Honnan ered az a szokás, mely szerint le kell köpködni azokat az embereket, akik nem megfelelően vannak öltözve? 🙁
Nem tudok róla, hogy létezik ilyen szokás. Világos, hogy egy ember, vagy akár több ember viselkedésformáját nem nevezzük zsidó szokásnak. Az elfogadott szokások, viselkedésformák a háláchá könyvekben találhatóak, amiket a zsidó nép Bölcsei jóváhagynak. Hogy helyes dolog-e valakit leköpni az utcán, ha nem megfelelően öltözködik? Természetesen nem helyes, kifejezetten elitélendő, nincs semmi olyan „vallásos” érv, ami ezt akármilyen mértékben igazolná! A háború utáni egyik legtekintélyesebb rabbi, a Cházon Ish úgy nyilatkozott, hogy egy vallásos ember kizárólag egyféleképpen viszonyulhat a szekuláris zsidósághoz – „beávotot sel áhává”, a szeretet kötelékeivel. Hogy hogyan reagál a mai vallásos zsidóság egy ilyen cselekedetre azt az alábbi cikk jól mutatja:
http://www.aish.com/jw/s/An_Open_Letter_to_the_Beit_Shemesh_Spitter.html Felmerülhet viszont az a kérdés, hogy egy vallásos zsidó hogy tehet ilyet, vagy kicsit másképpen megfogalmazva, miért legyen a vallásos zsidóság vonzó, amikor egyesek ilyeneket csinálnak. A zsidóság egyik alapvető tanítása, hogy „ál táámin beácmechá ád jom motchá”, azaz ne higgy magadban a halálod napjáig. Lehet valaki a legnagyobb cádik (igaz ember), akkor is tudatában kell lennie, hogy bármikor „lecsúszhat”. Tehát a vallásosság nem biztosíték. Nap, mint nap újra el kell végeznünk a nap végén az elszámolást, nem jártam-e rossz úton, nem cselekedtem-e helytelenül. Ha ezt nem teszem meg, állandó veszélynek vagyok kitéve, hogy esetleg nem csak tévedtem, hanem észre sem vettem a tévedést. A tévedések általánosságban, illetve konkrét területeken olyan mértékben halmozódhatnak, hogy a vallásosságunknak egy részlete már semmilyen mértékben nem fog hasonlítani a zsidósághoz. És ráadásul mindezt úgy, hogy még csak észre sem vesszük! Azt a látszólag nagyon meglepő kijelentést tették Bölcseink a Tórával kapcsolatban, hogy „záchá, náásze lo szám chájim, lo záchá, náásze lo szám mávet” (ha érdemesül, akkor a Tóra életszer, ha nem érdemesül, akkor gyilkos méreg). Tehát maga a Tóra, ami a zsidó nép legnagyobb és legszentebb kincse, gyilkos méreggé változhat, ha az ember nem érdemesül (az érdemesül szó héberül záchá, jelentése tiszta – ha érdemesül, ha tiszta szándékok vezérlik, ha nem érdemesül, ha nem tiszta szándékok vezérlik). A zsidóságban kiemelkedően központi szerepe van a tanulásnak, csak a tanulás által, illetve az által, hogy folyamatosan konzultál a zsidó nép igazi Bölcseivel, képes az ember újra és újra felállítani a helyes értékrendet, ha ezt nem teszi meg, hívhatják a médiában ultraortodoxnak, a vallásossága válhat számára gyilkos méreggé! Nagyon fontos a zsidóságban a hétköznapi emberek személyes példája – és bőven találhatunk a mai vallásos társadalomban példa értékű embereket, – mégis ami a zsidóság igazi vonzóerejét adja, az a nép nagy rabbijai által mutatott út, illetve a tiszta eredeti forrásokhoz való visszatérés.
http://www.aish.com/jw/s/An_Open_Letter_to_the_Beit_Shemesh_Spitter.html Felmerülhet viszont az a kérdés, hogy egy vallásos zsidó hogy tehet ilyet, vagy kicsit másképpen megfogalmazva, miért legyen a vallásos zsidóság vonzó, amikor egyesek ilyeneket csinálnak. A zsidóság egyik alapvető tanítása, hogy „ál táámin beácmechá ád jom motchá”, azaz ne higgy magadban a halálod napjáig. Lehet valaki a legnagyobb cádik (igaz ember), akkor is tudatában kell lennie, hogy bármikor „lecsúszhat”. Tehát a vallásosság nem biztosíték. Nap, mint nap újra el kell végeznünk a nap végén az elszámolást, nem jártam-e rossz úton, nem cselekedtem-e helytelenül. Ha ezt nem teszem meg, állandó veszélynek vagyok kitéve, hogy esetleg nem csak tévedtem, hanem észre sem vettem a tévedést. A tévedések általánosságban, illetve konkrét területeken olyan mértékben halmozódhatnak, hogy a vallásosságunknak egy részlete már semmilyen mértékben nem fog hasonlítani a zsidósághoz. És ráadásul mindezt úgy, hogy még csak észre sem vesszük! Azt a látszólag nagyon meglepő kijelentést tették Bölcseink a Tórával kapcsolatban, hogy „záchá, náásze lo szám chájim, lo záchá, náásze lo szám mávet” (ha érdemesül, akkor a Tóra életszer, ha nem érdemesül, akkor gyilkos méreg). Tehát maga a Tóra, ami a zsidó nép legnagyobb és legszentebb kincse, gyilkos méreggé változhat, ha az ember nem érdemesül (az érdemesül szó héberül záchá, jelentése tiszta – ha érdemesül, ha tiszta szándékok vezérlik, ha nem érdemesül, ha nem tiszta szándékok vezérlik). A zsidóságban kiemelkedően központi szerepe van a tanulásnak, csak a tanulás által, illetve az által, hogy folyamatosan konzultál a zsidó nép igazi Bölcseivel, képes az ember újra és újra felállítani a helyes értékrendet, ha ezt nem teszi meg, hívhatják a médiában ultraortodoxnak, a vallásossága válhat számára gyilkos méreggé! Nagyon fontos a zsidóságban a hétköznapi emberek személyes példája – és bőven találhatunk a mai vallásos társadalomban példa értékű embereket, – mégis ami a zsidóság igazi vonzóerejét adja, az a nép nagy rabbijai által mutatott út, illetve a tiszta eredeti forrásokhoz való visszatérés.