A gyereknevelés tervezésének, követésének  és finomhangolásásnak fontossága.

Elérkezett a tavasz, a jó idő. A gyerekek szeretnek szabadban lenni: a kisebbek parkba menni, játszótéren szaladgálni, homokozni, a nagyobbak focizni, biciklizni, kirándulni. Miért van az, hogy mi, szülők unottan és fáradtan állunk ezekhez a „feladatokhoz”. Igyekszünk minél rövidebben letudni őket. Miért van az, hogy csak ritkán kuporodunk a gyermek mellé a szőnyegre legózni vagy vonatozni, és szinte mindig a felnőtt vet véget a közös játéknak? Fogócskázunk, bújócskázunk pár percig, de amikor kicsit fárasztóbb kezd lenni, esetleg hevesebben ver a szívünk, vagy izzadni kezdünk, a játékot gyorsan lezárjuk.

Miért van az, hogy ha a főnökünk várja tőlünk egy projekt eredményes lezárását, az utolsó napokban akár éjjel-nappal dolgozunk? Ha a cégünknek van szüksége rá, valamennyi beosztottunktól ezt várjuk el. De ha a gyermekünk szeretne játszani velünk, az első erőfeszítésnél feladjuk. Azon túl, hogy ez milyen üzenetet hordoz kitartásról és fáradozásról a gyermek számára, egy egyszerű tényt kell figyelembe venni. A spirituális világban nincs igazi siker befektetett energia és fáradozás nélkül. Itt nem lehet lottón nyerni. Gyakran kapunk spirituális hiteleket, pl. csodás gyógyulást, véletlen találkozást a megfelelő emberrel, pénzügyi sikereket könnyű munkával, de a spirituális világban ezek csak hitelek, amelyeket a fejlődés érdekében kell használnunk, különben visszajárnak a feladónak, kamatostul!

Valójában bármennyire különleges is, de a gyermeknevelés (is) egy (spirituális) feladat, és nem lehet időt, energiát, kitartást spórolni rajta. Sem a tervezésen, sem a megvalósításon. Chofetz Chaim azt írja, hogy ahogy micvá konkrét időt szabni a rendszeres tóratanulásra, imádkozásra, Smá-mondásra és minden más időhöz kötött micvára, ugyanúgy, ha nem még inkább fontos, hogy mindenki áldozzon időt a gyermeke nevelésére, tervezésére. Vagyis a mesére, a közös játékra, a kirándulásra, a gyermeknevelésről szóló ismeretanyag megismerésére, imádkozásra a gyermekekért. Csak így biztosíthatjuk, hogy ne vadhajtásként nőjenek fel, hanem őseink hagyományatit és értékeit követő jó emberré váljanak.

Ahogy a cégnél folyamatosan figyeljük a projektünk megvalósulását, kapcsolatban vagyunk a főnökünkkel, és tanácsot kérünk nálunk tapasztaltabb munkatársaktól, a gyermeknevelés során is tanácsot KELL kérnünk nálunk bölcsebbektől, folyamatosan követjük a részeredményeket, és értekezünk, útmutatást, segítséget kérünk a főnökünktől, aki maga bízott meg a feladattal, bízva benne, hogy sikeresen végre tudjuk hajtani. És ajaj, ha rossz emberektől kérünk tanácsot!

Ha azt látjuk, hogy a gyermek nem jó irányba halad, valószínűleg finomítanunk kell a módszereken, esetleg az egész koncepción. Magától értetődő, hogy itt is érdemes a tiszta forráshoz, a több ezer éve kipróbált módszerekhez, a Tórához fordulni.

Hogy ki a „főnök”, és ki a „tapasztaltabb munkatárs” a gyermeknevelésben?

Forrás: Rabbi Eliyahu Yaakov: Parent by Choice