Milyen hosszú egy főpap élete?
Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: Bujdosó Gyula
Megjelent: Forrás – 2013. június
Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: Bujdosó Gyula
Megjelent: Forrás – 2013. június
Hetiszakasz: Mátot-Mászé
„Akkor ítéljen a gyülekezet a gyilkos és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkente őt a szent olajjal.” (4Mózes 35:25.)
Ha valaki embertársát véletlenül öli meg, akkor menedékvárosba (ir miklát) kell vonulnia, és ott is kell maradnia a főpap (kohén gádol) haláláig. Amennyiben a várost elhagyja, az áldozat rokonai bosszút állhatnak, megölhetik az elkövetőt.
Az olvasmány szerint a gyilkosnak menedékvárosban kell maradnia a főpap haláláig „áser másách oto besemen hákodes”; aki felkente őt a szent olajjal. De ki az, aki felkente őt? Ha a szövegkörnyezetből indulunk ki, ki az, aki az olvasmányunkban az elkövetőre utal. De vajon a gyilkos kente fel a főpapot?
„mindenki addig marad
a menedék- városban, amíg nem vezekelt bűneiért.”
A Talmud szerint az olvasmány azért így van megszövegezve, hogy megtanuljunk egy gyakorlati törvényt. Mégpedig azt, hogy nem mindenkit illet meg a menedékváros védelme, a bét din (vallási bíróság) dönti el, hogy aki embert ölt, megérdemli-e a város védelmét.
De mi van akkor, ha a gyilkosság akkor történik, amikor a főpap még életben van, de csak a halála után hoz döntést a bét din, mikor már felkenték az új főpapot? Az elkövetőt ez esetben rögtön szabadlábra kell helyezni? A Talmud szerint az elkövető nem hagyhatja el a menedékvárost a főpap haláláig.
A Talmud értelmezése szerint ez van belefogalmazva a mondatba. Ez az olvasat a bét dinre utal, arra, hogy egy általuk méltónak tartott személyt a menedékváros oltalma alá helyeznek. Mikor szabadulhat? A főpap halála után „áser másách oto”; a főpap, akit abban az időben kentek fel, amikor a bét din az elkövető sorsáról döntött, nem az a főpap, aki a gyilkosság elkövetésének idején teljesített szolgálatot.
Meir Simcha dvinski rabbi a Mesech Chochmá című művében ezt a részt részletesen kifejti, hogy az olvasmányt szó szerint értelmezhessük.
A Tóra igazságszolgáltatása nagyban különbözik napjaink jogrendszerétől. Korunk igazságszolgáltatása nem elégszik meg a bűncselekmény és az elkövetéshez vezető cselekménysorozat vizsgálatával, hanem vizsgálni próbálja az elkövető motivációit, lelki állapotát, hogy kikutassa, miért cselekedett úgy, ahogy cselekedett. Napjaink jogvitáiban olyan kérdésekre keresik a választ, hogy az elkövetőnek rossz volt-e a gyermekkora, esetleg etnikai hovatartozása miatt hátrányos megkülönböztetés érte, és ez motiválhatta a tettében, vagy talán azért, mert nem volt beszámítható állapotban, megőrült. Évente százával engednek szabadlábra olyan bűnözőket, akiknek az ügyénél az esküdtszék, illetve a bíróság úgy dönt, hogy nem jár az elkövetőnek büntetés, mivel elgondolásuk szerint ők kellőképp kiismerték a szóban forgó bűnöző motivációit melyek tettének elkövetésére sarkallták.
Az igazság azonban az, hogy mi egyszerű halandók nem láthatunk senki lelkébe, nem tudjuk eldönteni, ki miért cselekedett úgy, ahogy. A Tóra jogrendszerében a bíráknak hideg fejjel, egzakt bizonyítékok alapján kell minden esetet elbírálniuk, szigorúan anélkül, hogy állandóan enyhítő körülmények után kutatnának.
Nem szándékos emberölés esetén meg van határozva, mi alapján küldhet valakit a bét din menedékvárosba, de hogy mennyi időre, azt nem ők döntik el, mert a törvény szerint az elkövetőnek a főpap haláláig kell ott maradnia. Korunk igazságszolgáltatása „szabványosított” ítéletet hozna a bűnöző (általunk csak korlátozottan) megismerhető motivációit mérlegelve, egyúttal figyelembe véve az elkövető gondatlanságának természetét, mely által az áldozat életét vesztette. Ez eddig logikusnak tűnik, de igazságos-e a Tóra jogrendszere? Méltányos dolog-e minden gyilkost ugyanolyan mércével elbírálni, figyelmen kívül hagyva tettei mozgatórugóit?
A válasz határozott igen, a Tóra jogrendszerénél Mesech Chochmá rabbi szerint sem lehet méltányosabbat elképzelni, mert az nyilvánvalóan isteni eredetű. A Tóra rendszerében mindenki addig marad a menedékvárosban, amíg nem vezekelt bűneiért. A Örökkévaló elbírálja az összes gyilkos motivációját, akit menedékvárosba küldenek, és a főpap hivatali idejét ahhoz igazítja, hogy melyik gyilkosnak mennyi időt kell eltöltenie a városban.
Vegyünk egy példát: Rúben véletlenül megöl valakit ezért húsz évet kell eltöltenie a menedékvárosban az enyhítő körülmények (pl. gondatlanság mértéke) figyelembevételével. Tehát ha esetünkben még az emberölés előtt tíz évvel két lehetséges jelölt van a főpapi hivatalra, és egyikük sorsa az, hogy kinevezésétől fogva tizenöt évet, a másik harminc évet éljen, akkor az Örökkévaló sorszerűen azt a jelöltet választj, aki további harminc évig él, és marad szolgálatban, hogy Rúben biztosan vezekeljen tettéért.
Egy további példával élve, ha Simon szintén megöl valakit és esetét mérlegelve tíz napot kell a városban eltöltenie, akkor az Örökkévaló úgy rendezi a sorsát, hogy belépése a menedékvárosba tíz nappal a főpap halála előtt történjen meg, és így tíz nap után szabaduljon.
Mesech Chochmá szerint ezért jelenti ki az olvasmány, hogy „áser másáh oto”. Mivel az Örökkévaló aszerint jelöli ki a főpapot, hogy kinek mennyi időt kell a menedékvárosban töltenie, olybá tűnik, mintha maguk a gyilkosok kennék fel a korukban szolgáló főpapot.
Ha az emberek puszta számára gondolunk, akiknek a menedékvárosban kell élnie, a különböző sorsok kombinációira és sorrendiségére, melyek meghatározzák a főpap szolgálati idejét, nyilvánvalóvá válik, hogy az egész „kiválasztási folyamat” számunkra, halandók számára felfoghatatlan. De az Örökkévaló „kél emuná veén ávél”, „hűséges Isten és nem csalárd”. (5Mózes 32:4.) Ha valakinek csak tíz napot kell a városban töltenie, az Örökkévaló nem engedi, hogy ott tizenegy napig raboskodjon. Ha valakinek húsz év büntetés jár, az Örökkévaló nem engedi, hogy az illető akár egy nappal előbb is elhagyja a várost.
Ennek a felismerésnek számunkra talán meglepő a végkövetkeztetése. A világot halandó elménk és az emberi logika által behatároltan érzékeljük, és minden körülményt a saját felfogásunk alapján tudunk csak kiértékelni. Ha arról hallanánk, hogy egy nyolcvanhárom éves főpap meghal, elfogadnánk halálát, mert senki sem él örökké, igaz? Értelmünk szerint az ember öregkorában hal meg. Ha egy főpap negyvenéves korában, hirtelen halna meg, rögtön találgatni kezdenénk, hogy vajon miért halt meg. Ha szívinfarktus miatt vesztette életét, rögtön arra gyanakodnánk, hogy betegsége talán örökletes volt, vagy sokat dohányzott.
Mesech Chochmá egy bámulatos dologra tanít minket. Amit mi egy esemény okának gondolunk, az gyakran nem az esemény valódi oka. A főpap halálát nem aggkor, szívroham vagy bármely más betegség okozza. A főpap halálának idejét a menedékvárosban lévő gyilkosok Örökkévaló által meghatározott vezeklési ideje határozza meg.
Ugyanez az elgondolás érvényesül életünk bármely területén. Amit egészségünk, betegségünk, gazdagságunk, szegénységünk, sikerünk és sikertelenségünk okának feltételezünk gyakran nem valódi okozói jelenlegi élethelyzetünknek. Az okot és okozatot gyakran nagyon nehéz egymástól megkülönböztetni, de csak az Örökkévaló, a romlatlan és egyenes Isten tudja a valódi okokat, hogy mi milyen okból történik meg velünk életünk során.
