Női szemmel

Nők a Tanachban I.

Sára prófétanő 127 éve a Mindenható szolgálatában.

Szerző: Rebecen Sylvia Schatz
Fordította: Korn Dvorá
Megjelent: Forrás – 2011. február


Bevezetés
A Bölcsek sokat vitatkoztak azon, hány zsidó próféta volt. Erre a kérdésre különös válasz született. Két véleményt különböztethetünk meg: az egyik szerint több mint kétszer annyi próféta volt, mint az Egyiptomból kivonulók száma, a másik elképzelés 48 prófétát és 7 prófétanőt tart számon. Meglepő, hiszen a két álláspont nagyon messze van egymástól, mintha teljesen különböző dolgokról beszélnének. A Midrás feloldja az ellentétet azzal, hogy mindkét megoldás helyes. Igaz, hogy milliónyi próféta volt, de közülük csak azokról tesz említést, illetve ír a Tanach, akiknek minden korra érvényes üzenete van, akikre “szüksége” van az utókornak. A többi próféta csak saját korában volt fontos. A tanulság az, hogy minden, ami a Tanachban írva van − minden részlet, minden személy −, üzenetet hordoz számunkra, ami életünkben segít minket.

A fentiek tükrében kezdünk hozzá a “Nők a Tanachban” című sorozatunkhoz. Egy sorozat, mely nőkről nőknek szól. Jelen keretek közt nem tudunk kimerítően értekezni a tárgyról, de ha csak egy kis inspirációt nyerünk nagyszerű ősanyáink, “hősnőink” életéből, már nagy eredményt értünk el.

Két fontos dologgal kell kezdeni ezt a témát. Az első: az “imahot” szó, ami anyákat, a zsidó nép ősanyáit jelenti. Ők népünk alapjai.

A másik az étkezés utáni áldásban, a Birkat Hamazonban szereplő “Imi Morati”, azaz “anyám, tanítóm” kifejezés, amelyet úgy értelmezünk, hogy minden anyát tanítónak tartunk (a szó nem hivatásos értelmében).

Ez a két fogalom: alapító és tanító, a Tanach fontos üzenete számunkra.

Sára

Szarajnak − miután az Örökkévaló megváltoztatta nevét, Sárának − nem volt könnyű élete. Meghalt az édesapja (Haran), bátyja, aki később unokaöccse lett (Lot), elhagyta őt és Ábrahámot. Később még börtönbe is került, el kellett szakadnia szülőföldjétől, idegen királyok kétszer is elrabolták. A férjének gyermeket szülő szolgálólány (Hagar) később kinevette, kigúnyolta. Ábrahámnak Hagartól született gyermeke (Jismael) pedig nem az volt, akire Sára vágyott. És ami még ennél is rosszabb, meddő volt 90 éves koráig. Ez rettenetes szenvedést okozott ennek a szent asszonynak, aki annyira szerette volna továbbadni az üzenetet, amit ő és Ábrahám hoztak a világba.

Mi mit tettünk volna hasonló helyzetben? Eltöltöttünk volna temérdek éjszakát magunkba roskadva, bénultan, álmodozva …azon gondolkozva, mit teszünk, mi lesz, majd, „amikor gyermekünk lesz”, „ha majd gyermekünk lesz”…

Amikor Sára ősanyánk 127 éves korában meghalt, Rási (1040-1105), a híres kommentátor úgy jellemzi ezt a bizonyos 127 évet, hogy “kulam shaveim letova”, azaz Sára minden éve egyenlően jó volt, egyenlően értékes volt. Mit akar ezzel Rási mondani? Azt, hogy Sára nem álmodozgatott, nem csak tervezgetett (elméleti síkon), nem mondta, hogy “ha majd…” / “amikor… lesz”. Minden napot teljességgel élt meg. Megértette a titkot, mit jelent Isten akaratát teljesíteni.

Egy folyamat épp oly fontos és valós, mint a végső eredmény. Sára Isten által megértette a titkot, mely a nők számára még fontosabb, mint a férfiaknak, mert gyakran a női feladatok ismétlődőek, nem túl látványosak, gyakran sziszifuszi munkák (monoton, újra és újra elölről kezdődő).

A titok pedig az, hogy az Örökkévaló velünk van és mi az Ő akaratát teljesítjük, bármit is teszünk a kitűzött feladat, illetve álmaink megvalósításáig vagy akkor, ha nem érjük el céljainkat. Élvezzük egy gyermek felöltöztetését, örüljünk mosolyának, egészségének, akkor is, ha a következő percben már jól összemaszatolja magát. Élvezzük magát a sütést, ne csak arra várjunk, mikor leszünk már készen a tortával. Hálával tartozunk az életért. (Nemrég lett vége a Chanukának.) Azt kell néznünk, amink van és nem arra kell összpontosítanunk, amink nincs!

Hasonlót gondolt a nagy görög gondolkodó, Szókratész is, aki nem félt a haláltól, mert úgy vallotta, hogy nem azzal kell foglalkozni, mi lesz később (ez ugyanis nem kézzel fogható), hanem azzal kell törődni, amink van.

Bölcseinknek életük minden pillanata fontos volt, mert minden percnek súlya és jelentése van.

Sára életének valahány pillanatát ennek teljességében élte meg szülőföldjén vagy idegen földön, gyermekkel, illetve gyermek nélkül. Olyan mélyen tette ezt, hogy amikor nevét Szarajról Sárára változtatta az Örökkévaló, a Jud betű nem veszett el, hanem átkerült Hoshua Ben Nun nevébe, aki − amikor a zsidó népet Izrael földjére vezette − Sára Jud betűje által Jehosua lett. (1Mózes,17.5)

Sára az említett 7 prófétanő közül az első. Oly “mélyen élte az élet titkát”, hogy még a sort záró Eszter királynő 127 tartomány feletti uralkodása is Sára 127, teljességgel megélt éveit jelképezi.

Merítsünk hát inspirációt példájából!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás