Nők a Tánáchban
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2013. november
Szerző: Dina Coopersmith
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2013. november
Nők a Tánáchban
„Sára volt az első ősanya, aki Ábrahámmal a zsidó népet megalapította. Sárával akkor találkozunk először, amikor Ábrahám elindul szülőhazájából, Cháránból „az országba, melyet én mutatok neked” – miután az Örökkévaló egyértelműen megparancsolja: „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából.” (1Mózes 12:1.)
Fontos megjegyezni milyen első benyomást nyújt Sáráról a Tóra. A neve is utal a lényegére: „Ávrám és Náchor megházasodtak, Ávrám feleségének neve Száráj, Náchor feleségének neve pedig Milka volt, ő Hárán lánya volt, aki atyja volt Milkának és Jiszkának. És Száráj meddő volt: nem volt gyermeke.” (1Mózes 11:29–30.)
Rási így magyarázza: „Jiszká Sárára utal, mivel ő isteni szellemiséggel látja (»szochá«) a világot, és mindenki bámulja (»szochin«) a szépségét. Jiszká olyan hercegnőt is jelent (»neszichut«), mint Sára, mely ugyanabból a gyökből ered, mint a hatalom (»szrara«).” Rási úgy magyarázza, hogy Sára ebben a szakaszban egy másik néven is megjelenik: Jiszká, és nevének három jelentése kifejezi spirituális természetét („isteni szellem”), fizikai szépségét és vezetési képességeit – királyi személyiség és tekintély, amely szintén kapcsolódik a nevéhez, „Száráj”.
Később a Száráj név Sárára változik: „Az Örökkévaló azt mondta Ábrahámnak: feleségedet, Szárájt ne nevezd többé Szárájnak, hanem Szárá legyen a neve.” (1Mózes 17:15.) Rási magyarázata: „A Száráj jelentése az, hogy csak az én katonám, és nem másoké; a Szárá azt jelenti, hogy ő mindenki felett fog uralkodni.”
Ávrám feleségeként Száráj úgy jelenik meg, mint az ő „katonája”, és később, amikor magasabb rendű küldetést kap, hogy a zsidó nép őse legyen, Ávrám neve is megváltozik Ábrahámra, és Száráj hercegnő lesz, aki mindenkire mély benyomást tesz – mint Sára.
„És Száráj meddő volt; nem volt gyermeke.” (1Mózes 11:30.) A fenti idézetben először Száráj úgy tűnik, hogy egyedül van, független a családjától, majd megtudjuk, hogy ő Náchor feleségének testvére és Hárán lánya. Nagyon tehetséges, tisztánlátó, éles elméjű, szép és magabiztos. Valójában az ő spirituális szintje magasabban volt, mint Ábrahámé, mikor kapcsolatba kerültek: „Bármit mond neked Sára, hallgass a szavára.” (1Mózes 21:12.)
Rasi: „…az Örökkévaló bölcsességének hangjára, mely benne van, ebből látjuk, hogy Sára próféciája meghaladta Ábrahámét.” Száráj egyedül van, távol a szüleitől és testvéreitől. Nincsenek utódai, akik az otthonához kötnék őt: teljesen alkalmas a nomád életre, neki a férjével, Ávrámmal kell élnie, akinek éppen most lett megparancsolva: „Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából abba az országba, melyet én mutatok neked.” (1Mózes 12:1.)
Szakadj el családodtól, barátaidtól és a közösségedtől. Légy független. Menj egyedül, és kezdj új életet.
Képzeljük el Szárájt, az Örökkévaló bölcsességével megáldott asszonyt, aki tudja, hogy egy különleges küldetés részévé válik a férjével, a monoteizmust kell terjeszteniük a világban, és egy új népet kell alapítaniuk, amely világítani fog a többinek. És ő meddő. „Száráj meddő volt, nem volt gyermeke.” [Miért a dupla kifejezés?] „Azért, hogy elmondja, még hely sem volt benne egy utód számára – azaz méhe. (Rási idézi a Talmud Jevamot 64a-t.)
Szárájnak nincs méhe; a természet törvényei szerint nem lehet gyermeke.
Miért tette az Örökkévaló az ősanyánkat gyermektelenné élete nagyobb részében?
Talán így volt lehetséges, hogy Ávrám és Száráj szabadon tudják terjeszteni az üzenetüket a világban, és részesei lehessenek ennek a küldetésnek. „A lelkeket, akiket ők hoztak létre Háránban – ők vitték őket az Örökkévaló szárnyai alá. Ábrahám térítette be a férfiakat, és Sára térítette be a nőket.” (Rási, 1Mózes 12:5.) Milyen hatással volt ez Sárára? „Miért voltak az ősanyák meddők? Mivel az Örökkévaló vágyik az imáikra és beszédeikre… Azt mondta: ők szépek és gazdagok; ha lenne gyermekük, mikor hallanék róluk?” (Midrás – Beresit Rabba 45:4.)
Az Örökkévaló hiányérzetet és szükségletet ad nekünk azért, hogy minden áldás forrásához forduljunk és kapcsolatot alakítsunk ki Vele a kéréseink által.
Ha az igényeink azonnal és közvetlenül ki lennének elégítve, akkor világosan és hálával tekintenénk arra, ahogy az Örökkévaló irányítja a világot és gondoskodik a teremtményekről. Ha azonban a szükségleteink kielégítése késik, és a hiányérzet évekig fennáll, akkor a feladatunk nagy lelkierővel elfogadni, hogy ez a helyzet is a mi javunkat szolgálja, az Örökkévaló szeret minket – és bízni kell Benne és imádkozni, hogy egy nap a kérésünk teljesüljön. Sára feltehetően nagyon erősen hitt és bízott az Örökkévalóban, ha el tudott fogadni egy olyan helyzetet, amelyben vándorolnia kellett, és terméketlen életet élt Ábrahámmal – miközben hitte, hogy a jövőben lesznek gyermekek, egy nép, jólét és áldás.
Ábrahámnak közvetlenül meg lett ígérve ez a három áldás, mikor az Örökkévaló megparancsolta neki, hogy induljon el az ismeretlenbe: „És nagy néppé teszlek.” (1Mózes 12:2.) Rási úgy mondja: „Általában az utazás három dologban veti vissza az embert: a termékenységben, a hírnévben és a vagyoni helyzetében. Ezért mindhárom áldás felől biztosítalak. Sárának ez sohasem lett meg ígérve. Hinnie kellett Ábrahámnak, és bíznia kellett abban, hogy tényleg így is fog történni.
„És Száráj azt mondta Ávrámnak: „Íme, az Örökkévaló megakadályozta, hogy szüljek. Kérlek, menj be szolgálómhoz, talán általa épülök fel.” (1Mózes 16:2.) 10 év múlva Kánaán földjén, reményei valóra válására, a régen áhított gyermekre várva Száráj talál egy másik megoldást; lehet, hogy ez a megoldás nem a legkellemesebb, és nem is a tipikus női megoldás. Azonban egy olyan nő, mint Száráj, akinek annyi belső ereje van, elfogadja az Örökkévaló terveit, és határozottan meg akarja tenni, ami helyes, függetlenül attól, hogy az mennyire kellemetlen – számára ez is megoldásnak látszik. Talán Ávrámnak feleségül kellene vennie egy másik nőt, Hágárt, az egyiptomit, aki képes kihordani egy gyermeket. Száráj taníthatná, nevelhetné az asszonyt, hogy Ávrám felesége lehessen, és ha gyermek születne, Száráj lehetne a nevelőanyja, és így érdemes lenne arra, hogy egy új nép származzon Ávrámtól rajta keresztül.
Mennyi bátorság, alázat, elfogadás és belső erő szükséges egy ilyen javaslathoz! Képzeljük el az Ávrám társaként megélt sokéves harcot, kihívást, hogy tanítsák a tömegeket, és terjesszék a monoteizmust Kánaánban, a család vagy barátok segítsége nélkül – és akkor ő feladja a pozícióját, hogy a zsidó nép biológiai ősanyja lehessen, és átadja azt a szolgálójának! Száráj magáévá teszi ezt a gondolatot, egyszerűen csak azért, mert ezt kell tennie a jelen helyzetben. Az ego nem számít. „Én” nem számítok. Csak a helyes dolog véghezvitele számít. Ez a lényege a zsidó gevura – önelemzés, erő és öntudat – tulajdonságnak.
Bármennyire is jó volt Száráj szándéka, a dolgok nem alakultak olyan jól, mint ahogy eltervezte. Amint Hágár Ávrám felesége lett, megfogant, és ennek eredményeként alázni kezdte Sárát: „[Hágár] azt mondta [Sáráról]: »Ez az asszony igaznak látszik, de bizonyosan nem az. Hány éve felesége Ábrahámnak, és nem fogant meg. Eközben én megfogantam egy nap alatt.«” (Midrás – Beresit Rabba 45:4.)
Ezen a ponton a hosszan tűrő, türelmes és szerény Sára kitör! „És Száráj azt mondta Ábrahámnak: panaszom van rád! Én feleségül adtam neked szolgálómat, s mióta megfogant, azóta semmibe se vesz engem. Az Örökkévaló tegyen igazságot köztünk!” (1Mózes 16:5.)
Mi történt azzal az erővel és elfogadóképességgel, amellyel eddig nyugodtan nézett szembe a csapásokkal? Egyáltalán miért okolja Ábrahámot? Ez az ő terve volt, ő javasolta. Jó, lehet, hogy hibázott. Hágár nyilvánvalóan nem kedves asszony, nem érdemes arra, hogy a zsidó nép ősanyja legyen. De miért okolja rá nem jellemző módon olyan gyermekien Ábrahámot azért a fájdalomért, amelyet Hágár okoz neki? Miért neheztel annyira azért, hogy Hágár lenézi őt?
Sára nyugalma mögött az állt, hogy mindaddig, amíg tudta, hogy az Örökkévaló akaratát hajtja végre, semmi sem volt túl nehéz. De most úgy látszik hibát követett el, és ezt támasztja alá Hágár gúnyolódása. Ha Hágárnak valóban ez volt az igazi arca, akkor valójában az a választás, hogy ő legyen a zsidó nép pótanyja, hamis ítéleten alapult. Ezért értékelte újra Sára a helyzetet, és rájött, hogy nehéz helyzetük megoldását máshol kell keresni.
„Veled együtt kellett volna keresni a nekem járó igazságot … ha kérted volna az Örökkévalót (ezekkel a szavakkal): »És nincs gyermekünk«; ahogy az Örökkévaló fiat adott neked, úgy adott volna fiút nekem. És te azt mondtad »nincs gyermekem«, az Örökkévaló pedig neked adott, és nekem nem.” (Midrás – Beresit Rabba 45:5.)
Mikor Sára rájött, hogy Hágár nem a saját érdemei miatt fogant meg, elkezdte kérdezgetni Ábrahámot, hátha hiányzik egy részlet a képből – azaz egy információ, amelyet az Örökkévaló megosztott vele, de ő nem tudott róla. Rájött, hogy Ábrahám kapcsolatban volt az Örökkévalóval 1Mózes 15:1–14. szakaszokban.
„Mindezek után az Örökkévaló szavai eljutottak Ávrámhoz egy látomásban, és azt mondta: »Ne félj Ávrám, a jutalmad nagy.« És Ávrám azt mondta, »mit adhatsz nekem, a házam vezetője, Eliezer … Nekem nem adtál magzatod, a házvezetőm lesz az én örökösöm.« És az Örökkévaló azt mondta: »Nem ez lesz az örökösöd, hanem aki tőled származik, az lesz az örökösöd.«”
Ennyi! Sára éleslátásával és bölcsességével rájött, hogy Hágár Ábrahám igaz volta és gyermekáldásért elmondott imái miatt fogant meg azonnal. Természetesen Ábrahám úgy gondolta, hogy ez Sárával fog megtörténni, de elfelejtette beszédébe belefoglalni a feleségét! Ha Sára tudott volna erről, megtanította volna Ábrahámnak az ima erejét, visszaküldte volna őt, hogy újra kérjen, és az egész zűrös Hágár-történetet el lehetet volna kerülni. Sára előre látta, hogy ennek hosszan tartó, szörnyű hatása lesz a zsidó népre. Jismael lett az őse az arab népnek, mely a későbbiekben olyan erőszakosan versenyzik majd Izrael földjéért. Nem csoda, hogy Sára dühös volt.
Mindenestre ezen a ponton már túl késő volt. Ami megtörtént, megtörtént. Jismael megszületett. És mégiscsak Ábrahám fia volt, akit apja tanított és szeretett. Évekkel később végül Ábrahámnak és Sárának fia született, Izsák.
folytatás a következő számban…