Hogyan lesz a moábita hercegnőből a zsidó királyság ősanyja.
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch. és Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: D. Ch. és Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
Rut Dávid király őse, és így a messiás ősanyja. Ki ez a nő, aki elég különleges volt ahhoz, hogy az a könyv legyen elnevezve róla, amelyet sávuotkor olvasunk, azon a jelentős napon, amikor a Tórát kapta a zsidó nép? Rutnak nagyon fontos üzenete van számunkra arról, hogy mit jelent zsidónak lenni, átvenni a Tórát és kiérdemelni a királyságot.
HÁTTÉRTÖRTÉNET
Rut története a Bírák idején játszódik. Ez spirituálisan nehéz, hullámhegyek és hullámvölgyek jellemezte időszak volt a zsidó nép számára.
„És ez a Bírák bíráskodásnak idejében volt.” Ez arra a generációra vonatkozik, amely bíráskodott a saját bírái felett. (A Bíró) azt mondta: „Vedd ki a fogpiszkálót a fogaid közül!” És (a nép) azt válaszolta: „Vedd ki a gerendát a szemeid közül!” (Talmud Bava Batra 15b.)
A Bírák 400 éves időszaka Jozsué halála után kezdődött (ő volt, aki meghódította és felosztotta Izrael földjét), és Saul uralmának megalapításával végződött. Ezt a korszakot a zsidó nép spirituális állapotának komoly hanyatlása jellemezte. Valahányszor miután fellépett egy Bíró, hogy néhány évre visszaállítsa a rendet, a nép visszacsúszott a régi bálványimádó szokásaiba, és kezdte felvenni a környező népek kultúráját és viselkedési szokásait, eltörölve ezzel a saját identitását és feladatát, hogy fényt mutasson a többi népnek.
Amikor a Rutot körülvevő szereplőket megismerjük, Izraelt éppen éhínség sújtja:
Akkor azt mondta a Teremtő: „A gyermekeim ellenállók. Lehetetlen őket elpusztítani. Lehetetlen őket visszavinni Egyiptomba. Nem cserélhetem le őket egy másik népre. Akkor mit tehetek? Szenvedniük kell, hogy megtisztítsam őket az éhínség által.” (Midrás – Rut Rábbá, Bev. 1.)
A VEZETÉS MEGBUKIK
Úgy tűnik, alighogy Izrael földjét elfoglalták, mindenki rohant letelepedni a maga részén, megművelni a földet, szőlőket és mezőket telepíteni, kerteket és birtokokat alapítani és általában anyagi javakat gyűjteni és kényelmes körülményeket teremteni. Az akkori vezetők, a bíróságok fejeinek feladata volt, hogy keresztül-kasul beutazzák az országot, és tórai etikát tanítsanak a népnek. A Midrás leír (Jalkut Simoni 12 – Softim 68) egyfajta mobil bét midrást, aminek ezekben a korai években léteznie kellett volna, de mégsem létezett. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a nép énközpontú és anyagias lett. Hamar elfelejtették a Tórát és a micvákat, és erkölcsi romlásba dőltek.
Azután amikor beütött az éhínség, a Júda törzséből való Elimelech – egy hatalmas és tehetős ember, akinek rengeteg földje volt, és annyi terménye, hogy abból az egész népet évekig el lehetett volna látni – elmenekült.
Elimelech egyike volt a nép legnagyobb tudósainak és vezetőinek, és amikor az éhínség évei következtek, így szólt: „Most majd egész Izrael az ajtómhoz fog jönni a dobozával (pénzt gyűjteni).” Felkelt, és elszaladt előlük. (Midrás – Rut Rábá 1:4.)
Amellett, hogy önző volt, Elimelech mindenkiben csalódást keltett és reménytelenséget ültetett el a zsidókban, ezzel demoralizálta a népet. Fogta a családját, és elment Moávba, ahol a két fia (Machlon és Kiljon) meg is házasodott.
MOÁV – AZ ÖNZŐ NÉP
Elimelech és a családja magára hagyta a zsidókat és Izraelt az éhínségben és pénzügyi krízisben. Elmenekültek a felelősség elől, mert meg akarták menteni magukat és a javaikat a népet fenyegető nehézségektől. Az önzésük jelzi, milyen szinten állt abban az időben a zsidó nép.
És ment egy ember Bét Lechemből… Moáv mezőin tartózkodni, ő és a felesége és a két fia. (Rut 1:1.)
Rövid elidőzésként kezdődött, azután: „elérkeztek Moáv mezőire, és ott maradtak. Moabita nőket vettek feleségül, Orpát és Rutot. És tíz évig ott éltek.” (Rut 1:14.)
Az a döntésük, hogy elhagyják Izraelt, és nem segítenek senkinek, odavezetett, hogy Elimelech családja spirituálisan úgy leromlott, hogy moabitákat vettek el.
Nem térítették be őket, és akkor még nem volt olyan törvény, amely megengedte a moabita nőknek, hogy bekerüljenek Izrael gyülekezetébe (még betéréssel sem). (Midrás – Jálkut Simoni.)
A Tóra látszólag megtiltja a moabita népnek, hogy valaha is betérjen a zsidóságba.
Ne jöjjenek be az Isten gyülekezetébe, sem moabita, sem amonita, még a tizedik nemzedék se jöjjön be az Isten gyülekezetébe, mert nem köszöntött titeket kenyérrel és vízzel, amikor elhagytátok Egyiptomot… (2Mózes 23:4–5.)
Miután a zsidó nép elhagyta Egyiptomot, el kellett haladniuk Moáv és Amon földje mellett. Ezek a népek nem támadták meg az arra haladó menekülő zsidókat, mint az amalekiták, viszont étellel és itallal kellett volna fogadniuk a zsidókat, különösen, mivel ők Lót leszármazottai, aki nagyon hálás volt Ábrahámnak, a nagybátyjának, a sok segítségért, amelyet akkor nyújtott, amikor letelepedtek Kánaán földjén. Ezt Amon és Moáv nem tették meg, megtagadták a menekülőktől a legelemibb szívességeket is. Moáv ezért az önzés szimbóluma, valamint a nagylelkűség és kedvesség antitézise.
Jelentőséggel bír az a tény, hogy pont Moáv az a hely, ahol Elimelech és a családja a leginkább le akart telepedni. Szembetűnő a hasonlóság: Moáv nem adott enni a szenvedő zsidóknak, akik távoli unokatestvérei voltak, és Elimelech pedig elmenekült a felelősség elől, hogy ételt adjon zsidó társainak a szükségben. Hogy teljes legyen a kép, a fiai moabita lányokat vettek feleségül!
Látszólag ez a család végének a kezdete. Elimelech meghal, a fiai szintén, és Naomi magára marad a két nem zsidó menyével. És mégis, ebben a pillanatban az Isten kinyitja a remény ablakát, és ad egy második esélyt. Valahogyan ebből a családból fog származni Dávid király és a messiás.
RUT ZSIDÓ LESZ
„Rut […] készen áll arra, hogy elhagyja a régi szokásait, […] és magára vegyen egy célirányosabb, spirituális életet.”
Naomi, az hírneves család egyetlen megmaradt tagja úgy dönt, hogy elhagyja Moávot és a tragikus emlékeit, és visszamegy Izraelbe.
Mert hallotta, hogy az Isten megkönyörült a népén, és adott neki kenyeret. (Rut 1:6.)
Ehhez óriási bátorság kell: visszamenni – egyedül – abba az országba, ahol szembe kell néznie azokkal a rokonokkal és barátokkal, akiket cserbenhagyott, elismerni, hogy hibázott, hogy elszenvedte a férje és a fiai halálát – és most megpróbálni újra felépíteni az életét egy olyan társadalomban, ahol ellenségesek vele.
És elhagyta a helyet, ahol volt, és a két menye is vele együtt, és mentek, hogy visszatérjenek Juda földjére. (Rut 1:7.)
Először mindkét menye, Rut és Orpa, is el akart menni vele. Ez sokat elárul Naomi jelleméről és a menyeivel való kapcsolatáról. Mindkét lány a moabita királynak, Eglonnak a lánya volt. A királyi házat és a hercegnői státuszt hagyták ott azért, hogy ehhez a zsidó családhoz, az értékeihez és a szokásaihoz csatlakozzanak. És most készen állnak arra, hogy elhagyják az otthonukat, hazájukat, kultúrájukat, és elmenjenek Naomival oda, ahol idegenek lesznek, és teljesen egyedül maradnak, férj és jövőkép nélkül. Igazán szerethették Naomit, aki – a tízéves házasságuk alatt – olyan mélyen elültette bennük spirituális értékrendjét és a zsidó életstílust, hogy készek voltak újrakezdeni idős anyósuk mellett.
Naomi megpróbálja lebeszélni őket. Először nem hagyják magukat, de ahogy Naomi meggyőzi őket arról, hogy az ő tragikus élete csak megköti őket, és csökkenti boldogulásuk lehetőségét, az egyik meny, Orpa végül is elmegy. Rut viszont Naomi szavainak logikája mögé lát, és észreveszi a szeretet és törődés árnyalatait.
„Ne, lányaim, mert én keserű és szomorú vagyok miattatok, mert az Isten keze kinyúlt ellenem.” (Rut 1:13)
Rut, akárcsak az ősanyák, intuíciójával megérti a Naomi szavai mögötti jelentést: Naomi valójában örülne, ha valakivel együtt mehetne vissza, és nem lenne teljesen egyedül. A szavai csak a szükséges elbizonytalanítást jelentették a lehetséges betérő számára, hogy kiderüljön, valóban tiszták-e a szándékai.
Rut azzal, hogy a logika és a felszín mögé lát, a bina tulajdonságáról (mély megértés) tett tanúbizonyságot. Gondoskodást és kedvességet is tanúsít – ez pedig a népének és férje családjának pontosan az ellentéte. Készen áll arra, hogy elhagyja az anyagi jólétet és kényelmet, és gondoskodjon egy idős, magányos asszonyról, aki már nem is tartozik a családjába, és akitől csak lelki javakra számíthat.
„Ne lökj el, hogy elhagyjalak és visszamenjek, mert ahova te mész, oda megyek én is, ahol te alszol, ott alszom én is. A te néped az én népem is, a te Istened az én Istenem is. Ahol te meghalsz, ott halok meg én is, és ott leszek eltemetve. Így tegyen velem az Isten, és így tegye hozzá (esküszöm), hogy csak a halál választhat el minket.” (Rut 1:16–17.)
Ez Rut híres mondása, amely a Midrás alapján azt a szándékát fejezi ki, hogy mindenáron betérjen. Naomi megérzi a komolyságot a szándéka mögött, és elkezdi elmagyarázni neki a zsidóság alapjait. Mivel Rut moabita hercegnőként élt, olyan dolgokhoz szokott hozzá, amilyenek a zsidóságban nem elfogadottak.
Nem való Izrael lányainak, hogy színházakba és bálványimádó cirkuszokba járjanak. Erre Rut azt mondta: „Ahova te mész, oda megyek én is.” Naomi azt mondta neki: Lányom, a zsidó nép olyan házakban lakik, ahol van mezuza.” Rut azt mondta: „Ahol te alszol, ott alszom én is.” (Midrás – Rut Rábá 2:23.)
Rut közli Naomival: tökéletesen készen áll arra, hogy elhagyja a régi szokásait, az értelmetlen szórakozásokat, és magára vegyen egy célirányosabb, spirituális életet.
AZ ÉLET BÉT LECHEMBEN
És volt, amikor Bét Lechembe jöttek, az egész város csodálkozott a láttukra és mondták: „Ez Naomi lenne?” Ő azt mondta nekik: „Ne hívjatok Naominak, hanem »keserűnek« (mara), mert az Isten keserűvé tett engem. Teliként mentem el, és az Isten üresen hozott vissza…” (Rut 1:19–20.)
A Midrás (Jalkut Simoni Rut 601) elmondja, hogy az egész város összegyűlt aznap, hogy részt vegyenek Boáz, nemzedékük vezetője és bírója feleségének a temetésén. Meglátják Naomit özvegyként hazajönni, elszegényedve, kopott ruhában és egy moabita lánnyal. Ez sokkolja és elborzasztja őket, és talán kicsit örülnek is a sorsának, amely azután jutott ki neki, hogy a családja elszökött.
Naomi és Rut letelepedtek Izraelben, ahol tíz év válság után lassan visszatért az élet a normális kerékvágásba. Igaz ugyan, hogy a letelepedés utáni időszakban a nép a másokkal való törődés hiányában szenvedett, de Boáz, a bíró és a vezető segítségével megjavultak, visszatértek a nagylelkűség útjaira.
Naomi viszont dühöt érez. Senki nem törődik az ő szükségleteivel, noha Boáz például az ő unokatestvére. Boáz valahol érthető, hiszen nemrég vesztette el a feleségét, de úgy tűnik, hogy mindenki keresztülnéz a két nőn.
SZERÉNYSÉG ÉS ALÁZATOSSÁG
Rut, a híres hercegnő, aki a leggazdagabb zsidó családba házasodott be, felajánlja az anyósának, hogy: „Kimegyek a mezőre és gyűjtök néhány búzakévét.” (Rut 2:2.)
Nem indul el anélkül, hogy engedélyt ne kérne Naomitól. Azt reméli, talál valakit, aki megengedi neki, hogy összeszedje a maradék búzát, ami az összegyűjtött termésből leesett. A mező tulajdonosai számára kötelező jótékonyság, hogy hagyjanak a szegények számára, de Rut tudja, hogy ennek ellenére először is találnia kell valakit, aki hajlandó erre. Szerényen aláveti magát az új helyzetének, nem vár el semmit ettől a néptől, akikért feladta a múltbeli életét, és nem csalódott azért, mert nem törődnek vele.
Rut viselkedése a mezőn is példaértékű: Valamennyi nő lehajolva gyűjtögetett, de Rut leguggolva… Valamennyi nő flörtölt az aratómunkásokkal, míg Rut visszafogottan viselkedett. Valamennyi nő elvett a búzasorok közül is, míg Rut csak azt vette el, ami egyértelműen gazdátlan volt. (Midrás Rut Rábá 4:9.)
Rut a céljára koncentrál, úgy viselkedik, mint „egy rózsa tövisek között”, nem hagyja, hogy a többiek laza viselkedése befolyásolja. A leket (a búza összegyűjtése a szegények által) törvényeit is gondosan betartja, nehogy véletlenül olyat vegyen el a mező tulajdonosától, ami jogszerűen nem az övé.
Rutot az isteni gondviselés Boáz földjére vezeti. Boáz Naomi unokatestvére és Elimelech unokaöccse. Noha a kor legnagyobb bölcse volt, és normálisan nem ment ki a földjére, ezen a napon mégis ott járt és észrevette Rut különlegesen méltóságteljes és szerény viselkedését.
„Ki ez a lány?” Kérdezte a munkásaitól. Noha hallott róla, hogy az unokatestvére visszatért Moávból a megözvegyült menyével, nem látogatta meg őket, és nem ajánlotta fel a segítségét. Lehet, hogy emiatt a nemtörődöm magatartás miatt nem foglalkoztak a többiek sem Naomiékkal, hiszen Boáz volt a vezetőjük és a példaképük. Ha ő nem érezte szükségét, hogy kinyújtsa a kezét a rokonai felé, akkor a többiek miért tették volna?
Az egyik munkása némi rosszallással válaszol neki: „Ő egy moabita lány, aki Naomival jött, és azt mondta: »Összeszedem és összegyűjtöm a búzakévéket, amelyek a sorok mellé esnek«. És reggel óta itt szedeget…” (Rut 2:6–7.)
Nem ismered őt? – kérdezi a munkás Boáztól. Hát nem ismeri Bét Lechemben mindenki a nem zsidó lány történetét, aki most eltartja az anyósát, és szegény asszonyként maradékot kell gyűjtögetnie?
Boáz talán érez némi lelkifurdalást, és ezért különösen kedves Ruthoz, de még mindig nem vállalja magára a rokonait. Kéri, hogy maradjon a mezőjén, és utasítja a munkásait, hogy kedvesen bánjanak vele, valamint adjanak neki inni a saját kútjuk vizéből. Kedvesen „lányomnak” szólítja, és azt mondja neki, hogy az anyósa iránt tanúsított kedvesség érdemében az Isten majd megjutalmazza.
És mégis, Boáz még mindig nem érti a lényeget. Nem veszi észre, hogy az ő feladata lenne a szárnyai alá venni ezt a két nőt, támogatni őket és gondoskodni róla, hogy a közösség is befogadja őket. A Tóra azt mondja, hogy szeretni kell a betérőt, és terményt kell hátrahagyni a szegények számára, Boáz tehát még nem ment túl azon, ami kötelező. Nem kérdezte meg, hogy van Naomi tíz Moávban töltött év után, és nem kérdezett a nagybátyja Elimelech és az unokatestvérei Machlon és Kiljon sorsa felől sem.
Rut nem is várt el semmit. Ő, aki moabita hercegnőként született, most hálásan arcra borul, lehajol, és nagyra értékeli ezt a kis kedvességet is. Azt kérdezi: „Miért találtam kegyet a szemedben, hiszen nem vagyok zsidó?” (Rut 2:10.) Annyira szerény, hogy nem is tudja a „jogait” ebben a helyzetben. Telve van pozitív attitűddel, és képes meglátni a jót másokban és az életben.
MOABITA BETÉRŐK?
Amikor Machlon és Kiljon elvették a moabita hercegnőket, kifejezett tilalom volt életben a moabita betérők ellen. Hogy tudott akkor Rut betérni és a zsidó nép része lenni (még ha nem is fogadta el őt teljesen a közösség)? Boáz vezetése idején a Szanhedrin felfedte, hogy a moabita betérők elleni törvény csak a férfiakra vonatkozik. Ennek az az oka, hogy a bibliai időkben csak a férfiaknak volt szokásuk kimenni és üdvözölni az utazókat (a zsidó menekülteket), és ezért ők hibáztak, amikor nem tették ezt. A nők viszont, akik általában otthon voltak, nem hibáztathatók, ha nem mentek ki étellel és itallal az elhaladó nép elé.
Boáz vigasztaló szavaiban, melyeket Ruthoz intézett, arra utalt, hogy igenis van helye a zsidó népben. „Isten majd megfizeti neked a jutalmadat … akitől jöttél, hogy menedéket találj a szárnya alatt…” (Rut 2:12.)
Később pedig,amikor Rut azt mondja, hogy ő idegen, és nem érdemes arra sem, hogy Boáz szolgálója legyen, így válaszol: „Isten ments, nem egy vagy a szolgálók közül (amaot), hanem inkább olyan vagy, mint egy az ősanyák közül (imaot).” (Midrás Rut Rábá 5:5.)
JIBUM – A LEVIRÁTUSI HÁZASSÁG
A Tóra azt mondja: ha fivérek együtt laknak, és az egyikük meghal, és nincs gyereke, akkor az özvegy ne menjen hozzá idegenhez. A férje fivére vegye őt feleségül, és így teljesítse a jibum kötelességét. És az első gyerekük kapja a halott fivér nevét, hogy ne legyen a neve kitörölve Izraelből. (2Mózes 25:5–6.)
A jibum micvája akkor van érvényben, ha a halott férfinek nem volt gyereke. A halott fivérének (vagy legközelebbi rokonának, ha nem volt fivére) a micvája elvenni az özvegyet. Ha ezután lesz gyerekük, akkor az első fiú mintegy „betölti” a halott fivér helyét – megörökli a birtokát és a részét Izrael földjéből. Így „kiváltja” a halott nevét és emlékét, aki után máskülönben nem maradna semmi ebben a világban.
Természetesen ki lehet bújni ez alól a kötelezettség és felelősség alól, ha az özvegy vagy a rokon nem kívánja a házasságot, de a halottnak nyújtott nagy jótettnek számít, ha megtörténik a házasság és a föld abból következő kiváltása. Ha a fivér nem veszi el a sógornőjét, akkor keresztülmegy egy elválasztó procedúrán, amelyben szégyent hoz magára azzal, hogy nem tartja életben a fivére emlékét.
Ebben a történetben Rut egy gyermektelenül elhunyt zsidó férfi özvegye. A férfi fivére és apja is meghalt, és így a család hiába birtokol abban a pillanatban valamennyi földet, nem lesz folytatólagossága, és elvesztítik azt, amikor Naomi meghal, hacsak egy közeli rokon nem veszi feleségül Rutot, és teljesíti a jibum micváját. Boáz tökéletesnek tűnik erre a micvára, hiszen Elimelech unokatestvére, mégsem kapcsol, hogy bizonyos döntéseket meg kellene hoznia Ruttal kapcsolatban.
NAOMI TERVE A KIVÁLTÁSRA
Naomi nagy lehetőséget lát Rutban, és tudja, hogy arra van teremtve, hogy a zsidó nép része legyen. Rut már két hónapja jár Boáz mezőjére, viszi haza Naominak az elhullott búzaszálakat, és elégedett a részével, nem vágyik többre. De Naomi, mivel ismeri a tórai törvényt, és aggódik az özvegy menyéért, valami másra vár – egy jelre, hogy Boáz érdeklődik Rut és a családja iránt. Miután várt, imádkozott és remélt, Naomi úgy dönt, hogy most már lépni fog, és azt mondja Rutnak: „Lányom, azt akarom, hogy jobb jövőd legyen. A rokonunk, Boáz ma este behordja a búzát a magtárba. Mosakodj meg, kend be magad, öltözz fel, és menj le a magtárhoz. Ne mutatkozz, amíg Boáz nem evett és ivott. Amikor lefekszik, nézd meg, hova megy aludni, fedd fel a lábát és feküdj le, és ő majd megmondja neked, hogy mit tegyél.” Rut azt válaszolja: „Bármit mondasz nekem, megteszem.” (Rut 3:1–5.)
Naomi egy nagyon merész, sőt veszélyes tervet javasolt. Ez az egyetlen lehetőségük, most, hogy a betakarításnak vége, és Rut nem fog többet kimenni a földekre. Noha ez a szükséges lépés, Naomi mégis félve javasolja. Micsoda rizikó ez Rut jó hírére nézve! Ha bárki meglátja, vagy ha Boáz elszörnyed a tettétől, akkor a férjhez menési esélyei nagyon lecsökkennek. De Naomi ismeri Boáz nagyságát, és hogy királyi családból, Juda törzséből származik, és titokban reméli, hogy teljesíti a kötelességét, és elveszi Rutot. Csak egy kis erőfeszítést kell tenni. Rutot sokkolta az ötlet. Valószínűleg számtalan kérdése és kétsége volt, és félt attól, hogy felfedezik, vagy Boáz visszautasítja. És mégis egyszerűen válaszol, bízva Naomi tórai látásmódjában: „Bármit mondasz nekem, megteszem.”
RUT HOZZÁMEGY BOÁZHOZ
Rut lement a magtárba Naomi ígéretével, hogy az érdemei elkísérik őt. (Jalkut Simoni 605.) Bölcsen vitt magával ruhákat, és csak miután megérkezett, öltözött át. (Midrás Lekách Tov.) Az anyósa szavai szerint cselekedett, de a saját eszét is használta, hogy biztosan észrevétlen maradjon.
Boáz éjfélkor felébred, és észreveszi, hogy egy asszony fekszik a lábainál. Először meglepődik, majd higgadtan megkérdezi, hogy ki ő. „Rut vagyok, a szolgálólányod – felel neki az asszony. – Terjeszd ki szárnyaidat a szolgálólányodra, hiszen te vagy a megváltóm.” (Rut 3:9.)
Érdekes módon, Boáz csak ekkor veszi észre, hogy neki kellett volna kezdeményeznie, hogy ez megtörténjen, valamint hogy korábbi passzivitása szenvedést és szégyent hozott Rutra. Dicséri őt, amiért vállalta, hogy szembekerüljön vele, és hogy hozzá akar menni a jibum és a föld kiváltásának micvája kedvéért. Biztosítja őt: „Szebben cselekedtél most azzal, hogy nem mentél a fiatal férfiak után, mint korábban (amikor az anyósoddal Erec Izraelbe jöttél).” Utána megígéri neki, hogy gondoskodni fog róla.
Boáz megkéri Rutot, hogy a saját biztonsága érdekében maradjon ott éjszakára, annak ellenére, hogy a jó hírét kockáztatja, miközben ellen kell állnia a vágyainak:
Boáz egész éjszaka imádkozott Istenhez: „Tudod, hogy nem értem hozzá. Kérlek, legyen az az akaratod, hogy ne tudódjon ki, hogy egy asszony kijött a magtárba, Nevedet általam megszentségtelenítve.” (Jálkut Simoni 606.)
Boáz ezután elkísérte Rutot a városba, adott neki ajándékba búzát és zabot, hogy vigye el Naominak, és megígérte, hogy megkeresi, amint kiderítette, ő-e a legközelebbi rokona, akivel a jibumot végrehajthatja.
Egy rövid per után, melyben egy közelebbi rokon felmenteti magát a Ruttal való házasság alól (mert attól félt, hogy egy betért moabita rontja a család génállományát), Boáz bejelenti, hogy el akarja venni Rutot, és meg akarja váltani a földjét is.
Rutot nem halljuk ebben a fejezetben. A nagy vezetővel, Boázzal való házassága révén hirdeti a zsidó törvényt, mely szerint moábita asszony betérhet, csak moábita férfi nem.
A nép vénei és a bírák egy különleges áldással áldják meg: „Isten adja, hogy ez az asszony, aki belép a házadba, olyan legyen, mint Ráchel és Lea, akik építették Izrael házát. … A házad pedig legyen olyan, mint Perec háza, akit Támár szült Jehudának, azzal, akit Isten fog adni neked ezáltal a lány által.” (Rut 4:11–12.)
Ráchel és Lea, az ősanyák Izrael nemzetét építették azzal, hogy megszülték és felnevelték a Jákob 12 fiát, a törzsek fejeit. Rutnak pedig a királyságot kellett felépítenie azzal, hogy hozzáment Júda fiának, Perecnek a leszármazottjához.
Rabbi Chajim Joszef Azuláj, „Chida” másképp értelmezi a hasonlóságot Rut, valamint Ráchel és Lea között:
„Rut szavakkal kérte [Boázt, hogy vegye el], ahogy Ráchel és Lea szintén szavakkal kérték férjüket. Lea azt mondta: »Hozzám gyere be ma éjjel«, Ráchel pedig: »Adj nekem gyerekeket, különben meghalok«.”
A cselekvő igyekezet, a vágy, hogy bármibe kerül, része lehessen a zsidó sors alakításában, az az a szál, amely összeköti Rutot a nép ősanyáival.
UTÓHATÁS
„Boáz elvette Rutot, és ő a felesége lett … és Isten terhességgel jutalmazta őt, és fiút szült.” (Rut, 4:5–16.) Azon az éjjelen pedig, amikor Rut teherbe esett, Boáz meghalt. (Jálkut Simoni 608.)
Boáz, egy 83 éves férfi, beteljesítette küldetését ezen a világon azzal, hogy gyereket nemzett Rutnak, majd meghalt. Ő viszont ismét özvegy és terhes lett, ezúttal a nemzedék vezetőjétől.
A szenvedései nem értek véget, de érdemes lett arra, hogy gyereke legyen, felnevelje Naomival, és hogy lássa a családját, valamint Naomi fia nevének a folytatását. Rut, tele önzetlenséggel és nagylelkűséggel, úgy néz ki, hozzáment Boázhoz mások érdekében. Rut nem fejezi ki a véleményét vagy megjegyzéseit egészen a könyv végéig.
A szomszédasszonyok elnevezték a gyereket, mondván „Naominak fia született”, és elnevezték „Oved”-nek. Ő az apja Jisájnak, Dávid apjának. (Rut 4:17.)
Rut és Naomi most teljes értékű tagjai a közösségnek, és a többi asszony osztozik az ő örömükben. Itt is egyértelmű, hogy Rut a legszebb éveit adta Naominak, hogy unokát adjon neki, és láthassa a családi vonala folytatását.
De Rut később kapja meg a jutalmát. A szöveg említi az egyenes leszármazást Dávid királyig. Rut kiérdemli, hogy a zsidó királyi család tagja legyen, ami végül a messiást is elhozza, és örök fénnyé lesz a zsidó nép, valamint az egész világ számára.
Rut hosszú és tartalmas életet élt, kiérdemelte, hogy lássa Salamont, az ükunokáját trónra lépni.
És elhelyezett egy trónt a sajátja mellett, a király anyja számára. (1Királyok 2:19.) Rabbi Eliézer ezt mondta: „a királyság anyja számára” – Ez Rut. (Talmud – Bava Batra 91a.)
RUT ÉS A KIRÁLYSÁG
Moáv önző nemzet volt rossz tulajdonságokkal, hogyan lehetséges hát, hogy Dávid király és a királyi dinasztia ennek a nemzetnek egy tagjától származik?
„És a világ népei általad lesznek megáldva”; a Talmud (Jevamot 63a) a „megáldva” szót úgy magyarázza, hogy „beoltott”, aminek a héberben ugyanaz a gyökere:
Isten mondta Ábrahámnak: „Két jó oltást ültetek beléd, ezek: Rut, a moábita, és Naama, az ammonita” (Salamon felesége, a következő király, Rechávám anyja).
Ezek a beoltások Ámmontól és Moávtól szükségesek, és az Isteni Gondviselés áldásai. Szükség van rájuk a zsidó sors beteljesüléséhez. Moáv és Ámmon Lót és két lánya vérfertőző kapcsolataiból származnak, amelyeket Szodoma elpusztítása után követtek el. A lányok azt hitték, az egész világ elpusztult, és most csak ők tudják újranépesíteni a világot. Leitatták az apjukat, és mindketten háltak vele. Moav (me-av) jelentése: „apától”.
A királyság intézménye korábban nem létezett Izraelben, és Moávtól, valamit Ámmontól kellett átvenni. Moáv „héja” a rendíthetetlenség, ahogy áll: „Moáv rendíthetetlensége arrogáns”. (Jesájá 16:6.) Dávid király lelke Moáv „héjába” volt szorulva azért, hogy kihozza belőle a bátorságot, és a szentségre emelje – hogy erős és rendíthetetlen legyen az Ég szolgálatában. (Sém Mismuel, Sávuot 5760.)
Anélkül hogy belemennénk a „héjak” kabbalisztikus fogalmaiba, maradjunk annyiban, hogy Lót fő tulajdonsága a rendíthetetlenség volt. Látjuk, lányai hogyan örökölték ezt, és helytelen, természetellenes módon viselkedtek egy olyan ügy miatt, amelyet fontosnak tartottak.
A bátorság olyan tulajdonság, amelyet lehet a jó ügy szolgálatába állítani. Néhány nemzedékkel később Rut személyiségében tisztul le ez a tulajdonság a jó ügy szolgálatában, majd beoltódik a zsidó királyság alapjaiba Dávid királlyal. Ahogy áll (2Krónikák 17:6): „És [Dávid] szíve büszke (arrogáns) volt Isten útjaiban.” Nagyon fontos egy király számára, hogy erős és bátor legyen, amikor teljesítenie kell Isten akaratát, és a lakosságot kell kormányoznia. Ezt a tulajdonságot hozta Rut Moávból, és felemelt minket.
RUT ÉS SÁVUOT
Rut könyvét sávuotkor olvassuk, a tóraadás ünnepén. Mi, akik mind jelen voltunk a Szináj-hegyen, akik megtapasztaltuk Isten kinyilatkozását, és zsidóvá váltunk, sokat tanulhatunk Ruttól, aki magától tért be, és aki az életét a mások számára tett jócselekedeteknek szentelte.
Ez a tekercs nem tisztaságról és tisztátalanságról szól, nincsenek benne törvények. Csak azt tanítja, hogy mekkora jutalom jár a jótettekért cserébe. (Midrás Rút-Rábbá 2:14.) Sávuot ünnepe Dávid születésnapja, és halálának a dátuma is. Ezen a napon helyes megemlékezni a gyökereiről, az igaz felmenőjéről, aki kiérdemelte, hogy ő legyen a Királyság Anyja.
Miért olvassuk Rutot Sávuotkor? Mert ez a könyv tele van jócselekedetekkel, és a Tóra is tele van cheszeddel (jócselekedetekkel), ahogy benne áll: „a cheszed Tórája az ajkain”. És sávuotkor kaptuk meg a Tórát. (Midrás Lekách Tov.)
