Női szemmel

Ráchel és Lea 1. rész

Két ellentétes a karakterük, de mindketten nélkülözhetetlenek.

Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2012. december-január

Ráchel és Lea a zsidó nép két utolsó ősanyja, kiknek családjából egyik gyermek sem vált ki, hogy más népet alkosson. Valamennyi fiuk a zsidó nép tizenkét törzse valamelyikének a feje lett. Annak ellenére, hogy Jákob a két szolgálólányt, Bilhát és Zilpát is feleségül vette, minden gyerekük Ráchel és Lea spirituális örökbefogadott gyermekének számít.

Ebben a kétrészes cikkben párhuzamosan vizsgáljuk meg Ráchel és Lea személyiségét, erősségüket, gyengeségüket, mert az életük szorosan összefonódott, és ez a szimbiózis a zsidó nép ősanyjaiként nagyban hatott a jellemfejlődésükre, formálódásukra.

JÁKOB – IZRÁEL: A TÖBBOLDALÚ EMBER

Tudjuk, hogy Ábrahám jelképezte a cheszedet (jótett, adás), őt Sára egészítette ki, aki a gvurát (erő, szigorú igazságosság) reprezentálta. A fiuk, Izsák Sárára hasonlított a benső erejével és azzal, hogy kész volt feláldozni magát, így Rebekára volt szüksége, aki nagyon jóságos volt, és akinek nagyon fejlett volt az adásra való képessége. A harmadik ősapánk, Jákob a cheszed és a gvurá finom kombinációja volt, az ő alapjellemzője az emet (igazság, harmonikus teljesség). Az igazság az a képesség, amellyel a dolgokat minden oldalról láthatjuk, nem csak a kegyelem és együttérzés, illetve a szigorú igazságosság oldaláról.

Ez a világi teljesség Jákob fő jellemvonása, és ezt csak Ráchellel mint vele ellentétes párjával együtt tudta elérni.

Volt viszont neki egy másik feladata is, amely azután került felszínre, hogy megküzdött az angyallal, Ézsau spirituális képviselőjével. Ezután kapta Jákob az Izráel nevet is. Ez a név a rossz erők legyőzését szimbolizálja, és ez a tett inkább áll kapcsolatban az eljövendő messiási korszakkal. Mi, Izráel népe is ez után a cél után kaptuk a nevünket. Ezt a feladatát Jákob csak Lea segítségével érhette el.

Így már érthető, hogy spirituális szinten miért volt szük­sége két feleségre, amit egyébként a Tóra nem tart ideálisnak.

RÁCHEL – ELSŐ BENYOMÁS

Amikor Ézsau meg akarta ölni, Jákob anyja szülőföldjére, Cháránba utazott. Amikor először megpillantotta Ráchelt, több dolgot is észrevett vele kapcsolatban: anyja rokona, és még talán a karakterük is hasonló: ő is apja állatait őrizte, és gondoskodott róluk. A Tóra ezenkívül „szép alakúnak és szép megjelenésűnek” írja le Ráchelt.

Ráchel otthon volt a kinti világban, állatokat gondozott, vezetői képességei is voltak az együttérzés és törődés mellett. A „szép alak és szép megjelenés” harmóniára utal, amelyben a külső a belső tökéletesség fejeződik ki.

Jákob észrevette ezt a fajta kettős szépségét és a szin­kro­nitást a test és a lélek között, és felismerte, hogy Rá­chel lesz a partnere abban a küldetésben, hogy teljességet és igazságot hozzon ebbe a világba.

Jákob „bemutatkozott” Ráchelnek, „Jákob elmondta Ráchelnek, hogy az ő apja testvére és Rebeka fia”. (1Mózes 29:12.) Ráchel értette, hogy ez mit jelent: részt veszek a világ dolgaiban (mint Láván), de erkölcsiséget és szentséget kívánok bele hozni (mint Rebeka).

LEA – ELSŐ BENYOMÁSOK

Leáról a Tóra eleinte csak egy tömör megállapítást közöl: „És Lea szemei gyengék voltak.” (1Mózes 29:17.) A sírástól volt gyenge a szeme, mert Láván két lánya Rebeka két fiának volt szánva, az idősebb az idősebbenk, a fiatalabb a fiatalabbnak. Lea azért sírt és imádkozott, hogy ne kelljen a gonosz Ézsau feleségének lennie. (Midrás – Beresit Rábá 70:16.)

Lea neve azt jelenti, hogy fáradt, kimerült (az élettől). Az első benyomásunk egy olyan nőt mutat, aki nem idomul az élethez és a helyzetéhez, és nem fogadja el azt. Szó szerint kisírja a szemét az Ézsauval kötendő esküvő miatt.

Jákob, aki a teljesség és az igazság embere volt, és minden irányból próbálta megérteni a világot, hogy szentséget és az Isten üzenetét juttassa bele, nem tartotta magukat összeillőnek, mert a zsidó népet – szerinte – nem lehet egy olyan asszonnyal megalapítani, aki ennyire elfordul a fizikai világtól és benne a gonosztól.

Az a tény azonban, hogy Lea Ézsau feleségéül volt szánva, felfedi a kulcsot a nagyságához: az ő feladata az volt, hogy legyőzze Ézsau gonoszságát, és az ellenkezőjére fordítsa azt át.

„életük szorosan összefonódott, és ez a szimbiózis a zsidó nép ősanyjaiként nagyban hatott a jellem- fejlődésükre”

AZ ESKÜVŐ ÉS A CSERE

Jákob feleségül kérte Ráchelt Lávántól, és hét évi mun­ká­ért Láván neki is ígérte. Ismerve apja természetét, Ráchel megbeszélt a vőlegényével bizonyos jeleket, amelyekből majd az esküvőn Jákob tudni fogja, hogy Láván nem cserélte el a menyasszonyt. A chüpénél azonban Ráchel átadta a jeleket Leának, mert nem bírta volna elviselni a testvére megaláztatását (mivel Láván valóban kicserélte őt Leára). Egész egyszerűen nem tudta végignézni a másik szenvedését, még ha ez a szerelme, a jövője és a sorsa feladását jelentette is.

Másnap reggel természetesen Jákob észrevette a cserét, és felelősségre vonta Leát, mire ő visszakérdezett: „Te talán nem csaptad be az apádat, amikor azt mondtad: Én va­gyok Ézsau az idősebb fiad?” (Midrás – Beresit Rábá 70:19.)

Mi folyik itt? Lea valóban ilyen lenne? Hogy csinálhatta végig az esküvőt, tudva, hogy Jákob a testvérét szereti? És Ráchel hogyan árulhatta el így Jákobot?

Úgy tűnik, Ráchel nem volt képes racionális döntést hoz­ni egy olyan helyzetben, amikor mást szenvedni látott. Jákob ismerte és szerette ezt a tulajdonságát: a végletekig vitt együttérzést és másik-központúságot.

LEA, AZ IMÁDKOZÁS ŐSANYJA

Tudjuk, hogy Lea sírt, mert Ézsaunak volt szánva. Ez azon­ban nem passzív szenvedés volt, hanem ellenkezőleg, Lea aktívan az Istenhez, mindenki sorsának urához irányította a fájdalmát.

Amikor felmerült ez a lehetőség, hogy feleségül menjen Jákobhoz – még ha ilyen módon is –, Lea ezt mentőövnek látta, amelyet az Isten dobott neki, válaszul az imáira. Nem tehette meg, hogy ne fogadja el. A mondata Jákob elsőszülöttségének megszerzéséről arra vonatkozott, hogy ugyanúgy, ahogy a férfi tudta, hogy muszáj becsapnia az apját az áldásért és az elsőszülöttségért, mert csak így biztosíthatta a jövőjét és életcélját, Lea is tudta, hogy csak ezen a módon érheti el a célját, hogy a zsidó népnek és az ő küldetésének része lehessen.

Biztos, hogy ez nem volt könnyű a számára. Férjhez ment valakihez annak tudta nélkül, olyan valakihez, aki nem szerette, és aki hét évig dolgozott, hogy elvehesse a testvérét! Lea neve a gyengeséget, kimerültséget idézi, mégis minden erejét összeszedve le kellett győznie az előtte álló akadályokat. Először neki született gyereke, Reuvén, akit a házassága nehézségeiről nevezett el: „Az isten látta (rá’á) a fájdalmamat.” (1Mózes 29:32.) A második fiút, Simont szintén: „Mert Isten hallotta (sámá) a szenvedésemet.” (1Mózes 29:33.) A harmadikat, Lévit szintén: „Most már el fog engem kísérni (jilá’ve) a férjem…” (1Mózes 29:34.) A negyediket Jehudának hívta: „Most hálát adok (ode) az Istennek, mert négy fiam született.” (1Mózes 29:35.)

Lea aktívan és állandóan azon dolgozott – imádkozott –, hogy a férje megszeresse. Ezek a nevek, amelyek a szenvedéseire emlékeztették, valójában azt juttatták eszébe minden nap, hogy ő milyen keményen dolgozott, és hogy az Isten meghallgatta az imáit. És tényleg, Jákob végül közel került hozzá.

Lea az ima ősanyja. Az összes szomorúságát, elkeseredését, magányát beleadta a Teremtővel való kapcsolatába. Az imájában elmondta, hogy az Isten megsegítette őt a kapcsolatuk legnehezebb időszakában is, és a végén pedig olyan szintre jutattatta, ahol csak hálát és köszönetet érez. A neve jelentése ellenére nem várta karba tett kézzel, hogy jó dolgok történjenek vele, hanem a természetével szembeszállva keményen megdolgozott azért a sorsért, amelyre vágyott.

RÁCHEL, A KIS BÁRÁNY

Ráchel eközben nem esett teherbe. Önzetlenül „átadta” a jegyesét Leának, és most másodrangú feleség lett az otthonában. Lea és Jákob építették a családjukat, a zsidó népet, és közben a személyes kapcsolatukat is.

Ráchel így szólt Jákobhoz: „Adj nekem gyereket, vagy meghalok! Jákob mérges lett Ráchelre, és azt mondta: Talán én vagyok az Isten, aki visszatartja tőled a méhed gyümölcsét? Ráchel azt mondta: Itt van a szolgálóm, Bilha … majd a térdemen fog szülni, és általa én is épülök.” (1Mózes 30:1–3.)

Nagyon különös párbeszéd ez tőlük. Mindketten cádikok voltak, mit akart hát Ráchel Jákobtól? És miért válaszolt így neki a férje? „Tőled tartja vissza az Isten a gyereket, mert nekem már van.”

Rámbán (1Mózes 30:1–2) szerint Ráchel helytelenül beszélt, és azt akarta, hogy Jákob – mivel annyira szerette őt – imádkozzon, böjtöljön és viseljen zsákruhát, amíg a Teremtő nem válaszol neki. De a cádikok imája nem lesz mindenáron megválaszolva, akármennyire is szeretnék. És mivel a szeretett feleség hangján a halálával fenyegette Jákobot, ő mérges lett rá.

Ráchelt mindig mindenki szerette, népszerű és szép volt. Mint a neve jelentése, a kis bárány, hozzászokott, hogy gondoskodnak róla és kényeztetik. Talán ennek következtében volt benne egy kis passzivitás, és nem értékelte eléggé azt, amiért ő maga nem dolgozott meg keményen.

Jákob felismerte, hogy noha Ráchel cádik volt, együtt­érző és kedves, talán azért nem lett gyereke, mert egy olyan jellemvonást kellett magában kifejleszetnie, amely Leában bőven megvolt: kész lenni kemény spirituális munkát végezni, és kitartóan küzdeni egy célért.

Ráchel, aki valóban cádik volt, késedelem nélkül reagált, méghozzá oly módon, amit egyrészt a Lea iránt érzett féltékenységre, másrészt erőtlenségére is tsuvának (megbánás, kijavítás) gondolt: „Itt van a szolgálóm, Bil­ha…”

Ráchel valójában azt mondta: Tanulok a te önfeláldozó nagyanyádtól, Sárától, aki Ábrahámhoz adta a szolgálóját, akinek a gyerekeit ő akarta felnevelni. Nemcsak legyőzöm a Lea iránti féltékenységemet, hanem még szerényebb leszek, és hozzád adok egy másik nőt, hogy gyerekeket szüljön neked, „…és én magam épülök általa”.

Ráchel itt talán nemcsak a gyerekekre gondolt, hanem a saját jellemére, amely épülni és erősödni fog ez által a nehéz megpróbáltatás által.

folyt. köv.

vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás