás során évről évre egyre mélyebben a szívűnkbe is beépüljön a bölcsessége.

Ennek a rejtett jelentése nem más, mint hogy: ha valódi változást szeretnénk elérni életünkben, nem elég, ha csak a fejünkben (intellektuálisan) változunk meg, hanem a szívünkben is szükség van változásokra, legalábbis ha szeretnénk, hogy az elmélet gyakorlattá váljon.

Ha körültekintünk a világunkban, azt láthatjuk, hogy ez a modern társadalom egyik legnagyobb kihívása. Az emberek szebbnél szebb ideológiákat hangoztatnak, melyeknek bár lehet erős intellektuális alapja, de ezek az elméletek ritkán „emelkednek” a szív szintjére és ezért is lesz ritkán az elméletből gyakorlat. Ez viszont gyakran képmutatáshoz vezet.

Jó példa erre Bertrand Russelnek, a 20. század egyik legnagyobb gondolkodójának esete. Russelt, aki a Harvard Egyetem Etika tanszékének professzora volt, a Harvard Vezetőségi Tanácsa kérdőre vonta házasságtörés miatt. Russel kifejtette, hogy magánéleti problémáinak semmi köze a szakmai életéhez. „De hiszen maga az etika professzora” – válaszolt a Tanács egyik tagja, mire Russel így válaszolt: „Cambridge-ben geometria professzor voltam és az egyetemi tanács soha nem kérdezte tőlem, miért nem vagyok háromszög.”

Ez a történet arra figyelmeztet minket, hogy amit tanít az ember,  nem feltétlenül nyilvánul meg a gyakorlatban. Maimonidész szerint a valódi tudás a tettekben nyilvánul meg: ahogy jársz, ahogy beszélsz, ahogy alszol és dolgozol. Rámchál és a Grá (Vilnai Gáon) is nagyjából ezt írják: a valódi változás nem csupán az ember fejében történik, hanem a „lév”-ben, azaz a szíven keresztül kell  alakítani az ún. „chochmá”-t  „biná”-vá és „dáát”-tá.
Mit is jelent ez a három szó? Mindhárom szó a bölcsességgel függ össze, de valódi jelentésük ennél sokkal több…
Mondják, az eszkimóknak több mint 20 szavuk van a hóra; mindegyik szó alatt más-más minőségű havat értenek (például a hó állagától függ, hogy hány szánhúzó kutyát fognak a szán elé, vagy épp melyik sífelszerelésükkel indulnak útnak). A héberben ugyan csak két szó van a hóra (seleg és bárád), viszont a tudás szót több mint tízféleképpen lehet kifejezni. Miért? Mert számunkra a tudás pontos megfogalmazása rendkívül fontos.

A három alapjelentés: (1) a chochmá tiszta intellektuális, elméleti tudás. (2) A biná, amely a boné (épít) szóból ered, megértést jelent, azaz amikor egy gondolat tiszta és mély megértést kap, illetve ezen keresztül érzelmi reakciókat fejt ki. (3) Amikor ez a mély szellemi megértés majd gyakorlattá is válik, akkor lesz belőle dáát.

Akik előbb ismerkedtek meg a keleti emberkép hármas felosztásával, most örömmel ismerhetik fel, hogy a Tóra már a tudás szintjén is tanítja ezt a három dimenziót, hiszen a fenti három tudásfogalom is a szellem-lélek-test egységének megfelelője.

Ezt legtökéletesebben Rabbi Dessler, dohányzással kapcsolatos nagyon egyszerű példájából érthetjük meg. Chochmá: van rá tíz elméleti okod, miért kéne leszokni a dohányzásról, de ennek se gyakorlati, se emocionális vonzata nincs számodra. Biná: amikor látod, hogy emberek belehalhatnak a dohányzásba és ez emocionálisan megérint: „Hogy lehetek ennyire felelőtlen?” S bár megfogadod, hogy megváltozol, de még mindig nem teszel érte semmit. Dáát az előbbiből majd csak akkor lesz, amikor már annyit rágódsz a kérdésen, hogy megszületik benned egy mély elhatározás, és amikor a cigarettát a szádhoz emeled, már szinte fizikailag is rosszul leszel. A dáát az, amikor az elvet hozzárendeled a cselekedeteidhez, ami ezáltal gyakorlati értelmet nyer.

Ma is egy olyan világban élünk, ahol a legmegbecsültebb tudás az, ami intellektuálisan absztrakt; melyben gyakran észre se vesszük, hogy tele vagyunk képmutató példaképekkel, szebbnél szebb, világmegváltó gondolatokkal, és ha nem vesszük a fáradtságot arra, hogy ezeket a gondolatokat a biná, illetve a dáát szintjére juttassuk, soha nem lesz az elméletből gyakorlat és soha nem fogjuk a világot helyesen látni.

Erre talán jó példa, hogy az egyetemi oktatás is szinte csak a chochmá építésére koncentrál és ezt ritkán követi a biná és a dáát megjelenése (csak gondolj a tesztekre: szinte kizárólag a chochmá szintjét mérik fel, a biná és a dáát mérése ilyen eszközökkel szinte lehetetlen).

De vajon akkor honnan kaphatnánk meg ezt a tudást? Persze már mondjuk is: nevelés, hagyomány, közösség  – azaz az élettől. Az élet iskoláját mindannyiunknak ki kell majd járnunk. De ugye mennyire örülnénk, ha ezt a tudást, csak egyetlen egyszer is a „kezünkben tarthatnánk”.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás