Arcképcsarnok

Rábénu Tám megmentése

A becsület, a tisztesség a legjobb befektetés.

Szerző: Rabbi Berel Wein
Forrás: JewishHistory.org
Fordította: Kurucz Ákos
Megjelent: Forrás – 2010. július

Szerző: Rabbi Berel Wein
Forrás: JewishHistory.org
Fordította: Kurucz Ákos
Megjelent: Forrás – 2010. július

1146. május 8-án történt a zsidó történelem egyik legkülönlegesebb eseménye: Rási unokájának, Rábénu Támnak a megmentése. Akárcsak nagyapja, Rási, Rábénu Tám is generációja legnagyobb rabbija volt, személyiségük azonban szöges ellentétben állt egymással. Míg Rásit a visszafogott, szelíd viselkedés jellemezte, addig unokája nyers és szókimondó volt. Színes egyénisége nem felel meg a rabbikról kialakult sztereotípiáknak.

Rábénu Tám egy kis francia faluban, Rameruptban született 1100 körül. Édesanyját, Rási lányát, Jochevednek hívták. Első tanítója édesapja, Méir ben Smuél volt, később testvére, Smuél ben Meir − a Rásbám néven híressé vált rabbi − vette kezébe vallási nevelését. A Falaise városából származó Ráv Simson testvérét, Mirjámot vezette a chüpe alá.

Rábénu Tám − amellett, hogy hatalmas tudós volt, aki Franciaország legnagyobb jesiváját vezette − igen sikeres üzletemberként tevékenykedett. Képes volt egyedül menedzselni a jesivát, melyben több száz bocher tanult. Három módon biztosította a megélhetését: először is, mint sok kortársa, pénzkölcsönzéssel foglalkozott, de csak az előkelő nemesekkel állt üzleti kapcsolatban, a francia királynak is ő folyósított kölcsönt. Ez egy nagyon veszélyes, de egyúttal felettébb gyümölcsöző helyzetbe juttatta őt. Másik üzletét, egy borászatot nagyapjától örökölte, és később bátyjától átvette annak sajtüzemét. Nemcsak a jesivához szükséges pénzt teremtette elő, hanem családját is támogatta, és az ő kezében összpontosult számos francia nemes pénzügye. Ez utóbbi mentette meg az életét a második keresztes hadjárat idején.

E hadjárat 1146-ban vette kezdetét, amely ugyan nem okozott akkorra veszteséget a francia és a németajkú zsidóságnak, mint az első, pogromoktól azonban ez sem volt mentes. 1146. május 8-án (amely éppen Sávuotra esett) egy keresztes lovagokból álló csoport érkezett Ramerupt városába, ahol Rábénu Tám is lakott. Kirángatták őt a zsinagógából, és szó szerint keresztre akarták feszíteni. A keresztesek a körmeikkel öt jelet véstek a homlokára, mondván, hogy ezek jelképezik a töviskoszorú okozta sebeket. Felállítottak egy keresztet: “Ha te vagy a zsidók vezetője itt Franciaországban, jogosan állunk bosszút rajtad azért, amit a te néped tett az Úrral.”

Abban a pillanatban lovagolt arra egy nemes, aki Rábénu Tám bankjának volt az ügyfele, és egy nagyobb összeggel tartozott a rabbinak. Rábénu Tám is tett neki szívességeket: egyszer javított a kölcsön feltételein, máskor lemondott a kamatról. Amikor a nemes útja arra vezetett, már pontosan látta, hogy a csőcselék nem éri be kevesebbel, mint Rábénu Tám halálával. A rabbi adósának egy briliáns ötlet jutott az eszébe. Így szólt a keresztes lovagokhoz: “Ha megölitek, akkor annyi történik, hogy ismét meghal egy zsidó. Szolgáltassátok ki nekem, megkeresztelem! Ha két nap múlva még mindig ellenáll, visszahozom nektek.” A csőcselék beleegyezett a dologba. Átadták Rábénu Támot a nemesnek, aki azt mondta neki, mikor távolabb kerültek a tömegtől: “Rabbi, induljon.”

Így szól Rabénu Tám megmenekülésének a története. Visszatért a családjához, a gyerekeihez, és − hátrahagyva a házát, az üzleti vállalkozásait és a vagyonát − visszatért nagyapja, Rási városába, Troyes-ba, és ott kezdett elölről mindent. Szülővárosában helyezték örök nyugalomra, miután 1171-ben visszaadta a lelkét a Teremtőjének.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás