Háláchá

Péntek este fényei

Az asszonyok által meggyújtott szombati gyertyák fénye hasonlatos az „első fényhez”, amelyet az Örökkévaló megteremtett, majd elrejtett.

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2011. december

Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2011. december

Az egyik legerőteljesebb hatású zsidó tradíció a péntek esti gyertyagyújtás. A legtöbb olyan ember számára, akinek lehetősége volt bepillantást nyerni a hagyományos zsidó élet mozzanataiba, a szombati gyertyagyújtás különleges élményt jelent. Amikor a sok-sok rohanós előkészület után a háziasszony meggyújtja a gyertyákat, eltakarja a szemét, és imádkozik, különlegesen békés hangulat köszönt a zsidó házra. (A kisgyermekes anyukák sem csüggednek el, tudják, hogy amint kicsit nagyobbak lesznek a gyerekek, újra nyugodt hangulatban gyújthatják meg a gyertyákat.)

A szombati gyertyáknak alapvetően három funkciójuk van: Kávod – a szombat tisztelete, Oneg – a szombat élvezete, illetve Sálom bájit – a „ház”, a család békessége.

Az első, a Kávod általános törvénye, szerint igyekeznünk kell lehetőségeinkhez mérten megtisztelnünk a szombatot. Ezért veszünk fel „előkelőbb” ruhát, igyekszünk fontosabb ételekkel megtisztelni a napot, igyekszünk nem beszélni hétköznapi dolgokról. Ugyancsak a szombat tiszteletéhez tartozik, hogy gyertyát gyújtunk, a plusz fény plusz megtisztelést ad az alkalomnak.

Az Oneg szintén általános törvény, forrását Jesájá prófétánál találjuk, mely szerint a szombatot élvezni is kell. Ez megnyilvánul a szombati ételekben, csemegékben, a szombati pihenésben, több alvásban. A gyertya fénye is élvezetet okoz, teljesíthetjük általa is az Oneg törvényét.

A harmadik szerepe a péntek esti lángoknak a Sálom bájit, a békesség, hiszen sokkal egyszerűbb megőrizni a békességet, a jó hangulatot, ha világosban vacsoráznak, mintha sötétben kellene. Evvel kapcsolatban írja a Rambam, hogy ha csak annyi lehetősége van, hogy vagy bort vegyen és kidust csináljon, vagy olajat, hogy gyertyát gyújtson, akkor inkább gyertyát vegyen, mert ez hozza a békességet a családnak és az egész Tóra célja, hogy békességet teremtsen.

Ezeken az okokon kívül még meg kell említeni a gyertya szimbolikáját. A gyertya utal a lélekre, ahogy ezt a Példabeszédekben is láthatjuk: „Nér hásem nismát ádám”, az ember lelke az Örökkévaló gyertyája. Miben hasonlít a lélek a gyertyához? Bölcseink azt mondják, hogy ez a világ hasonlít az éjszakához. Miért? A fizikai világ önmagában csak egy részlete, és bizonyos szempontból nem is fontos részlete az egész létezésnek. Amikor mi úgy nézünk a fizikai világra – hiszen ezt tudják az érzékszerveink észlelni –, mintha ez lenne minden, akkor a „minden”szemszögéből nézve sötétben botorkálunk. Ha sikerül ennél kicsit feljebb emelkednünk és egy spirituálisabb szemszögből néznünk világot, hirtelen minden más megvilágításba kerül. Merre van ez a „feljebb”? Felül kell emelkednünk a fizikai önmagunkon és eljutni az mélyebb, igazibb önmagunkig, a lelkünkig, hogy képesek legyünk az amúgy sötét világot az igazi fényében látnunk. Eszerint a gyertyagyújtás azt jelentheti, hogy ezen a napon erősebb jelentősége van a léleknek, könnyebben megközelíthető. Valóban így is hívják Bölcseink a szombatot: „Jomá denismátá”, a lélek napja.

Azonban ezek az okok még nem indokolják azt az általánosan elterjedt szokást, hogy vajon miért a nők micváinak egyike a gyertyagyújtás. E szokás egészen őseinkig nyúlik vissza. A Midrás négy állandó csodát említ Sára ősanyánkkal kapcsolatban, amelyekből az egyik, hogy minden pénteken gyertyát gyújtott, amely egy egész héten keresztül, a következő szombatig égett. Sára halála után – folytatja a Midrás – megszűntek ezek a csodák, amíg fia, Jichák feleségül nem vette Rivkát, és újra vissza nem tértek. Mi lehet a magyarázata annak, hogy ez a micvá elsősorban a nők micvája, és csak másodsorban a férfiaké?

Az egyszerű válasz, hogy miután a ház úrnője szokott az otthon szükségleteiről gondoskodni, és ő az, aki többet tartózkodik a lakásban, a gyertya meggyújtása is az ő feladata. A Midrás magyarázata szerint a péntek esti gyertyagyújtás egy lehetőség, hogy ezáltal a nők ki tudják javítani Chává (Éva) bűnét. Ádám volt a „világ fénye”, amelyet Chává, azáltal hogy rábeszélte Ádámot a bűnre, kioltott. A péntek esti gyertyagyújtás által adhatja vissza a fényt a világnak a zsidó asszony. Nem kell feltétlenül úgy értelmezni ezt a Midrást, hogy minden zsidó nőnek valamiféle bűntudattal kell meggyújtania a gyertyákat. Inkább azt akarja tanítani, hogy egy különös lehetőség van meg minden zsidó asszonyban: sötétséget vagy fényt teremteni maga körül. Úgy, ahogy Chávának volt lehetősége, hogy kioltsa a világ fényét, úgy Chávának és minden asszonynak van lehetősége, hogy világosságot adjon a világnak. Nem bűntudattal kell a gyertyákat meggyújtani, hiszen a bűnt Chává követte el, hanem annak a lehetőségnek a felismerésével, hogy a zsidó nő képes fényt árasztani a családjára, környezetére. Egyértelmű és világos, hogy egy család hangulatát legerőteljesebben a háziasszony hangulata határozza meg. Ha egy asszony kiegyensúlyozott és jó kedélyű, spirituálisan emelkedett, nincs az a férj, és nincsenek olyan gyerekek, akiket nem tud felemelni. Eszerint nem maguk a gyertyák fogják a szombati békesség és nyugalom hangulatát árasztani, hanem a háziasszony, mikor ráébred arra, hogy az ő lehetőségében áll mindez.

Ehhez még azt is hozzáteszik a kabbalisták, hogy az asszony által meggyújtott szombati gyertyák fénye hasonlatos, az „első fényhez”, amelyet az Örökkévaló megteremtett, majd mikor látta, hogy a világ még nem érdemes erre a fényre, elrejtette.


A GYERTYAGYÚJTÁS TÖRVÉNYEI
Ugyan a péntek esti gyertyák elsődleges célja, hogy megtiszteljük vele a szombatot, élvezetesebbé tegye a szombati étkezést, mégis kötelesség gyertyát gyújtani, nem úgy, mint pl. húst venni szombatra, ami természetesen micvá, de nem kötelesség (a „micvá” szó elsődleges értelme parancsolat, mégis olyan értelemben is szoktuk használni, hogy helyes, jó cselekedet, amely nem kötelező). Ennek a kötelességnek egy gyertya meggyújtásával is eleget teszünk, azonban általában két gyertyánál nem szokás kevesebbet gyújtani. A két gyertyának többféle szimbolikája is van: az egyik, hogy a Tízparancsolatban a szombattal kapcsolatos parancsolat kétféle kifejezéssel van megfogalmazva: Záchor – emlékezz meg, Sámor – őrizd meg. A másik fajta szimbolika szerint a két gyertya a férfit, a nőt, illetve a köztük levő békességet jelenti. (Valójában az első megközelítésben is benne van a második, ugyanis a Záchor a szombat férfi aspektusának, a Sámor pedig a női aspektusának felel meg.) Sok olyan szokás létezik, hogy a két gyertyán kívül gyújtanak még plusz gyertyákat, talán a legelterjedtebb, hogy a gyerekek száma szerint gyújtanak. Ha egy asszonynak az a szokása, hogy mindig egy bizonyos számú gyertyát gyújt, nem szabad csökkentenie ezek számát, minden héten köteles a szokásának megfelelő számú gyertyát gyújtani. Amikor viszont vendégségben töltik a szombatot, az a szokás, hogy csak két gyertyát gyújtanak, függetlenül attól, hogy otthon hányat szoktak. Ha egyszer elfelejtette az asszony meggyújtani a gyertyákat, a következő héttől gyújtson egyel többet.

A micvá legszebb teljesítése, ha olívaolajat gyújt, de minden egyéb olaj vagy gyertya is megfelel, csak az a fontos, hogy szép, tiszta fénnyel égjen. Miután a szombati gyertyák elsődleges célja, hogy fény legyen a lakásban, akár a lámpa felgyújtásával is eleget lehet tenni a micvának, lehet rá áldást is mondani, avval a feltétellel, hogy szombat tiszteletére kapcsolja fel a lámpát. Ennek ellenére természetesen az általános szokás napjainkban is, hogy hagyományos gyertyákat gyújtunk, ha azonban nincs más lehetősége valakinek, mert nem tud gyertyát szerezni, élhet ezzel a lehetőséggel. Ugyancsak helyes, hogy azokat a lámpákat is, amelyeket szombatra égve akarunk hagyni, „lökóved sábesz”, a szombat tiszteletére gyújtsuk fel.

Mint már említettük, elsődlegesen női micvá a gyertyagyújtás, mégis valójában a férfiak is kötelesek, ezért az a férfi, aki egyedül él, vagy a felesége nincs otthon, köteles meggyújtani a gyertyákat. Azonban normális esetben is, amikor a háziasszony gyújtja meg a gyertyákat, helyes, hogy valami része legyen a férfinak is a micvából, ezért ők szokták előkészíteni a gyertyatartókat, beállítani a gyertyákat, és egy kicsit meg is szokták gyújtani, majd rögtön eloltani, hogy mikor majd később az asszony meggyújtja, már könnyen gyulladjanak meg a kanócok.

A gyertyagyújtás időpontja mindig a helyi szokástól függ, általában 20-40 perccel a naplemente előtt (Magyarországon az a szokás, hogy 18 perccel a naplemente előtt gyújtunk). A gyújtás legkorábbi lehetséges időpontja az ún. „plág háminchá”, ami a nappal hosszúságától függően kb. egy és negyed órával a naplemente előtt van. Ilyen esetben azonban oda kell figyelni, hogy olyan hosszú gyertyákat gyújtson, amelyek az esti lakoma végéig, de legalábbis az étkezés kezdetéig égnek. Ez azt jelenti, hogy ha valaki „plág háminchá” előtt gyújtott, akkor nem tett eleget a kötelességének, és a gyertyákat el kell oltani, és újakat kell gyújtani helyettük később, a megfelelő időben. Az adott helyi időpont után, ha valakinek nem sikerült időben gyújtania, szabad még meggyújtani a gyertyákat egészen egy pár perccel a naplemente előttig. Ha nem sikerült a naplementéig meggyújtani a gyertyákat, akkor erre már nem lesz lehetősége. Ha indokolt, mert pl. sötétben kellene elfogyasztani a péntek esti vacsorát, a csillagok feljöveteléig még megkérhet egy nem zsidót, hogy gyújtson gyertyákat, de a csillagok feljövetele után már ez sem engedélyezett.

A gyertyákat lehetőleg abban a helységben gyújtják meg, ahol étkezni fognak. Figyelni kell arra is, hogy a többi helységben is gyújtsanak gyertyákat (áldás nélkül), vagy legalábbis szűrődjön be valamennyi világosság.
Az a szokás, hogy az asszonyok a gyertyagyújtással magukra veszik a szombat szentségét, ezért hiába van még esetleg idő a szombat tényleges bejöveteléig, már nem szabad munkát végezni. Ez azonban kizárólag azt érinti, aki meggyújtotta a gyertyákat, a család többi tagjára nem vonatkozik.

Helyes, hogy még a gyújtás előtt vegye fel a szombati ruháját, és abban gyújtsa meg a gyertyákat. Szintén szép szokás a gyújtás előtt cedákát, adományra szánt pénzt helyezni a perselybe. Ha egy férfi gyújtja a gyertyákat, mint minden micvánál, itt is először elmondja az áldást („áser kidsónu bömicvajszov vöcivónu löhádlik nér sel sábosz”), és utána gyújtja meg a gyertyákat. Ellenben az asszonyok, akik magukra veszik a szombatot már a gyújtással, ha először mondanák el az áldást, már nem tudnának gyújtani, hiszen az áldással már magukra vették a szombatot, és utána már nem szabad gyújtani. Ezért az a szokás, hogy először meggyújtják a gyertyákat, de hogy még ne élvezzék a fényüket az áldás utánig, eltakarják a kezükkel a szemüket, elmondják az áldást és csak ezután veszik el a szemük elől a kezüket, hogy élvezhessék a péntek esti gyertyák fényét. A gyertyagyújtás után szoktak az asszonyok imádkozni magukért, családjukért stb., fizikai dolgokért is és még inkább a szellemiekért. Vannak külön erre az alkalomra szerkesztett imák, de mindenki imádkozhat saját szavaival is.

Azt mondták Bölcseink, hogy aki rendszeresen igyekszik, hogy szépre készítse a szombati gyertyákat, annak bölcs fiúkat fog adni az Örökkévaló.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás