A legfontosabb képességünk és kötelességünk.

Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Szerző: Binjomin Zeév
Megjelent: Forrás – 2013. augusztus-szeptember

Hetiszakasz: Berésit

„Tíz mondással teremtetett a világ. De miért van ez így, hiszen egy mondással is meg lehetett volna teremteni? Megbüntetni a gonoszokat, akik elveszejtik a világot, amely tíz mondással lett teremtve és megjutalmazni az igazakat, akik megtartják a világot, amely tíz mondással lett megteremtve.” (Ávot 5:1.)

Az Örökkévaló az első napon elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A második napon megteremtette az eget és a földet. A harmadik napon (láthatóan valamivel mozgalmasabb, mint az eddigiek) elválasztotta a szárazföldet és a tengert, valamint megteremtette a füveket, a fákat és az összes gyümölcsöket. A negyedik napon égitesteket alkotott: a Napot, a Holdat és a csillagokat. Az ötödik napon mindenféle halat és az összes fajta madarat. A hatodik napon az állatokat, és legvégül az embert. A hetedik napon pedig megpihent.

„Az ember […] mindennap alkothat.”

Érdemes végiggondolni, hogy milyen érzés lenne, ha ezt a hetet a Teremtővel együtt tölthetnénk, ha végignézhetnénk a teremtést. Mennyiben változna meg az életünk egy ilyen különleges utazás után?

Megtanulhatnánk belőle, hogy nincsen két egyforma nap. Minden nap egy új lehetőség. Az ember eszközök óriási tárháza felett kapott teljes hatalmat, az Örökkévalóhoz hasonlónak lett megteremtve. Mindennap alkothat. Rá­jön­nénk, hogy mennyire tévesen szemléltük eddig a világot, amikor azt hittük, hogy a napok kínos, unalmas egymásutánban telnek. Nem igaz, hogy minden nap a túlélésről szól, a mókuskerékről, amelyből nincs szabadulás. Mindennap tálcán kapjuk az újabb kihívásokat, teljesen személyre szabva. Nem kapunk olyan feladatot, amelyet ne tudnánk megoldani. Aztán a hetedik napon, szombaton, ugyan hat mondatban össze tudjuk foglalni, hogy mi történt, mégis úgy érezzük, mintha egy egész világot teremtettünk volna meg. Ennyi az a tevékenység, aktivitás és motiváció, amelyre mindnyájan képesek vagyunk, minden egyes héten. Ez az az erő, amellyel az Örökkévaló a Teremtéskor felruházott minket.

Van egy olyan életfelfogás, miszerint az ember azért a célért küzd, hogy nyugodt életet biztosítson magának. Miután túl vagyunk az iskolaéveken, keresünk valami mun­kát, lesz jövedelmünk, ezzel megteremtjük az anyagi biztonságunkat. Ha ez a terv jól sikerül, akkor értékes, biztonságos, kényelmes házunk, autónk lesz, egyben a családi nyugalom is garantálva van. „Élj könnyedén” jeligére!

A zsidó szemlélet másként látja a világot. Nem egy először emelkedő, majd stagnáló, nyugalmas görbét látunk, melynek a lapos része az, amire mindenki vágyik, hanem egy állandó, stabil, de fordulatos növekedést. Azzal, hogy megszülettünk, kihagyhatlan, egyedülálló fejlődési lehetőséget kaptunk, melynek minden percét ki kell használnunk. Igen, az iskolaévek után egymás után jönnek az újabb problémák: a társkeresés, a családalapítás, a gyereknevelés, az egészség, és így tovább. De ne essünk abba a hibába, hogy ezt a boldogságunk akadályának tekintjük. Ezek azok a küzdelmek, amelyekért élünk, ezekkel lettünk megajándékozva. Azért kapjuk ezeket, mert az Örökkévaló tudja, hogy képesek vagyunk arra, hogy megoldjuk, és azt akarja, hogy ezt mi is megértsük.

„Nem volt olyan ember a történelmünkben, aki könnyű életet élt, és említésre érdemes nevet hagyott maga után.” (Theodore Roosevelt.)

Szintén a történelem tanulsága, hogy az a szabadság és technika, amely a rendelkezésünkre áll, egyetlen előttünk élő generációnak sem volt a sajátja. Ha mi úgy döntünk, hogy „könnyedén” élünk, akkor az a sok ember, aki előttünk élt, feleslegesen élt, szenvedett, és halt meg ezekért az eszményekért. Ezért nincs igaza annak, aki úgy érvel, hogy „az én életem, azt csinálok vele, amit akarok”.

Felhasznált irodalom:
Chad Howse: Why You Should Avoid The Easy Life AT ALL COSTS, addicted2success.com

Bővebben a témáról: TheShmuz.com, Life is Like a Box of Chocolates (#124)

vissza