A szabadság visszaállítását törvények szolgálták.

A legmeglepőbb irodalmi siker 2014-ben Thomas Piketty francia közgazdász A tőke a 21. században című könyve volt, egy 600 oldalas, komoly statisztikai kutatással alátámasztott közgazdaság-tudományi értekezés. Nem a megszokott könyvsiker.

A sikere leginkább annak köszönhető, hogy dokumentálta azt a jelenséget, amely világszerte átformálta a társadalmakat: a gazdasági egyenlőtlenségek rohamos növekedését. Az Egyesült Államokban 1979 és 2013 között a legfelső 1 százalék vagyona 240 százalékkal nőtt meg, míg a legalsó egyötödé mindössze 10 százalékkal. A világ 85 leggazdagabb emberének az összesített vagyona megegyezik a legszegényebb 3,5 milliárd, vagyis a világ lakossága felének a vagyonával.

Piketty rávilágít, hogy ez miért történt. Azt állítja, hogy a piacgazdaság egyszerre tesz minket egyenlőbbé és kevésbé egyenlővé. Egyenlőbbé, mivel az oktatás, a tudás és a képzettség könnyebben elérhetők, mint régen, de kevésbé egyenlővé is, mert különösen a fejlettebb gazdaságokban idővel a tőke megtérülési aránya túlszárnyalja a bevételek és kiadások növekedésének arányát. Azok, akiknek tőke van a birtokukban gyorsabban gazdagodnak meg, mint azok, akiknek a munkából származó jövedelmükre kell támaszkodniuk. A növekvő egyenlőtlenség Piketty szerint „fenyegető lehet a demokratikus társadalmakra és a társadalmi igazságosság értékeire nézve.”

Ez a legutolsó fejezete egy ősrégi történetnek. Isaiah Berlin azt állította, hogy vannak olyan értékek, amelyek kizárják egymást, ilyen ebben az esetben a szabadság és az egyenlőség. Külön-külön létezhetnek, de egyszerre nem, hiszen nagyobb szabadság a gazdaságban nagyobb egyenlőtlenséghez vezet, és nagyobb egyenlőség pedig kisebb szabadsághoz. Ez volt a fő konfliktus a hidegháború időszakában a kommunizmus és a kapitalizmus között. A kommunizmus elvesztette a háborút. Az 1980-as években Ronald Reagan elnök Amerikában és Margaret Thatcher Nagy-Britanniában liberalizálták a piacot, és az évtized végén a Szovjetunió összeomlott. Csakhogy a korlátlan gazdasági szabadság elégedetlenségeket szül, és Piketty könyve egy a figyelmeztető jelek közül.

A benne található társadalomra vonatkozó törvények miatt a Behár hetiszakasz mintha a mi korunk számára lett volna írva, mert a Tóra komolyan foglalkozik nemcsak gazdasági, de még alapvetőbb morális és emberi kérdésekkel. Milyen típusú társadalmat szeretnénk? Milyen társadalmi berendezkedés segít megőrizni leginkább az emberi méltóságunkat és a kapcsolatainkat egymással és Istennel?

A zsidó vallást az teszi különlegessé, hogy elkötelezett a szabadság és egyenlőség mellett is, de a kettő közötti feszültséget is felismeri. Mózes 2. könyvének kezdőfejezetei azért olyan fontosak, mert bemutatják Egyiptomot, amely példa egy olyan társadalomra, amelyik megfoszt embereket a szabadságuktól, rabszolgává teszi a népesség egy részét, és tömegeket rendel alá néhány ember akaratának. Egy párszor a Tóra úgy magyarázza a törvényeket, amelyeket elrendel, hogy azok majd segítenek megőrizni a szabadságot, és emlékeztet arra, hogy milyen volt Egyiptomban élni, a szabadságtól megfosztva.

A Tóra elkötelezett aziránt, hogy az emberek, akik mind Isten képére lettek teremtve, egyenlők legyenek. A bibliai korban nem volt teljes egyenlőség, hiszen létezett hierarchia: nem mindenki lehetett király vagy pap. De a zsidó vallásban nincsenek társadalmi osztályok. Nincsenek arany, ezüst és bronz emberek, mint Platónnál, vagy nem léteznek uralkodónak és alattvalónak született emberek sem, mint ahogy Arisztotelész gondolta. A Tóra által elképzelt társadalomban mi mind Isten gyermekei vagyunk, mind értékesek a szemében, és mind tudjuk a közösség javát szolgálni valamilyen módon.

A Behár hetiszakasz egyik fontos meglátása az, amit Piketty is hangsúlyoz, hogy a gazdasági egyenlőtlenségek hajlamosak a növekedésre, és ez a szabadság csorbulását eredményezheti. Az embert egy adósság rabszolgasorba taszíthatja. Ez a bibliai időkben azt is jelenthette, hogy az ember szó szerint rabszolgaságba került, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy legyen mit ennie, és legyen tető a feje fölött. Családok lehettek arra kényszerülve, hogy eladják az őseiktől még Mózes idejéből megörökölt földjüket. Ez egy olyan társadalmat eredményezhetett volna, ahol páran gazdag földbirtokossá válnak, míg sokan elszegényednek.

A Tóra megoldása erre – amit a Behár hetiszakaszban tárgyal – az emberek alapvető szabadságjogainak a visszaállítása időről időre. Minden hetedik évben az adósságokat el kellett engedni, az izraelita rabszolgákat szabadon engedni. A hetedik hétéves ciklust követően, az 50. ún. jovél évben, az őseik földje (kevés kivétellel) visszakerült az eredeti tulajdonosokhoz. Ez a törvény annyira fontos maradt, hogy a „Jubilee 2000” neve is, ami egy 2000-ben indult nemzetközi mozgalom a harmadik világbeli országok adósságainak elengedéséért 2000-ben, utalás erre az elvre a hetiszakaszból.

Három dolgot érdemes kiemelni a Tóra gazdasági és szociális programjából. Az első, hogy a szabadság jobban foglalkoztatja, mint a gazdasági egyenlőség. A föld elvesztése vagy az adósságok felhalmozása akadályozzák az embert a szabadságában. A zsidóság közgazdaságtani értelmezésében fontos szerepet játszik a függetlenség, „minden ember a saját szőlő és fügefája alatt”, ahogy a Michá próféta írja (Michá 4:4). Az étkezés utáni áldásban azért imádkozunk, hogy „ne hagyd, hogy más emberek adományból és kölcsöneiből éljünk, […] hogy ne kelljen megszégyenülnünk, és ne legyünk megalázva”. Van abban valami nagyon lealacsonyító, ha elveszítjük a függetlenségünket és mások jóakaratából kell élnünk. Ezért a Behár hetiszakasz törvényeinek célja nem az egyenlőség, hanem az, hogy visszanyerjük a képességünket, amellyel megkereshetjük a saját megélhetésüket, mint szabad, független emberek.

Másodszor a Tóra az egész rendszert kiveszi az emberi törvényhozás kezei közül. Ez két fontos gondolaton alapszik a tőkével és a munkával kapcsolatban. Először is a föld Istenhez tartozik. „Mivel a föld az Enyém, a földet nem lehet örökre eladni. Ti itt lakó idegenek vagytok az én szememben” (3Mózes 25:23). Másodszor ugyanez igaz az emberekre is: „Mert a zsidók az én szolgáim, akiket én hoztam ki Egyiptomból, őket nem lehet eladni rabszolgának” (3Mózes 25:42).

Ez azt jelenti, hogy a személyes és gazdasági szabadságot nem befolyásolhatja a politikai alkudozás, mert azok elidegeníthetetlen, Istentől származó jogok. Erre utalt John F. Kennedy 1961-ben az elnöki beiktatásakor, mikor a „forradalmi eszmék”-ről beszélt, amelyekért „az elődeink harcoltak, mint a hit, hogy az ember jogai nem az állam nagylelkűségéből, hanem Istentől származnak”.

Harmadszor azt mondja, hogy a gazdaságnak erkölcsi alapon kell nyugodnia. A Tórát nemcsak a különféle mutatók érdeklik, mint például a gazdasági növekedés, hanem az emberi kapcsolatok minősége, például az emberek függetlensége, és a módszerek, amelyekkel az emberek talpra tudnak állni egy szerencsétlenség után.

Semmilyen más területen nem volt olyan fontos szerepük a zsidóknak, mint a közgazdaságtanban. A közgazdaságtani Nobel-díjak 41 százalékát zsidók kapták, és nekik köszönhető sok fontos elmélet ezen a területen. Nem mindig, de sokszor nyilvánvalóan szerepet játszott a moralitás ezeknek az embereknek a munkáiban. Van abban valami lenyűgöző, talán még spirituális is, hogy zsidók megpróbáltak itt a földön, és nem a túlvilágon vagy a mennyben, olyan rendszereket alkotni, amelyek maximalizálni próbálják az emberi szabadságot és kreativitást. Ennek az alapjait a hetiszakaszban találjuk, amelynek az ősi szavai a mai napig inspirálók.

1. Thomas Picketty: Capital in the Twenty-First Century, Belknap Press of Harvard University Press, 2014.

2. http://www.theatlantic.com/business/archive/2012/12/a-giant-statistical-round-up-of-the-income-inequality-crisis-in-16-charts/266074.

3. http://www.theguardian.com/business/2014/jan/20/oxfam-85-richest-people-half-of-the-world.

4.  Isaiah Berlin: „Two concepts of liberty”, in: Four Essays on Liberty, Oxford University Press, 1969.

forrás • aish.com

fordítás • Bálint Lea