Chukát

Okok és ízlések

Minden micva kifürkészhetetlen isteni rendelet.

Szerző: Rabbi Zev Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. július

Szerző: Rabbi Zev Leff
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. július

Hetiszakasz: Chukát

A Midrás (Kohelet Rábá 7.23) elmeséli, hogy Salamon király különleges erőfeszítéseket tett azért, hogy megértse a párá ádumá (vörös tehén) micvájának okát. A végén arra a következtetésre jutott: ez a tárgy még mindig messze van attól, hogy megértse. A párá ádumá a chok klasszikus példája maradt, azaz olyan isteni törvény, amelynek a célja teljességgel érthetetlen számunkra.

A Talmud (Szanhedrin 21b) úgy magyarázza, hogy a micvák okai azért nincsenek felfedve, mert valamennyi olyan esetben, amikor meg voltak adva az okok, még Salamon király, a legbölcsebb ember is tévedett. A Tóra megtiltja a király számára, hogy túl sok feleséget vegyen magának, hogy nehogy elfordítsák a szívét az Istentől (5Mózes 17:17). Salamon úgy határozott, hogy ez a tilalom őrá nem vonatkozik, és ezért büntetlenül figyelmen kívül hagyhatja. Ekkor – áll a Midrásban a jud betű a járbe szóból (ahonnan ezt a tilalmat kitanuljuk) − leborult az Isten előtt, és azt mondta: „Salamon eltöröl engem! Ma engem, holnap egy másik betűt, amíg az egész Tóra ki nem lesz törölve.” (Jó ez így?????)

A Mindenható így válaszolt: „Ezer olyan, mint Salamon, lesz eltörölve, de belőled egy darab sem.” A végén maga Salamon elismerte: „Amiről azt hittem a Tórából, hogy értem, az puszta bolondság volt, mert ki képes kifürkészni vagy megkérdőjelezni a Király bölcsességét?” (Smot Rábá 6:1)

Ezt a Midrást különösen nehéz megérteni. Úgy tűnik, mintha azt akarná sugallni, hogy Salamon hibája abban keresendő, hogy félreértette a Tórát. Viszont úgy áll, a hiba az volt, hogy túlságosan megbízott a saját erejében.

Ízlések és okok

A Misnában (Brachot 33b) úgy áll, hogy ha valaki azt mondja „Ahogy a kegyességed, Istenem, van a madáron és a fészkén, úgy légy kegyes hozzánk”, el kell hallgattatni őt. A Talmud megmagyarázza, hogy az anyamadár elküldése, mielőtt kiszedik a tojásokat kizárólag isteni törvény, és nem azon alapszik, hogy kegyesek legyünk az anyamadárhoz, ahogy a tiltott ima sugallná. Mégis, maguk a bölcseink mondják (Dvárim Rábá 6:1): „…Szintén így, Isten kegyelme a madarakra is kiterjed, ahogy áll”, „Amikor felfedezed a madár fészkét… küldd el az anyát…!”

Hogy feloldjuk ezt az ellentmondást, különbséget kell tennünk az íz és az ok között. Ha megkérdezik tőlünk, hogy miért eszünk, azt válaszoljuk, hogy azért, hogy éljünk. Ha ezután azt kérdezik tőlünk, hogy miért eszünk kenyeret, és nem követ, akkor megemlíthetjük a kenyérben megtalálható tápanyagokat, amik a kőből hiányoznak. De ha azt kérdik tőlünk, hogy miért van az embereknek szükségük ezekre a tápanyagokra, vagy hogy miért tudjuk a kenyérből kinyerni azokat, míg a kövekből nem, csak azt tudjuk mondani, az Isten így teremtette a világot és a válasz csakis Őnála található.

Noha azért eszünk, hogy életben maradjunk, Isten mégis úgy teremtette meg a világot, hogy az ételünknek kellemes íze és aromája van. Ezt az ízt azonban soha nem szabad összetéveszteni az evés okával. Ha tönkremennének az ízlelőbimbóink, és nem éreznénk az ételek ízét, akkor is kellene ennünk. És ha az ízlelőbimbóink irányítanák, hogy mit együnk, akkor hamarosam meghalnánk alultápláltságban.

A micvák a lélek spirituális táplálékai. Azt, hogy miért vagy hogyan táplálja a lelkünket egy bizonyos micva, nem tudhatjuk jobban, mint azt, hogy miért teremtett az Isten olyan testet, amelynek bizonyos tápanyagra van szüksége. De Isten a micvákat kellemesnek szánta, ezért ízeket is kevert hozzá, – gondolatokat és tanulságokat – amiket megérthetünk. Viszont soha nem szabad a micvákat összetéveszteni az alattuk megbúvó okokkal. Ezért a micvákat magyarázó hatalmas mennyiségű irodalom mindig úgy utal a magyarázatokra, mint táámé micvot „a micvák íze”.

Ezért magyarázza Meiri a „Chok ez Izráelnek, mispát Jákob Istenének” verset úgy, hogy nekünk végső soron minden micva chok, felfoghatatlan rendelet, de Istennek mispátimok, amik egy, csak Ő általa ismert átfogó terven alapulnak.

Felülírja az emberi számítást

Ha valaki kéri a Teremtőt, aki kegyelmez a madaraknak, hogy hasonlóképpen kegyelmezzen nekünk is, akkor ezzel azt mutatja, úgy gondolja, ő érti a micva okát az Isten szemszögéből. Ez tévedés. Soha nem tudhatjuk, hogy Isten miért rendelt el egy bizonyos micvát. Kitanulni viszont a micvából egy példát a kegyelemre, amivel javíthatunk a micvánk elvégzésének a minőségén, ez teljesen elfogadott. Ez a bölcseink mondanivalója a fenti Midrásban.

Az ok és az íz közti distinkcióval most már világossá válik Salamon hibája. A túl sok feleség tilalmának magyarázatai csak táámé háTorá, mert az ezeken alapuló micva teljesen elfogadhatatlan. Így Salamon hibája nem csak a saját önkontrollját illető túlzott magabiztosságában rejlett, hanem félreértette a Tórát azzal, hogy összekeverte az „ízet” az „okkal”. Ezért volt az, hogy a jud fordult az Istenhez panasszal, mert a jud azt a parancsot képezi le, amelyik minden emberi gondolkodást felülmúl, lévén az isteni elméből ered.

Lényegében minden micva chukim, kifürkészhetetlen isteni rendelet. Néhány esetben még a táám is érthetetlen. Ezek chukimként vannak számon tartva, másoknál a táámot könnyebben megérthetjük, ezek a mispátim.

A párá ádumát chukát háTorának nevezik, a Tóra törvényének, és nem chukát hápárának, a vörös tehén törvényének, mert ez mutatja a legtisztább módon, hogy a teljes Tóra isteni értelmen alapszik, ami a mi felfogóképességünk felett áll. Csak akkor fogjuk ezeket tökéletesen kivitelezni, ha a micvák végrehajtását arra alapozzuk, hogy alávetjük magunkat a Teremtő parancsának.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás