Arcképcsarnok

Rán és az állami törvények

A vallási szabályok gyakorlati alkalmazása a mindennapi életben – Rán magyarázataival.

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: JewishEncyclopedia.com
Megjelent: Forrás – 2011. január

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: JewishEncyclopedia.com
Megjelent: Forrás – 2011. január

Rabbénu Niszim – neve kezdőbetűiből alkotott mozaikszó szerint Rán – a 14. század második felében, kb. 1340 és 1380 között tevékenykedő orvos, csillagász és rabbi, Barcelonában alkotott és küzdött a spanyolajkú zsidóságért. Amikor a spanyolországi zsidó közösség úgy határozott, hogy az uralkodóhoz fordul segítségért, Rán volt az egyike azoknak, akiket megkértek, fogalmazzák meg azt a kérvényt, melyben az uralkodó támogatását és védelmét kérik. Ki volt ez az ember, aki bátran kiállt az övéiért és a teljes spanyol zsidó közösségért?

Amikor a talmudtudósok, nagy rabbik és hasonló kiemelkedő zsidó elmék életéről beszélünk, először óhatatlanul is tanítóikról, mestereikről szólunk, hiszen ők azok, akiktől mindazt a tudást kapták, mely méltán híressé tette őket. Rán azon kevesek egyike, akikről nem maradt fenn, hogy kik tanították. Ez azért is furcsa, mert Rábbénu Niszim korának legkiemelkedőbb halachikus autoritása volt. Igaz ugyan, hogy egy bizonyos Perez nevű rabbit gyakran emlegeti úgy, mint “mesterünk”, ám ez még nem bizonyítja kétséget kizáróan, hogy Perez rabbi tényleg tanította őt. A tisztelet jeleként ugyanis “mesterünk”, azaz “morénu” megszólítással adjuk meg a kóvedet (tiszteletet) azoknak a rabbiknak is, akiket nagyra becsülünk, de közvetlenül nem tanítanak bennünket. Sokan inkább azt tartják valószínűbbnek, hogy apja, Ruvén ben Niszim oktatta azt az embert, aki az egyike volt a középkor utolsó nagy spanyol talmudtudósainak.

Ráv Niszim egy világosan érvelő, precízen vitázó és borotvaéles eszű gondolkodó volt. Legtöbb magyarázata az elődeitől független és előzmények nélküli volt, ebből az is következett, hogy gyakran cáfolta meg még a legkiemelkedőbbek – akár még Rási, Majmonidész, Rábbénu Tám – magyarázatait is. Rán szembehelyezkedése mestereinkkel – emlékük legyen áldott! – pusztán az érvelések szintjén, a talmudi viták, illetve magyarázatok kapcsán volt érzékelhető. Tisztelte és nagyra becsülte a risonimokat (a kora középkori bölcseket), a gyakorlatban rendszeresen alkalmazta az ő döntéseiket. Gyakran előfordult, hogy Rán – miután megcáfolta valamelyik korábban alkotott rabbi érvelését – ezekkel a szavakkal fordult a tanítványaihoz: “Mivel a rabbik a kezdetektől így döntöttek, nem mehetünk szembe azokkal a következtetésekkel, amelyekre jutottak, döntéseiket el kell fogadnunk.”

Kiemelkedő elméleti tudása, illetve az a képessége, hogy a vallási szabályokat a gyakorlatban, az egyszerű emberek mindennapi életében felmerülő kérdésekre alkalmazza, Niszim rabbit messze földön híressé tette. A sájlék (a rabbihoz intézett, a vallási szabályokkal kapcsolatos kérdések) Franciaországból, Olaszországból, sőt még Afrikából és Erec Izraelből is érkeztek hozzá. Noha mintegy ezer responzuma (válasza) született, melyek aztán két évszázaddal később nyomtatásban is megjelentek, napjainkban kevesebb, mint száz lelhető csak fel ezek közül.

Az egyik fennmaradt válaszában Rán a “diná d’málchutá diná” elvével kapcsolatban fejti ki álláspontját. Ez azt jelenti, hogy a zsidók kötelesek betartani annak az államnak a törvényeit, ahol laknak (Gittin traktátus, 10b és Nedárim traktátus 28a). Ez a kötelezettség mindaddig tart, amíg nincsen ellentétben a szabad vallásgyakorlással, illetve nem kényszeríti a zsidókat a többségi vallás (tipikusan a kereszténység) szabályainak követésére. További feltétel, hogy az állam törvényei minden polgárára egyformán vonatkozzanak, tehát ha csak a zsidóságot sújtó diszkriminatív törvényekről van szó, azok betartását a vallás nem írja elő.

Rán kifejtette, hogy ez az elv csak a gálutban (diaszpórában) érvényes, mivel ott a zsidók kisebbséget alkotnak, és ki vannak téve az uralkodó, illetve a kormányzat döntéseinek, mert a hatalom letéteményese azt mondhatja: ez a mi államunk, és ha a zsidók nem tartják be a mi törvényeinket, el kell hagyniuk az országot. Erec Izraelben azonban ezzel nem lehet érvelni, mert Izrael földje egyformán minden zsidóé, és a törvények csak akkor köteleznek, ha összhangban állnak a háláchával.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás