Purim

Purim micvái – háláchá és érdekességek

Kisokos a négy micváról

1. A purimi ünnepi szeuda (lakoma)

Micva különleges szeudán enni purimkor – szeudának számít minden olyan étkezés, melyenkenyeret, húst és bort fogyasztunk.

A szeudát nappal tartjuk, ha valaki éjszaka evett, nem teljesítette a micvát. Mindezek ellenére az esti vacsoránk is ünnepiesebb kell legyen, mint általában. Természetesen igaz ez a ruhánkra is: illik ünnepi öltözetet viselni és vidámságban lenni este is.

A fő purimi étkezést délután tartjuk a mincha imádság után, estefelé. Az étkezést ilyenkor olyan hosszúra nyújtjuk, hogy csak éjszaka érjen véget. Az étkezés nagy része azonban nappal kell történjen. A lakoma idejének az az oka, hogy sok ember napközben az ajándékozás micvájával van elfoglalva, és csak estefelé lesz a többségnek hosszabb egybefüggő ideje a lakomára

A Vilna Gaon a lakoma ideje kapcsán a következőt tanítja. A purimi micvát Eszter és Áhásvéros lakomája emlékére tartjuk – annak a lakomának az emlékére, amelyen Hámán megbukott. Ezt a lakomát a böjt harmadik napján tartották, két órával az este beállta előtt. A háromnapos böjt során minden zsidó böjtölt – háromszor huszonnégy órát. Eszter volt az egyedüli, aki nem böjtölte végig a teljes napot a Hámán bukását betetőző lakoma miatt. Erre utal az is, hogy Eszter azt mondja Mordechájnak: „És én és a szolgálólányaim is így (ןכ) fognak böjtölni” (Eszter 4:16). Az „így” (héberül: ןכ) szó számértéke hetven. Ezzel utal Eszter arra, hogy ő hetven órát böjtöl, szemben a többi zsidó hetvenkét órájával.

Az italfogyasztás szokása purimkor olyan kérdés, mely állandóan felmerül. Mennyit lehet inni, és vajon kötelességünk-e egyáltalán? Purim csodáját végigkísérte a bor. Vásti ellenkezése Ahásvéros parancsa ellen egy borlakomán vált nyilvánvalóvá. Hámán bukása Eszter ünnepsége után történt, amelyen bort szolgáltak fel. Amikor a zsidók visszatértek az Örökkévalóhoz, bűnbocsánatot kaptak arra a bűnre, hogy bort ittak Ahasvéros lakomáján.

Ennek okán a bölcsek elrendelték a borivást purim ünnepén. A híres mondásuk így hangzik: „az ember addig köteles inni purim ünnepén, amíg már nem tudja megkülönböztetni az átkozott Hámánt az áldott Mordechájtól. Ez azt jelenti, hogy csak arra van engedélyünk, hogy addig igyunk, amíg a Tóra előírásait és a normális emberi viselkedés szabályait nem hágjuk át.

2. A Megila olvasása és meghallgatása

A megilát este és másnap napközben kell meghallgatnunk. Az esti olvasást egész éjjel teljesíthetjük, egészen hajnalig. Ugyanígy a nappali olvasást teljesíthetjük egészen napnyugtáig. Ha azonban valaki napfelkelte előtt olvasta a megilát, de később, mint hajnal kezdete, teljesítette a megila micváját. Mind a férfiak, mind a nők kötelesek a megilát felolvasni vagy meghallgatni a felolvasását.

Ha meghallgatjuk a megila felolvasását, úgy számít, mintha mi magunk olvastuk volna fel – feltéve, hogy magunk is kötelesek vagyunk meghallgatni a micvát. Fontos azonban, hogy minden egyes szót halljunk – ha ez nem történik meg, a micva nincs teljesítve.

A megila felolvasója megáll négy helyen, és megvárja, amíg a közösség hangosan felolvassa a következő verset. Ez a négy vers a megmenekülésről szól. Miután a közösség felolvasta, a megila felolvasója maga is felolvassa az adott verset, mivel mindenkinek minden szót hallania kell a megilából. A következő négy vers az, amelynél

a közösség hangosan olvas:

1. „Volt egy zsidó férfi Susán fővárosban, neve Mor­de­cháj, Jáir fia, Simi fia, Kis fia, Benjámin törzséből” (2:5).

2. „Mordecháj pedig kijött a király színe elől bíborkék és fehér királyi öltözékben és nagy arany koronával, és bíborpiros bisszuspalástban; Susán városa pedig ujjongott és örvendezett” (8:15).

3. „A zsidóknál világosság és öröm volt, vígság és dicsőség” (8:16).

4. „Mert Mordecháj a zsidó második volt Ahásvéros király mellett és nagy a zsidók előtt, és kedveltje testvérei sokaságának, ki javát kereste népének és békéjére beszélt egész nemzetségének” (10:3).

A felolvasás hagyományának az oka az, hogy szeretnénk, ha a gyermek nem aludnának el a megila olvasása alatt, és megértsék, hogy nagy csoda történt a zsidókkal Eszter és Mordecháj idejében.

