Törvény azoknak, akiknek micvát tenni mindennél fontosabb.
Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. június
Szerző: Rabbi Yisroel Ciner
Forrás: Torah.org
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2012. június
A hetiszakasz elején Áron azt a parancsolatot kapja, hogy gyújtsa meg a menórát. „Szólj Áronhoz, és mondd neki: mikor meggyújtod a mécseket…”. (4Mózes 8:2.)
Az előző hetiszakasz a törzsek által hozott áldozatokkal fejeződik be. Milyen kapcsolat van ezen áldozatok és a menóra meggyújtása között? Rási magyarázata szerint Áront zavarta, hogy a törzse, a lévik nem áldoztak a többi törzzsel együtt. Az Örökkévaló azzal nyugtatta meg, hogy az ő része jelentősebb, mint a többieké – ő gyújtja meg a fényeket.
Rámbán azt kérdezi, hogy miért pont a menórával kapcsolatos különleges szolgálat nyugtatta meg Áront. Ő volt a kohén gádol (főpap), és ezen kívül is sok olyan szolgálat volt a Szentélyben, amelyet csak ő végezhetett el. Ráadásul az ő törzse vezette az istentiszteletet.
Rámbán azt a magyarázatot adja, hogy a menóra meggyújtása ebben az esetben nem a szentélybeli menórára vonatkozik, hanem chanuka csodájának emlékére gyújtott fényekre. A szentély lerombolása után az áldozatok egy időre szüneteltek. Azonban a meszirut nefes (önfeláldozás) által bekövetkezett csoda megünneplésére mindig meg fogják gyújtani a menórát.
Ebből az epizódból is láthatjuk, hogy Áron mennyire vágyott arra, hogy minden micvának részese legyen, még akkor is, ha mint főpap sok különleges micvája és felelőssége volt, több, mint bárkinek a zsidó népből. Pontosan értette minden egyes micvá felbecsülhetetlen értékét, azért aggódott, hogy ő és a törzse esetleg kimaradnak valamelyikből.
Bölcseink ezt ohev keszef lo jiszbá keszefnek nevezik. Aki szereti az ezüstöt, nem lakik jól vele. Mikor anyagi gyarapodásról van szó, pontosan értjük, hogy akinek van, az még többet akar. Viszont, ha micvákról van szó, a magatartásunk alapvetően megváltozik… „Ne hagyjuk, hogy elsodorjon az ár!” „Ne olyan hevesen!” „Csak maradjunk normálisak!” Bölcseink olyan kifejezéseket használtak, melyek jól kifejezik prioritásaink torzulását.
A hetiszakaszban később is megjelenik a micvák fontossága és az abban való részesedés iránti vágy. Izrael népe peszáchi áldozatot hozott. „De voltak férfiak, kik tisztátalanok voltak emberi holttest által, és nem készíthették el a peszáchi áldozatot azon a napon.” (4Mózes 9:6.) Szóltak Mózesnek és Áronnak, hogy rituálisan nem voltak tiszták, és megkérdezték, hogy miért kéne kimaradniuk a peszáchi áldozatból. Mózes azt válaszolta, hogy ezzel a kérdéssel a „Felsőbb Hatósághoz” kell fordulnia. Azt mondta nekik: „várjatok, míg meghallom, mit parancsol az Örökkévaló”.
A panaszuk furcsa volt, mert ők már meg is válaszolták a saját kérdésüket. Azért kellett kimaradniuk a peszách áldozatból, mert rituálisan tisztátalanok voltak. Mit akartak még Mózestől? Miért érezte úgy Mózes, hogy ezt a kérdést a „főnökkel” kell megbeszélni?
Eltérnek a vélemények arról, hogy miért voltak ezek az emberek tisztátalanok. Vannak, akik szerint ők vitték el Nádáv és Ávihu (Áron két fia) testét, miután azok egy furcsa, meg nem parancsolt tűzáldozatot hoztak (és zárá). Mások szerint ők vitték József koporsóját. Megint mások úgy vélik, hogy ezek az emberek egy mét micvá részesei voltak, azaz eltemettek valakit, akinek nem volt hozzátartozója, hogy eltemesse. Minden vélemény szerint a tisztátalanságuk egy micvából fakadt. Ezt hozták fel Mózesnek. A micvá goreret micvá alapján, azaz egy micvá egy újabb micvához vezet. Akkor hogyan maradhatnának ki a peszáchi áldozat micvájából, ha már egy micvát véghezvittek. Mózes ezt nem tudta egyedül megválaszolni, meg kellett kérdezze az Örökkévalót.
„második peszách
[…]
azok
számára,
akik
rituálisan tisztátalanok voltak”
Az ő válasza az volt, hogy nem kell kimaradniuk belőle. Az ő kérdésük miatt jött létre peszách séni – a második peszách –, mely egy hónappal az első után van azok számára, akik rituálisan tisztátalanok voltak, vagy egyszerűen nem voltak a városban az első peszáchkor, hogy meghozzák az áldozatot.
Mózes megkaphatta volna a második peszáchra vonatkozó részt is ugyanúgy, ahogy a Tóra többi része meg lett neki tanítva. Akkor miért csak ezeknek az embereknek a kérdésére került elő a probléma? Rási magyarázata szerint az ő micvá iránti erős vágyuk érdeme, hogy ez a törvény miattuk meg lett alkotva.
Rav Mose Feinstein egy izgalmas felfedezést tett – az emberek neve nincs megemlítve. Miért nem osztja meg velünk a Tóra ezeknek a nagy embereknek a nevét? Nem ez lenne a megfelelő elismerése az érdemeiknek? Azt mondja, hogy ha valaki igazán akarja és szereti a micvákat, akkor az az érdeme, hogy azt a micvát rajta keresztül ismertetik meg. Nekik ez nem volt megparancsolva. Nincs nyomás. Nincs vita. Szabadon. Mégis vágynak a micvákra az Örökkévaló iránti szeretetből. Ha megemlítik a nevüket, akkor valaki tévedésből azt hihetné, hogy nagy emberek, cádikok voltak. Nincs a nevük megemlítve. Érdemük pusztán annyi, hogy szerették a micvákat.
Rav Mose így magyarázza tovább. A tóraadás után vagyunk – nem érdemelhetjük meg, hogy általunk legyen adva. De ha a micvákat szeretettel és örömmel tesszük, akkor méltónak tekinthetjük magunkat arra az érzésre, hogy mintha általunk lett volna az a micvá megalkotva. Ha nem tudunk egy micvát teljesen véghezvinni, annyit kell tennünk, amennyit csak tudunk. „Aki szereti az ezüstöt, nem lakik jól vele.” Ki mondja azt, hogy ha egy befektetésen nem tud 500 %-ot keresni, akkor a 250 %-os haszon nem érdekli. A pénznél ez világos, a micváknál nehezen megfogható.
248 testrészünk van, mely megfelel a 248 tevőleges tórai parancsolatnak. Az ember fizikai és szellemi alkotórészből áll. Végső soron mindkettő eljut az örökléthez. Hogyan lehet az erodálódó fizikai test örökéletű? A Tóra a kapcsolat köztünk és az Örökkévaló között. A Tóra betartásával kapcsolatba kerülünk az Örökkévalóval és az Ő örökös létezésével. Minden micvá egy testrészhez kapcsolódik. Ahhoz, hogy egy adott testrész részesüljön az öröklétben, hozzá kell kapcsolódjon az ő micvájának a fényéhez. Ádám hárison (az első ember) figyelmen kívül hagyta az Örökkévaló szavát, és evett a tudás fájáról – az engedetlenség halált hozott rá és a világra. „Ez az élet fája azoknak, akik ragaszkodnak az élethez.” Ha a Tórához, az élet fájához kapcsoljuk magunkat, elérjük az öröklétet. Egy jócselekedet az örökléthez vezet – ez a fény. Egy micvá elpazarlása az öröklét elpazarlása – ez maga a sötétség. „Aki szereti az ezüstöt, nem lakik jól vele.” Örökkévalóság.
Egyszer egy jeruzsálemi asszony vizet akart meríteni egy forrásból. A salanti Rav Zundel a közelben állt. Mivel nagyon egyszerűen volt öltözve, az asszony azt gondolta, hogy koldus és felajánlott neki néhány centet, ha megtölti a vedrét vízzel. Amaz szívesen megmerítette a vedret, de nem fogadott el fizetséget, mondván, hogy majd máskor is fizethet. Később az asszony rájött, hogy az az ember, akitől szolgai munkát kért, nem más volt, mint a híres cádik és elment hozzá bocsánatot kérni. A cádik nevetett és azt mondta, hogy nincs miért bocsánatot kérni. „Pont ellenkezőleg – mondta neki. – Én tartozom köszönettel, mert lehetővé tetted, hogy a cheszed (jótétemény) micváját megcselekedjem.