Mekkora tésztából veszünk chálét? Mekkora tésztából vett cháléra mondunk áldást? Mi a chálevétel, a brochó és a háré ze chále kijelentésének sorrendje?
Tórai tevőleges micvá, hogy minden, az öt féle gabonából (búza, árpa, rozs, tönkölybúza, zab) készült tésztából levegyünk egy darabot és odaadjuk egy kohénnek. Ezt a darabot híjuk chálénak. Ez a micvá csak Izrael területén érvényes, azaz, ha a tésztát Izrael területén gyúrták. Bölcseink elrendelték, hogy Izraelen kívül is vegyük le a tésztából a chálét, hogy ne felejtődjön el a chále micvája. Eredetileg, akkor a leghelyesebb levenni a chálét, amikor összeállt a tészta, de ha nem vették le a sütés előtt, akkor le lehet venni a sütés után is. Ha a tésztában levő liszt mértéke kevesebb, mint 1050 gramm, akkor nem veszünk le chalét egyáltalán. 1050 grammtól leveszünk, de áldás nélkül. 1660 grammtól (vagy bizonyos vélemények szerint 2250 grammtól) mondunk rá áldást is. Mint minden micvánál (egy pár kivétellel), a micvá teljesítése előtt mondjuk el az áldást: „[...] áser kidesonu bemicvajszov, vecivónu leháfris chálo (min hóiszó)” ([...] aki megszentelt minket a parancsolataival és megparancsolta, hogy leválasszuk a chálét a tésztából). Az áldás elmondása után leveszünk egy kis darabot a tésztából (kb. egy olajbogyónyi nagyságút) és azt mondjuk, hogy: „háré zu chálo” (íme, ez chále). Alapvetően a chálét a kohénnak kéne adnunk, de mivel a chále kádosnak (szentnek) számít, csak akkor fogyasztható, ha rituálisan tiszta, valamint a kohén is csak akkor eheti, ha ő is rituálisan tiszta. Most, hogy nincs szentély, nincs rituális tisztaság, mindenki tisztátalannak számít, ezért a kohén sem eheti meg a chálét. Szabad neki odaadni (egyáltalán nem kötelező) és ha ő elégeti, akkor szabad neki élvezni a tűz melegét vagy fényét. Ha nem adjuk oda a kohénnek a chálét, akkor vagy elégetjük (de nekünk tilos élvezni ennek a tűznek a melegét illetve fényét), vagy pedig dupla fóliába csomagolva a szemétbe dobjuk.