Miért foglalkoznak sokszor olyan témák tanulásával, amikről tudják, hogy úgysem fog rájuk vonatkozni? (pl. Szentélyhez kötődő törvények, mezőgazdasági törvények stb.)
Az Atyák bölcs mondásai (Pirké Ávot) 6. fejezetének első mondatai között találjuk Rabbi Meir gondolatát: amikor valaki a Tórát önmagáért a tanulásért tanulja, a világ teremtése már ezért megérte. A Tóra önmagáért való tanulmányozása sok bölcs szerint a világ létezésének célja, a Babilóniai Talmud (Sábbát traktátus, 127a) szerint jóval nagyobb fajsúlyú, mint több fontos, alapvető parancsolat együttvéve. Az önmagáért való tanulás egyik legjobb kifejezőeszköze, ha az ember olyan témát tanul, ami esetleg abban az adott pillanatban nem aktuális vagy praktikus számára.
Vajon mi célja lehet annak, hogy olyan törvényket tanuljunk, ami nem aktuális, vagy nem releváns? Például, hogy nem csak a törvényeket ismerjük meg, hanem a könyv olvasásán keresztül eljuthatunk a könyv szerzőjének megismeréséhez is. A Tóra bármely részében való elmélyülés által ismerhetjük meg és kerülhetünk közel a Teremtőhöz.
Azt fontos megjegyezni, hogy konkrétan a Szentélyhez kapcsolódó törvények tanulmányozása a zsidó nép jeruzsálemi Szentély és messiási idők utáni vágyakozásának kifejezőeszköze.
Azt is fontos megjegyezni, hogy sok későbbi autoritás (pl. Rabbi Avraham Danziger, a Chájjé Ádám című háláchikus mű szerzője) azon az állásponton van, hogy a tanulás témaválasztásában a gyakorlatiasságnak is szerepe van, és egy zsidó embernek nem szabad arról sem megfeledkeznie, hogy a rá vonatkozó törvényeket és szabályokat megismerje és tanulmányozza, minél mélyebben megértse és elsajátítsa azt.