3. Barátoknak küldendő ajándék

Kötelességünk ajándékot küldeni a barátainknak legalább két külön adag ajándékot (egy embernek legalább két dolgot – például egy bort és egy sütit). Férfiak és nők egyaránt kötelezettek a micvában.

Mi számít ajándéknak? Csak olyan dolgok, amelyek ehetők vagy ihatók, és teljesen készen vannak, vagyis nincs szükség további sütésre vagy másfajta ételkészítési folyamatra. Ennélfogva lehet küldeni kész hústermékeket vagy halat, tésztaféléket, gyümölcsöt, édességet, bort vagy más italt (a víz esetében vannak viták, jobb, ha megkérdezzük a rabbit). Minél több embernek küldünk csomagot, annál jobb.

A szegények is kötelezettek a misloach manot micvájában. Ha valaki különösen szegény, lehetséges megoldás az, hogy kicseréli a saját ételét a barátja ételével, ezáltal mind a ketten teljesítik a kötelezettségüket.

A misloach manot micváját nem lehet pénzzel, ruhával vagy hasonló dolgokkal teljesíteni, csak étellel és itallal.

Ha lehetséges, a mishloach manot micváját teljesítsük úgy, hogy az ajándékot nem személyesen adjuk át, hanem elküldjük a barátunknak egyharmadik személlyel. Miért? A micva neve, ahogy egyébként a megilában is szerepel, misloach manot, vagyis ajándék küldése. Ha azonban az ajándékot személyesen átadjuk, teljesítettük a micvát.

A misloach manot micváját napközben teljesítjük. Sokan a megila olvasás után adják az ajándékot.

A misloach manot micvája a zsidók közötti barátságot és egységet hivatott erősíteni. Ha az összetartozás érzése erős a zsidók között, a bűnösök is igaz emberekké válnak.

4. Szegényeknek adandó ajándék

A megila kilencedik fejezetében, ahol is a purimi mic­vá­kat látjuk felsorolva, a szegényeknek adódó ajándék az utolsóként van megemlítve. Azonban ez nem azt jelenti, hogy ez a micva lenne a legkevésbé fontos. Pont ellenkezőleg! Ez a micva a legfontosabb eleme purim napjának. Az alapszabály: legalább annyit költsünk a szegényeknek adandó ajándékra, mint a többi három micvára együtt.

Egy prófétai versből tudjuk, hogy a micvát úgy teljesíthetjük, hogy legalább két szegénynek adunk egy-egy ajándékot. Az a szegény ember is köteles ajándékot adni másik szegény embereknek, akik maguk is anyagi támogatásra szorulnak. A micvát teljesíthetjük akármilyen ajándékkal, akár pénzzel, akár étellel-itallal, még ruhával is. Ami fontos, hogy az ajándékunk értékelhető legyen (vagyis ha megkérdeznénk akárkit az ajándékról, azt mondaná rá, hogy igen, ez egy megfelelő ajándék akárkinek, nem túl kis értékű). Ha pénzt adunk, elégnek kell lennie arra, hogy legalább három tojás súlyú kenyeret tudjon belőle venni.

A májszer pénzünket (a bevételünk minimum tíz százalékát, melyet elkülönítünk cedákára) nem használhatjuk matanot leevjonimra.

Az ajándékot úgy kell adni, hogy még elég ideje maradjon a szegénynek, hogy használni tudja purim napján – például ha pénz adunk, akkor elég ideje legyen ételt vásárolni és elfogyasztani. A szegénynek azonban nincs kötelezettsége, hogy purimkor használja fel – azt tesz az ajándékkal, amit akar. Az ajándékot hamarabb sem adhatjuk, mint purim napja, mert esetleg fennáll a lehetőség, hogy a szegény purim napja előtt használja fel az ajándékot, és így az adó nem teljesíti a purim imicvát (csupán az általános cedáká micvát).

Ne legyünk szigorúak annak megítélésében, hogy ki számít szegénynek, és ki nem. Akárki, aki kinyújtja a kezét, és kér, szegénynek számít, és ajándékot kell kapnia. Ha nem találunk szegényt a környezetünkben, félretehetjük a pénzt a legközelebbi alkalomig, amíg találkozunk egy szegénnyel.

A nők is kötelezettek a micvára.

5. Prioritás

Purim négy micvájából három a pénztárcánkat érinti – mennyi pénzt adunk a szegényeknek, milyen nagy ajándékcsomagot adunk a barátainknak, és milyen nagyszabású szeudát tartunk. A kérdés a következő: ha limitált mennyiségű pénz áll rendelkezésünkre, melyik micvára mennyi pénzt költsünk? Melyik a „fontosabb”? Van-e fontossági sorrend?

A válasz az, hogy van. Bár rabbinikus előírás, hogy teleegyük magunkat purimkor, de fontosabb, hogy a szegényeknek pénzt adjunk. Ez a micva a barátainknak küldendő ajándéknál is fontosabb, tehát igyekezzünk többet adni a szegényeknek, mint amennyit a barátainknak küldendő ajándékok érnek. Nincs annál nagyobb öröm, mint megörvendeztetni a szegényeket, az árvákat, az özvegyeket és betérteket.

forrás • ou.org

fordítás • E.G.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás