Partnerség az életcélokban, adás és önzetlenség, együttérzés és ima.
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2013. február-március
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2013. február-március
RÁCHEL, AZ EGYESÍTŐ ERŐ
Csak sok évvel később, Jákob halála előtt kapunk némi magyarázatot arra, hogy miért az út mellett temette el Ráchelt, és miért nem vitte be végső nyugalomra Hebronba, a Máchpela barlangba, ahol a többi ősanya és ősapa van eltemetve. Ráchel mindig is Jákob első szerelme és házának tartópillére maradt, és mégis (ahogy Jákob írta később a fiának, Józsefnek) ott kellett eltemetnie:
„És amikor jöttem Pádán Árámból, Ráchel meghalt… amikor közel voltam Bét-Lechemhez.” (1Mózes 48:7.)
Rási a következőt írja: „Tudom, hogy haragudtál rám, amiért nem vittem el őt a Máchpela barlangba, de tudd, az Isten mondta nekem, hogy az úton temessem el, mert tudta, hogy a jövőben a Szentély le lesz rombolva. A zsidó nép száműzetésbe kényszerül, és elhalad majd Ráchel sírja mellett, és Ráchel majd Őelőtte fog állni és kegyelemért könyörögni, hogy visszatérjenek.” (Pszikta Rábáti 83.)
Ráchel végig a zsidó népnek a többi háromnál nem kevésbé fontos ősanyja maradt. Noha Leának több gyereke volt, tovább élt, és Jákob mellett talált örök nyughelyre, mégiscsak Ráchel az, aki képes felébreszteni az Isten könyörületét a gyerekei iránt és „kikényszeríteni” belőle az ígéretet, hogy visszahozza őket a szétszóratásból, és visszaviszi őket a határaikhoz:
Abban az órában (a Szentély lerombolásakor és a száműzetéskor), ősanyánk, Ráchel az Isten elé állt, és azt mondta: „Világegyetem ura! Tudod, hogy Jákob nagyon szeretett engem, és dolgozott értem … és amikor eljött az ideje, hogy összeházasodjunk, az apám úgy döntött, hogy a nővéremet állítja oda helyettem, és én nem voltam rá féltékeny, és nem engedtem, hogy megalázzák. Ha én, aki hús és vér, por és hamu vagyok, nem voltam féltékeny a vetélytársamra, akkor Te, aki halhatatlan, örök Király vagy, hogy lehetsz féltékeny az üres bálványimádásra, és hogy küldheted száműzetésbe a gyermekeimet?” Isten kegyelme azonnal felébredt, és azt mondta: „Miattad, Ráchel, visszahozom Izraelt a helyére.” (Midrás, Échá Rábbá, Bevezetés.)
Ráchel az együttérzésével és a végtelen önzetlenségével képes „meggyőzni” az Istent, hogy Ő is magára öltse ezeket a tulajdonságokat, és váltsa ki a zsidó népet. Ráchel, a fiatal bárány, aki a saját szükségletei háttérbe szorításával képes meglátni a másikét, megrohamozhatja az eget a gyermekei érdekében. Isten ekkor elárasztja az együttérzés áldásával, és megígéri: „Meg lesz a tetted jutalma, mondja az Isten, és a gyermekeid visszatérnek a határaik közé.” (Jeremiás 31:16.)
RÁCHEL ÉS LEA: CHESZED ÉS GVURA
A kabbalista terminológiában szfiráknak hívjuk azokat a módokat, ahogy az Isten „tulajdonságai” kifejezésre jutnak a világunkban és az emberi kapcsolatainkban.
A cheszed (kedvesség, nyitottság és együttérzés) és a gvura (visszatartás, belső erő és igazságosság) kombinációja a tiferesz – igazság.
Ha visszatekintünk erre a két ősanyára, akik felépítették Izrael házát, tisztán látjuk, hogy Jákobot, a harmadik ősapát – aki az igazság, a tiferesz tulajdonságát testesítette meg – a két felesége, akik pedig a cheszedet és a gvurát jelenítették meg, két különböző módon egészítette ki.
Ráchel a cheszedet jelképezte és vitte tökélyre. Bizonyos fokig Rebekára hasonlít, aki maga is Izsák gvurájának – önkontroll és erő – a kiegészítése volt.
Lea pedig felülemelkedett a nevébe foglalt kimerültségen és fáradtságon, és egész életében keményen dolgozott azon, hogy elérje a maga elé kitűzött célokat: házasság Jákobbal, szerepvállalás a zsidó nép felépítésében és az Örökkévalóval való kapcsolatának az ima általi tökéletesítése. Az erejével és a bátorságával végül is kezébe veszi a sorsát.
Ezzel Lea Sára nyomdokaiba lépett, aki az erejét, eltökéltségét és az igazságra nyitott szemét használta Ábrahámmal való kapcsolatában – aki maga a cheszed oszlopa volt.
Mindkét asszony, Ráchel és Lea tökéletesre faragta az egyedi tulajdonságait, arra ösztökélték egymást, hogy minél tökéletesebb egységet és teljességet fejlesszenek ki magukban, és kiegészítették Jákobot – segítve, hogy a valódi „igazság embere” legyen, és Izrael tizenkét törzsének az apja.
ÖSSZEFOGLALVA: AZ ŐSANYÁK MA
„ha vissza-tekintünk az életükre, ta- pasztalataikra és jellemükre, a nők különösen sok tanulságot találhatnak…”
A sorozatunk elején Nachmainészt idéztük: „Az őseink tettei jelek a leszármazottaiknak.” Az ősanyák esetében különösen igaz, hogy ha visszatekintünk az életükre, tapasztalataikra és jellemükre, a nők különösen sok tanulságot találhatnak a mai életükre nézve.
Sárától elleshetjük a „belső erő” tulajdonságát – azt a képességet, hogy nyugodtan fogadjuk az élet kihívásait, és akarjunk olyan módon fejlődni, amilyent Isten nekünk szán. Tartsuk észben, hogy nem a mi terveink számítanak, hanem a küldetés, hogy arra az élethelyzetre válaszoljunk, amelyben találjuk magunkat.
Sára példaként áll előttünk abban, ahogy teljesítette Isten küldetését, melyet az első zsidó párnak szánt: terjeszteni az egyistenhitet a világban. Az erős házasság alapja a partnerség az életcélok tekintetében. Amikor házastársat választunk (vagy ha már meg is van), nagyon fontos, hogy közös életcélunk legyen, amely valós alapot biztosít a közös életünkhöz.
Rebekától, a második ősanyánktól az adás tulajdonságát tanulhatjuk meg – a cheszedet, amikor természetes módon nyúlunk a másik felé, spirituálisan, érzelmileg és fizikailag. Segítőnek lenni nemes cél, s ezt Rebeka életét nézve láthatjuk. Néha bosszankodhatunk, hogy csak adunk, és nem kapunk elég elismerést viszonzásul, a gyerekeinktől, a házastársunktól vagy a közösségtől. Vegyük észre, hogy Isten mindennap ezt teszi: minden pillanatban életet ad nekünk, képessé tesz arra, hogy járjunk, lássunk, halljunk és működjünk nap mint nap. Ezeket a képességeket nemcsak hogy természetesnek vesszük, hanem néha még az Ő akarata ellenében is használjuk! Rosszakat beszélünk másokról, olyan helyekre megyünk, amelyek eltávolítanak minket istentől stb. – és Ő mégis továbbra is éltet minket. Tartsuk ezt észben, amikor legközelebb úgy érezzük, hogy túl sokat adunk, és tanuljuk el Rebekától, az ősanyánktól, hogyan utánozzuk Istent, és akkor még több folyamatos adásra leszünk érdemesek.
Ráchel és Lea az emberi kapcsolatokról tanít minket – hogyan dolgozzunk a midáinkon (tulajdonságainkon), amikor közeli kapcsolatban vagyunk másokkal. Észre kell vennünk, hogy azok az emberek, akikkel napi kapcsolatban vagyunk, azok nem véletlenül vannak az életünkben. Azért vannak ott, hogy tanítsanak nekünk valamit, hogy segítsenek (néha nehéz módon) fejlődni és jobbá válni.
Ráchel megmutatta nekünk az együttérzés tulajdonságát – annyira szeretni valakit, és annyira fontosnak tartani a jóllétét, hogy ne irigykedjünk a jóra, amely neki jut. Hajlandónak lenni lemondani a mi hasznunkról azért, nehogy fájdalmat okozzunk másoknak. Vegyük észre, hogy ha együtt érzően viselkedünk másokkal, akkor Isten viszonzásul együtt érző lesz velünk és a világgal. A reggeli Ámidá imában azt mondjuk: „Adj békét, jót és áldást nekünk és egész népednek … áldj meg minket, egyként, az arcod fényében…” Amikor fontos nekünk, hogy egy család vagyunk, valójában egy személy, és nem érzünk irigységet és rivalizálást, vagy hogy az egyik ember sikere az a másik bukása lenne, csak akkor kérhetjük, hogy Isten ránk vesse fénylő tekintetét. Másként Isten visszatarthatja az áldást egyikünktől, mert tudja, hogy az a másikat féltékennyé tenné. Érdemes ezen elgondolkozni…
És Lea természetesen az ima erejét tanítja meg nekünk. ha először nem sikerül valami, imádkozz és imádkozz ismét. Vedd be Istent az életedbe. Beszélj hozzá rendszeresen. Csak arra vár, hogy halljon felőled. Mindennél jobban akarja a kapcsolatotokat. Megváltoztathatod a sorsodat, még csodákat is előidézhetsz azzal, ha minden létezés és áldás forrásához kapcsolod magad tiszta és nyitott szívvel. Forró drótunk van az Elnökhöz! Nincsenek titkárnők, nem kell időpontot foglalni. Használd most, és meg fogsz lepődni: felveszi a telefont! Halló!
