Tényleg mindenki legyen részeg purimkor?

A purimmal kapcsolatos micvák közül talán a legfurcsább (és leghíresebb) az alkoholfogyasztásra, sőt ré­szegségre felszólító parancs. A Sulchán Áruch egyér­tel­műen állást foglal: „Az ember köteles lerészegedni purimkor annyira, hogy ne tudjon különbséget tenni aközött, hogy átkozott Hámán és áldott Mordecháj.” (Orech Chájim 695:2). Ennek alapja Rává azonos mondása a Tal­mud­ban (Megila 7b).

Furcsa parancs ez egy olyan törvénykönyvből, amelynek szinte az összes többi pontja mögött fellelhető az az alapgondolat, hogy az ember mindig legyen éber, mindig tiszta fejjel cselekedjen, járja az Örökkévaló útját. Ez pedig részegen, legyengített valóságérzékkel, pontatlan ítélőképességgel gyakorlatilag lehetetlen. A másik furcsaság ebben a háláchában, hogy a talmudi idézetet (majdnem) egy az egyben átvéve az שיניא, szót használja törvény alanyára, ami arámiul (aminek eredete valószínűleg a héber שונא énos) embert jelent.

Rabbi Chija híres mondása, hogy „Bemegy a bor, kijön a valóság” (Éruvin 65a) vagyis borban az igazság.

A ré­szeg ember nehezebben hazudik. Megszűnnek a gátlásai, természetesebben viselkedik és beszél. Amit részegen csinál és mond, az ő maga.

Többféle embert ismerünk. Van olyan, aki komoly, felnőtt ember, akinél a felelősségteljes, békés, önhittségmentes, másokat tisztelő viselkedést nem csak a társadalmi kényszer váltja ki, hanem ilyen a valódi természete. Ez a személy a teremtés célja, a valódi ember, jiddisül: mensch.

Ennek ellenkezője az állatias, agresszív, egocentrikus, másokat nem tisztelő személyiség. Erre a típusra a héber behéma kifejezéssel lehet hivatkozni.

Vannak olyanok is, akik bár józanul úgy viselkednek, mint egy mensch, vagy legalábbis hasonlóan, de ennek csak az az oka, hogy tudják: a társadalom bünteti az önző, másokat nem tisztelő, esetleg agresszív viselkedést. Ők a felszínen (a társadalom büntetését elkerülendő) menschként viselkednek, de náluk a civilizált felszín alatt egy behéma lakozik.

Az első típusnak amikor bort iszik, nem igazán változik a viselkedése, legfeljebb valamivel nyíltabb, közvetlenebb, vidámabb lesz. A bor hatására kijön az igazság, vagyis a felszín alatti személyiség, de nála az ugyanolyan, mint a felszínen, hiszen a felszín alatt is egy mensch található.

A második típus sem változik meg a bor hatására, ugyanolyan behéma lesz, amilyen józanul is volt.

A harmadik típus viszont máshogy fog viselkedni.

A fel­színi mensch eltűnik, helyette feljön a behéma, mert­hogy nála az a titok, az jön ki a bor hatására, vagyis az igazság, ami a borban lakozik.

Rabbi Chija fent idézett mondása teljes egészében: „Rabbi Chija azt mondta: mindenki, aki jól viseli a bort, abban van a hetven Bölcs gondolkodásmódjából. A bor hetven betűvel lett adva, a titok [szintén] hetven betűvel lett adva (Rási magyarázata szerint ez arra utal, hogy a héberben, mindkét szó számértéke hetven). Bemegy

a bor, kijön a titok”. Vagyis aki bor hatása alatt is rendesen viselkedik, annak színvonala a hetven Bölcséhez hasonlatos!

Nézzük meg újra a Sulchán Áruch szavait. Az ember köteles lerészegedni purimkor. Akinek a valódi természete az, hogy ő egy valódi ember, vagyis mensch, arra vonatkozik a micva, aki viszont valójában csak egy behéma, arra talán nem. A Sulchán Áruch nem írja, hogy az állat köteles lerészegedni, hogy aztán az állat jöjjön ki belőle (neki talán még tilos is). Azt írja, hogy az ember (aki bor hatása alatt is emberként viselkedik) köteles rá.