Háláchá

“Napjaink számolását tudasd velünk”

Ómerszámlálás – Miért kell számlálnunk a napokat?

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2011. május

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2011. május

Pészách második napjától, niszán hónap tizenhatodikától kezdődik az ómerszámlálás időszaka. A Szentély idejében különleges szertartást végeztek ezen a napon, ekkor mutatták be az ún. “ómeráldozatot”. Az ómer, ami tórai kifejezés, nem más, mint egy mértékegység.

Mielőtt megkezdték volna a tavaszi aratást, niszán 16-án éjszaka learattak egy ómer árpát. Ezután felvitték a learatott gabonát a Szentélybe, lisztáldozatot készítettek belőle, majd a kohén meglengette (előre-hátra, fel-le). Egy részét a muszáfáldozat után elfüstölögtették az oltáron, a maradékát a kohénok elfogyasztották. Az “ómer” learatása előtt nem volt szabad elkezdeni az aratást és nem volt szabad enni az új termésből.

Ennek a törvénynek a forrását az Emor hetiszakaszban találjuk: “Mondd el Izrael fiainak […] amikor jöttök abba az országba, amit adok nektek és learatjátok az aratását, és hozzátok az ‘ómert’, az aratásotok kezdetét a kohénhoz. És lengesse az ómert az Örökkévaló előtt […]. […]. És kenyeret […] ne egyetek eddig a napig, amíg hozzátok az Istenetek áldozatát […].” (3Mózes 23,9-14) Majd a következő mondatban így folytatja a Tóra: “És számoljatok a szombat (Pészách első napja) másnapjától, attól a naptól, hogy hoztátok a lengetés ómerját, hét hetet, teljesek legyenek. A hetedik hét másnapjáig számoljatok ötven napot és hozzatok új lisztáldozatot az Örökkévalónak.” Innen tudjuk, hogy ehhez a niszán 16-i dátumhoz az ómeráldozat hozatalán kívül még egy tórai micvá kapcsolódik: elkezdeni az ómerszámlálást (a legtöbb vélemény szerint a számolás csak akkor tórai micvá, amikor a Szentély áll és be tudunk mutatni ómeráldozatot is, de manapság, hogy nem áll a Szentély, a számolás micvája csak rabbinikus). A micvá két részből áll: az egyik a napok számolása (“számoljatok ötven napot”), a második pedig a hetek számolása (“számoljatok […] hét hetet”).

Vajon mi a célja annak, hogy számoljuk ezeket a napokat? Ezt valószínűleg kétféleképpen lehet megközelíteni. Vagy azt mondjuk, hogy a számolás eszköz, valami okból összeköti Pészáchot, az egyiptomi kivonulást Sávuottal, a Tóraadással, vagy pedig öncélú, önálló tartalma van a napok számolásának.

A Széfer háChinuch azt írja, hogy ezeknek a napoknak a számolásával fejezzük ki, mennyire várjuk a Tóraadást, mint amikor valaki a számára valamilyen fontos eseményt vár és számolja a napokat. Egy kicsit másfajta megközelítés szerint: tudott dolog, hogy a kabbalisták azt állítják, hogy a zsidók Egyiptomban a tisztátalanság negyvenkilencedik szintjéig süllyedtek le. Ha az Örökkévaló kicsit még várt volna, lesüllyedhettek volna az ötvenedik szintre, és akkor többet nem lett volna kiút. A kivonulás (az utolsó csapás) órájában, amikor az Örökkévaló önmaga a dicsőségében “ment” és kihozta a zsidókat, egyben spirituálisan is felemelte őket a szentség (megértés) negyvenkilencedik szintjére (az ötvenedik szintet nem érheti el hús-vér ember). Megízlelték ezt a nagyon magas spirituális szintet, de ezt egyelőre még csak “ajándékba” kapták.

Másnap (Pészách második napján, niszán 16-án) elvette tőlük az Örökkévaló ezt az ajándékot és adott nekik negyvenkilenc napot, hogy napról napra “dolgozva” lépkedjenek felfelé a negyvenkilencedik szintre. Az ötvenedik napon volt a Tóraadás, ami legalábbis ízelítő volt az ötvenedik szintből, az Örökkévaló “szemtől szemben” beszélt velük és mondta minden egyes egyénnek: “Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened.” E szerint a negyvenkilenc nap a negyvenkilenc szintnek felel meg, minden nap egy szintet kell előre lépnünk nekünk is. Hasonlóan, csak kicsit máshogy megfogalmazva írja az Ohr háChájim hákádos, hogy a negyvenkilenc nap, ami hét hét, paralel egy asszony megtisztulásának a hét napjával; a zsidó népnek hétszer hét napra volt szüksége, hogy megtisztuljon a rá tapadt tisztátalanságból, és képes legyen a Szináj-hegynél a nagyon magas szintű próféciai kinyilatkoztatás fogadására és a Tóra átvételére.

„Minden olyan nap, ami elmúlt anélkül, hogy tartalommal töltöttük volna meg, örökre elmúlt, már soha nem lesz rá lehető- ségünk, hogy feltöltsük.”

A másikfajta megközelítés szerint maguknak a napok számolásának is van önálló értéke. “Napjaink számolását tudasd velünk és szerzünk bölcs szívet.” (Zsoltárok 90, 12) Ahhoz, hogy bölcs szívünk legyen szükséges, hogy számoljuk a napjainkat. A zsidó gondolkodás szerint például a bölcsesség terén nem annak van igazán nagy jelentősége, aki esetleg kiemelkedően tehetséges és pár évet szánt arra, hogy elmélyedjen a zsidó tudományokban és hatalmas tudást halmozott fel. A cél nem elsősorban a megszerzett tudásmennyiség. A cél: nap mint nap foglalkozni bölcsességgel. Nem az számít báál cheszednek, jótékony embernek, aki minden évben leadja az adója egy százalékát jótékony célra, vagy aki hajlandó akár olyan összegeket is felajánlani jótékony célra, amit nem tud leírni az adójából, hanem az, aki nap mint nap, minden erre adandó alkalommal foglakozik azzal, hogy jót tegyen másokkal. A cél nem más, mint napjainkat megtölteni tartalommal. Minden olyan nap, ami elmúlt anélkül, hogy tartalommal töltöttük volna meg, örökre elmúlt, már soha nem lesz rá lehetőségünk, hogy feltöltsük. Fontos számolni napjainkat, mert csak ezáltal szerzünk bölcs szívet.

Niszán 16-án kezdjük el számolni a napokat. Az ómert mindenkinek önmagának kell számolnia, nem tesz eleget azzal, hogy mástól hallja a számolást. Ebben különbözik ez a micvá más hasonló, a beszéd által végrehajtott tevőleges parancsolatoktól. Két részből áll a számolás: számoljuk a napokat is és a heteket is. Amikor elkezdjük, akkor még csak a napokat, a hetedik naptól már a heteket is számoljuk; úgy mondjuk: ma a hetedik nap van, ami egy hét az omerben, és így tovább. A számolás előtt minden egyes nap áldást mondunk: áser kidsonu bömicvajszov vöcivónu ál szöfirász hajmer. Az imakönyvekben még egyéb “részletek” is vannak, részben előtte, illetve utána. A helyi szokásoktól függ, hogy ezekből mit mondanak és mit nem. Helyes, hogy mielőtt az áldást elmondja, már tisztában legyen vele, hányadik nap van aznap; de megtörtént esetben − még ha nem is tudta az áldásmondás idején, hogy hányadik nap van, csak utána hallotta a mellette állótól − eleget tett és nem kell újra mondania az áldást. Ha van rá lehetősége, mindjárt a csillagok feljövetele után számoljon, de ha erre nem volt lehetősége, egész hajnalig pótolhatja. Ha egész éjszaka nem számolt valami miatt (elfelejtette, nem volt rá lehetősége), egész aznap számolhat még áldás nélkül; és ha számolt, akkor este folytathatja áldással. Ha egész nap nem számolt, akkor a következő napokat már csak áldás nélkül számolhatja. Ugyan, mint már említettük, a csillagok feljövetelétől lehet kezdeni számolni, megtörtént esetben − ha valaki korábban számolt − eleget tett, de helyes később újra számolni, áldás nélkül. Ha a közösség rendszeresen korábban imádkozik, akkor lehet velük számolni, de csak áldás nélkül, és később számoljon egyedül áldással. Ha valaki tévedett és rossz napot számolt (például azt hitte a hetedik nap, hogy még csak a hatodik van) és később rájött a tévedésére, áldással kell újraszámolnia.

Ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy ma hányadik nap van, a háláchá szerint kicsit problémás helyzet állhat elő. Ugyanis, amennyiben eláruljuk neki, hogy ma az ötödik nap van, akkor talán ezzel már eleget tettünk a számolás kötelességének, és már nem fogunk tudni áldással újraszámolni. Kétféle megoldással kerülhetjük el az ilyen kellemetlen helyzetet. Az egyik, hogy (zsidósan) azt válaszoljuk, hogy előző nap a negyedik nap volt. A második megoldás, mielőtt eláruljuk a számot, gondoljunk arra, hogy nem szándékozunk ezzel teljesíteni a micvát. Ezenkívül ez a probléma igazából csak hat napon keresztül jelent problémát, ugyanis a hetedik naptól már a heteket is kell számolni; és hiába válaszolta, hogy ma a tízedik nap van, ha a hetet nem említette, számolhat még egyszer áldással. Ami a hölgyeket illeti, a Tóra törvénye szerint mentesek az ómerszámlálás micvája alól, mint minden más, időhöz kötött tevőleges micvá alól. Ennek ellenére sok nő mégis igyekszik minden este számolni az ómert, áskenáz szokás szerint áldással. A gyerekeket − ugyanúgy, mint a többi micvára − erre is kell nevelni, és esténként ők is számolhatnak áldással.

Adja a Teremtő, hogy sikerüljön felkészülni az ómerszámlálás napjaiban Sávuotra, a Tóraadásra.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás