Mit kell tenni akkor, ha a saját szüleim kritizálnak más emberek előtt? Van-e jogom megvédeni magamat, ellentmondani vagy ez a szülő-tisztelet miatt nem lehetséges? Hol van a határ? Milyen eszközeim vannak? Szabad-e félbeszakítani?
A Sulchán Áruch (Jore Déá 240, 3) erős és világosan érthető módon érzékelteti velünk, hogy milyen mértékben kell tisztelnünk, pontosabban félnünk a szüleinket: „Milyen mértékig tart a félelmük? Hogyha egy fiú előkelő ruhában ül a közösség élén és odajön az apja és az anyja és leszakítják a ruháját, arcon csapják és kiköpnek előtte, akkor se szégyenítse meg őket, hanem hallgasson és féljen a Királyok Királyának Királyától, aki erre őt megparancsolta”. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy gyereknek kötelessége elfogadnia a szülei összes kritikáját és nem védheti meg magát. Visszatarthatja őket (ha van erre lehetőség) attól, hogy megszégyenítsék, vagy akár, hogy nem építő módon kritizálják őt, de csak olyan módon, ami a tisztelet keretein belül marad. A viszonyuknak minden helyzetben gyerek-szülő viszonynak kell maradnia, nem érezheti egy gyerek egyenrangúnak magát a szülőjével. Nem emelheti fel a hangját, nem válaszolhat indulatosan. És olyan helyzetben, amikor ez nagyon nehéz, akkor idézze fel magában az Örökkévaló iránti félelmét, aki megparancsolta, hogy tisztelettel és félelemmel viszonyuljon a szüleihez.