Egyéb

Rut tekercse

Mit tanít Rut tekercse? – Egy moabita nőről, aki a “zsidó királyság anyja” lett.

Szerző: Balla Zsolt rabbi
Megjelent: Forrás – 2011. június

Szerző: Balla Zsolt rabbi
Megjelent: Forrás – 2011. június

Régóta elterjedt tradíció a zsidó vallásban a Tánách, avagy a Biblia zsidó kánonjából egyes könyveket ünnepek alkalmából felolvasni. Az úgynevezett öt megilla (tekercs) a Tánách utolsó részében, az egyéb iratok (héberül Ketuvim) között található; elnevezésüket valószínűleg onnan kapták, hogy ezek a könyvek voltak kiválasztva felolvasásra az ünnepi liturgia során. Ez az öt könyv (az ünnepek sorrendjében, niszán hónaptól számitva): Sir Hásirim, avagy az Énekek Éneke, melyet Peszáchkor olvasunk fel; Megillát Rut, avagy Rut tekercse, melyet Sávuotkor olvasunk fel; az Échá, Jeremiás próféta siralmai, melyet Tisá Beávkor olvasunk; Kohelet, a Prédikátor könyve, mely Szukkot ünnepén hangzik el; valamint Megillát Eszter, Eszter könyve, melyet Purimkor olvasunk.

A legkorábbi forrás, amit találunk és ezeknek a könyveknek a liturgiai rendben való felolvasásának elterjedtségére utal, a Talmud egyik, úgynevezett “kis traktátusában”, a Mászechet Szoferimben található. A “kis traktátusok” (Mászechtot Ketá­not) olyan, a misnai időkből származó források, melyek nem kerültek be a Talmud rendjeibe, mégis egy-egy témához szervesen kapcsolódnak, és eszerint is szerkesztették őket. A Mászechet Szoferim főként a Tánách könyvei írásának szabályaival foglalkozik. A 14. fejezet 3. háláchájában találjuk: az öt megilla felolvasásakor külön áldást kell mondani, annak ellenére, hogy az egyéb iratok között szerepelnek.

Mindegyik megilla témájában és mondanivalójában csatlakozik az ünnephez. Ez a kapcsolódási pont nem teljesen egyértelmű Rut tekercsével kapcsolatban. A könyv egy moabita nőről szól, aki a “zsidó királyság anyja” lesz. Miért pont ezt a könyvet jelölték ki bölcseink, hogy Sávuot ünnepekor felolvassuk?

A kérdésre több választ is találunk a háláchikus irodalomban. Az egyik, Rut tekercséhez kapcsolódó Midrás-gyűjtemény, a Rut Zuta (1:1) expliciten teszi fel a kérdést: „Mi a kapcsolat Rut és Sávuot, a Tóraadás ünnepe között? Hogy megmutassa, hogy a Tóra szenvedés és szegénység által adatott.” A Máchzor Vitry (11. századi értekezés, mely többek között döntvényeket tartalmaz, illetve szokásokat rögzít; Rási tanitványainak egyike, Szimcha ben Smuel miVitry, francia talmudtudós munkája) két további lehetséges okot jelöl meg. Az első: a könyv eseményeinek egyik katalizátora az aratás, Sávuot ünnepe pedig többek között az aratás ünnepe is (Chág Hákácir). A másik: mivel Rut személye a zsidóságba való betérés példaképe, Sávuot ünnepekor pedig, a Tóra elfogadásakor, a zsidó népet a betérőkhöz hasonlítja az ággádikus irodalom.

A Midrás elmeséli, hogy Rut Eglonnak, a moábita királynak volt a lánya. Mivel érdemelte ki Eglon, akiről a Birák könyvében olvasunk, és aki a zsidó népet erőszakkal elnyomta, hogy a lánya Dávid király, és rajta keresztül a messiás ősanyja legyen?

A Kicur Sulchán Áruch 15. fejezetében, mely a Káddis törvényeivel foglalkozik, a következőt olvassuk a 6. hálácha második felében: “Vannak, akik szerint a Káddis és egyéb szent dolgok [felolvasása] ala11 (mint például a Kedusá az Ámidá ismétlésekor) mindig fel kell állni, ezt pedig egy il fortiori logika (héberül kál váchómer, egyszerűbb esetről a nehezebbre való következtetés) alapján tanulhatjuk Eglon, Moáv királyának esetéből, ahogy azt [a Birák könyvében] olvassuk (3:20): «… és Ehud odajött hozzá […], és azt mondta neki: Isten szavát hoztam el neked, mire [Eglon] felállt a trónjáról.» Ha Eglon, Moáv királya, aki bálványimádó volt, felállt Isten szavára, mennyivel inkább nekünk, aki az Ő (Isten) népe vagyunk, nem kellene [felállni]? És ezért érdemes nehezíteni [és felállni a Káddis alatt, még ha nincs is előírva].”

A Midrás szerint ez a tisztelet volt az, amivel Eglon kiérdemelte, hogy leszármazottai között a zsidó királyi ház nagyjai legyenek, még akkor is, ha ő maga nem egy igazságos és jó uralkodó volt.

Visszatérve az első kérdésre, hogy mi a kapcsolat Sávuot és Rut tekercse között, bölcseink még egy lépéssel továbbmennek a kérdezésben: Mi szükség volt egyáltalán Rut tekercsének megírására, hiszen nem szerepel benne se rituális, se polgárjogi törvény, parancs vagy tilalom! Miért íródott akkor? Azért, hogy megtanítson bennünket milyen jutalom vár azokra, akik jócselekedeteket (cheszed) hajtanak végre. Ami Rut személyében különleges, hogy számára a jócselekedetek csak ugródeszkát jelentettek ahhoz, hogy minden más jó tulajdonságot a magáévá tegyen, a jócselekedetek önmaguk nem a végcél voltak. Erre kell mindannyiunknak törekedni, hogy Sávuotkor teljes szívvel el tudjuk fogadni a Tórát, akárcsak őseink a Szináj-hegy lábánál.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás