Mi az eredete a péntek esti gyertyagyújtásnak és miért kell két gyertyát gyújtani?
A péntek esti gyertyagyújtás rabbinikus rendelet, azaz Bölcseink emelték állandó kötelesség szintjére, de hagyománya visszanyúlik egészen Sára ősanyánkig. Alapvetően három féle célt szolgál. Az egyik „Oneg sábát” (Rambam Hilchot Sábát 5,1), a szombat élvezete, hiszen a fény élvezetet okoz az embernek. A második a „Kevod sábát” (Rambam Hilchot Sábát 30,5), a szombat tisztelete. Megtiszteljük a szombatot avval, hogy a péntek esti étkezést nem sötétben fogyasztjuk el. A harmadik a „Sálom bájit” (Sábát 23b), a házi békesség. Könnyebb a nyugodt családi hangulatot megőrizni a világosságban, mint sötétben. (Miután mindhárom fajta cél a világosságot teszi szükségessé, ezért ugyan hagyományosan gyertyákat szoktunk gyújtani, de rendes villany felkapcsolásával is eleget lehet tenni). Az askenázoknál két gyertyát szokás gyújtani, vagy pontosabban nem szokás két gyertyánál kevesebbet gyújtani. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a tízparancsolatban szereplő, szombatra vonatkozó utasításnál a Tóra két féle kifejezést használ: Záchor (emlékezz meg) és Sámor (Őrizd meg). Ezt szimbolizálja a két gyertya (Sulchán Áruch, Orách Chájim 263, 1). Ezen kívül az egyik gyertya a férfit, a másik pedig a nőt szimbolizálja, a két gyertya pedig kettőjük egységét.