Női szemmel

Nem háztartásbeli…

Nő és férfi, férfi és nő – Egyenrangúság, más-más feladatokkal.

Szerző: Marina Goodman
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Hidegh Györgyi
Megjelent: Forrás – 2011. október

Szerző: Marina Goodman
Forrás: Innernet.org.il
Fordította: Hidegh Györgyi
Megjelent: Forrás – 2011. október

…A nőknek megadatott az a kiváltság, hogy ők lehetnek a zsidó otthonok megteremtői.

Az otthonteremtő héber megfelelője “ákeret habáji”. Mielőtt átbeszélnénk, hogy mit jelent ez zsidó szemszögből, nézzük meg, hogy mit nem jelent. Az ákeret habájit nem háztartásbelit jelent. A női szerep tradicionális felfogásban egészen mást jelent, mint ahogy ezt a judaizmusban értelmezzük. Az ákeret női változata az ikar szónak, mely “valaminek a lényegét” jelenti. De általában otthont, vagy házat értünk alatta. A Templomot, mely Jeruzsálemben állt, “Beit Hamikdas”-nak hívták, melyben a Beit házat jelent, a Hamikdas pedig szentséget. Gyakran csak úgy emlegetjük, mint “Ha Bájit”, a ház. Így ugyanaz a szó mindkettőre, az otthonra és a Szent Templomra is használt. Az otthon célja, hogy “Mikdás Meát” legyen, vagyis egy miniatűr szentély.

Isten azt parancsolta Izraelnek, hogy építsenek szentélyt, hogy ő lehessen “B’Tocham”, ami azt jelenti, hogy “közöttük”, ugyanakkor szó szerinti jelentése “bennük”. E szentély célja, hogy mindannyiunknak sikerüljön felépíteni a saját szentélyünket, ahol Isten élhet.

Feleségnek lenni házhoz kötöttséget jelent. A nyugati kultúrában régen a nők minden képességüket a háznak kellett, hogy szenteljék. Nem gondolhattak háztartáson kívüli tevékenységre, önkifejezésre, mai szóval karrierépítésre. Női misztikumukat megélhették a tükörfényes padló nézegetésében. Egy ákeret habájitnak ezzel szemben nem kellett és nem kell választani az otthoni, vagy valamely külső szerep betöltése között. Egy tradicionális zsidó nő, aki házon kívül dolgozik, még minden ízében lehet ákeret habájit, ugyanúgy, mint otthon maradó társai. Nincs háztartásbeli-karrierista nő kettősség. Viszont az otthona elsőbbséget kell, hogy élvezzen számára – csakúgy, mint férje számára.

A zsidó hit szerint az élet célja nem a pénz, a presztízs, vagy a nyilvános elismerés, hanem közeledni a Teremtőhöz – akár egy zsidó otthon megteremtése által, vagy a Tóra tanulása által. Sok nem zsidó otthonban férjes asszonynak lenni alárendeltséget és alázatosságot jelentett. Mint a férfi segítő társa az volt a feladata, hogy kiszolgálja őt. Ahogy John Calvin mondta: “…legyenek a nők megelégedve a szerepükkel, s ne vegyék rossz néven alárendeltségüket a másik nemmel szemben. …a férfi szolgálja az Istent, a nő a férfit, mert a nő számára a férfi az Isten.” Ezzel szemben mi látjuk, hogy egy nő egy k’negdo, ami azt jelenti, hogy nagyon is lehet egyenértékű a férfiakkal. A nőnek is Isten figuráját kell megjeleníteni ahogy egy férfinek is, semelyik nem jobban isteni, mint a másik. A nő nem az amúgy egész férfi hiányzó darabja, hanem olyan mint egy férfi – az emberiség fele. Más szavakkal az emberiség 50 %-a férfi, 50 %-a pedig nő. Nem 99 % férfi és 1 % nő, vagy akár 51 % férfi és 49 % nő. Mint k’negdo, nemcsak hogy lehet, de kell is, hogy legyen saját véleménye, férje partnereként. A nyugati kultúrában kb. 150 évvel ezelőttig a törvények szerint egy nőnek nem volt jogi identitása sem. “Femme Covert”-nek volt megállapítva, melynek jelentése “eltakarva a férje által”. Így voltak a házasságukban egyek. Ez most talán hasonlít a zsidó kultúra felfogásához, pedig ez a fajta egység pont a judaizmus ellentéte.

Két dolog különbözteti meg az embert az állatoktól: a szabad akarat és a kommunikációképesség. Amikor egy nő megházasodott, a nyugati kultúrában a nő feladta akaratát. Az egységben a nő feladta önállóságát. Ez persze nem egység, hiszen itt az egyik fél, a férfi uralkodik a másik felett. A nők anyagilag, s más szempontból is sebezhetőkké váltak, mert mindenben férjük döntött. Nem dolgozhattak, vagy csak nagyon alacsony bérért, s ez kiszolgáltatottságot jelentett. Ha megromlott a házasság, a nőknek nem volt választási lehetőségük: még több megaláztatás várt rájuk, vagy kiszolgáltatottság és szegénység. Az amerikai törvénykezésben nem volt eltartási kötelezettség, így a férj könnyen manipulálhatta a feleségét. Egyéb alkalmakkor – pl. a férj halála – is veszélyeztetve volt a megélhetésük.

Mindezekkel ellentétben a zsidó törvények szerint a férfinak kötelessége felesége anyagi biztonságát megteremteni a házasság alatt és akár utána is. Házasság alatt a minimum amit meg kell adnia, az étel, a ruházkodás, személyes és háztartási szükségletek, orvosi ellátás és temetés. Elválás után is minimum egy évig kell annyit fizetnie, hogy felesége azonos színvonalon élhessen. Ez a rabbik intézkedése volt kétezer éve, hogy a férjek ne büntethessék válással a feleségüket, s a válás lehetséges megoldás lehessen a nőknek, ha arra tényleg okuk van. Ha egy nő dolgozik, akkor is köteles a férje támogatni minden tekintetben, cserébe a nő keresete a férfihez tartozik. Mindemellett a nő választhat anyagi függetlenséget is, ha kijelenti, hogy megtartja a jövedelmét: ebben az esetben a férj fel van mentve némely anyagi kötelezettség alól vele szemben. De egy férfi mégsem mondhatja, hogy menjen dolgozni felesége, és tartsa meg jövedelmét, hogy így mentesítse magát. Ha egy férfi meghal, a felesége és nem házas lányai a birtokából lesznek eltartva. Ha voltak tartozásai, ebből kell kifizetni.

Talán úgy tűnik, hogy anyagi kérdésben a férfi-nő kapcsolatban nincs egyenlőség, a rabbik azonban tudták, hogy egyenlően kezelni a férfiakat és nőket anyagi kérdésekben később mérhetetlen egyenlőtlenségekhez vezet.

Carol Tavris a “Mismeasure A Woman” című művében leírja, hogy a cél az, hogy a nőket úgy kezeljék, ahogy a férfiak manapság kezelve vannak. “Nos, sok jogi tudós azon a véleményen van, hogy a jogi, anyagi egyenlőség a két nem között nemcsak ész, hanem szívkérdés is. Ám a szimmetrikus jogi egyenlőség sokszor sajnos katasztrofális állapotokhoz vezethet…”

A rabbik azonban felismerték, hogy a nők többsége férjhez megy, gyermekeket vállal – így számukra igazságtalan lenne önmaguk eltartását is elvárni tőlük. A zsidó vallás erre alapozva ad védelmet a habájitnak. Ugyanakkor természetesen biztosítva van a független életre való lehetőség is, igény szerint.

Mint a fentiekből látjuk tehát, nagy a különbség az amerikai, nyugati típusú és zsidó vallású női szerepfelfogás között. A zsidó nők és családban betöltött szerepük mindig nagyra volt értékelve a zsidóságban – és ebben az egész zsidó jogrendszer mögöttük áll.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás