Filozófia

Személyiségfejlesztés a Tórában

A Tóra segítségével megszabadulhatsz káros szenvedélyeidtől, lépésről lépésre fejlesztheted személyiségedet.

Szerző: Bán Dénes
Megjelent: Forrás – 2010. november


Szerző: Bán Dénes
Megjelent: Forrás – 2010. november

Változni talán az egyik legnehezebb dolog a világon. Évről évre, de akár nap mint nap teszünk fogadalmakat, hogy holnaptól másképp lesz; legyen az dohányzás, fogyókúra, tanulás, vagy egy kapcsolat egy barátunkkal, esetleg valamelyik családtaggal. Így van ez a tulajdonságainkkal is. Bölcseink azt mondják, hogy egy tulajdonságot megváltoztatni sokkal nehezebb, mint megtanulni az egész Talmudot.

Miért is olyan nehéz változni? A Tórában megtalálhatjuk, hogy mik azok a legáltalánosabb kifogások, amik távol tartanak minket a valós változástól. (Természetesen kizárólag olyan valakiről beszélünk, aki már érzi, hogy változni szeretne a folyamatosan elkövetett hibái miatt, nem pedig olyanról, aki ennek még a szükségét sem érzi.) Talán mondhatjuk azt, hogy a három leggyakoribb kifogás: 1. “Ezen egyszerűen nem tudok segíteni, így születtem!” 2. “Tudom, tudom, igazad van, de te ezt nem érted…a szüleim, a környezetem stb.” 3. “Ilyen vagyok több mint húsz, harminc éve, komolyan gondolod, hogy most fogok megváltozni?”

A Tóra a Toldot hetiszakaszban gyönyörűen rombolja le mind a három fajta érvelést, és megmutatja nekünk, hogy szabad akaratunkkal bármilyen helyzeten felül tudunk emelkedni.

1. ,”És tusakodtak a fiuk a méhében.” (1Mózes 25,22) Nézzük Rásit, aki a Midrás alapján a következőképpen értelmezi azt a verset: “Mikor Sém és Éver tanháza előtt ment el Rebeka, akkor Jákob akart kijönni, ha pedig olyan ház előtt haladt el, ahol bálványokat imádtak, akkor Ézsau.”

Így a Midrás alapvetően azt mondja nekünk, hogy a születés előtt már adottak a személyiségek, a természetes hajlamok, azaz minden embernek van egy egyéni DNS-e, amivel megszületik.

„Minden szituációban meg kell próbálnunk magunkból a maximumot kihozni, és megfelelő módszerekkel még a rossz tulajdonságain- kat is pozitív célokra használni.”

Amennyiben ez igaz, akkor felmerül a kérdés: mennyi szabad akarattal rendelkezünk? Ez azt jelentené, hogy nincs választásunk? A válasz természetesen, hogy de igen! Az, hogy Ézsaut vonzotta a bálványimádás, nem jelenti azt, hogy neki bálványimádónak kellett lennie. Ez csak azt jelenti, hogy hajlama volt rá. Minden emberben benne van a jécer hárá (rossz ösztön), a kérdés, hogy le tudod-e győzni vagy sem, illetve hogy mire használod. Ézsau vérontás iránti hajlamának nem kell azt jelentenie, hogy gyilkossá válik, a kérdés az, hogy hol vezesse le a vérszomját. A Gemara szerint: ha rásá (gonosz), gyilkossá válik, ha béjnoni (közepes), akkor rituális metsző lesz belőle, ha cádik (igaz), akkor mohéllá válik, azaz minden pillanatban micvákat teljesíthet. Ez is azt mutatja, a kérdés nem az, hogy mi van bennünk, hanem, hogy mit kezdünk a természetes hajlamainkkal. (Nem árt azonban az óvatosság, mert ez ugyanúgy igaz pozitív irányba is, azaz amikor valakinek nagy tehetség adatott, de nem mindegy, mit kezd vele.)

A Midrás azt mondja, hogy a 12 törzsből hatnak Ezsautól kellett volna származnia, neki kellett volna Leával összeházasodnia (ezért sírt Lea), Ézsau és Jákob együtt lett volna egész. Jákob a spirituális vezető, Ézsau a gyakorlati vezető, a “manager” (ugyanilyen fajta párt találunk Káin és Ábel, valamint Mózes és Korach kapcsolatában is).

Egy másik Midrás (Berésit Rabba 63) leírja, hogy, amikor Sámuel próféta elment kiválasztani Dávidot Izrael királyának és amikor látta, hogy Dávid is “vörös”, mint Ézsau, megrémült, hogy Dávid is gyilkos lesz, mint Ézsau. Az Örökkévaló megvigasztalta Sámuelt, hogy Dávid csakis Isten szolgálatára fogja hasznalni az adottságait.

2. Ugyancsak a parasha Toldotban a következőképpen mutatja be a Tóra Rebekát: “Rebeka, Betuel az arameus lánya Páddán Árámból, az arameus Lábán testvére […]” (1Mózes 25,20) Ha megnézzük ezt a verset Rási négy lépéses megközelítésével, a következőt találhatjuk:

a) Rásit az zavarja, hogy miért kellenek ide ezek a Rebeka hátteréről szóló információk, hiszen feleslegesnek tűnnek, és ráadásul már korábbról is tudjuk.

b) Rási válasza: “Ezek a pontok azért állnak itt ismét, hogy ezáltal dicsérje a Tóra Rebekát: gonosz ember lánya volt, gonosz ember testvére és a hazája gonosz emberek hazája volt, Rebeka még sem tanult a cselekedeteikből!” (Rási, Berésit Rabba 63:4) Ez tehát azt jelenti, hogy Rebeka képes volt szembeszállni a környezetével.

c) Mi zavarhat minket Rasi válaszában: az, hogy miért nem közvetlen módon hangzik el a Tórában Rebeka dicsérete? Miért kell ilyen módon dicsérnünk őt?

d) A válasz: azért, hogy megmutassuk, hogy ez az igazi nagyság, jóvá válni a rossz környezet ellenére is.

Rebeka a saját akaratából választotta a jót − figyelmen kívül hagyva a környezetét, a családját, barátokat, a hazáját, és figyelmen kívül hagyva a következményeket, azt is, hogy lehetséges, nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba. Rebekának volt bátorsága és képessége, hogy felülemelkedjen, és a jót válassza.

Hasonló gondolatot találunk a Lech Lechá hetiszakaszban.

Az Örökkévaló szól Ábrahámnak: “Menj el a földedről, szülőhelyedről és atyád házából, arra a földre, amelyet mutatok neked.” (1Mózes 12,1)

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, az egyik legfontosabb kérdés az: miért kéri az Örökkévaló Ábrahámot, hogy hagyja el az országát, a szülőhelyét, atyja házát, amikor Ábrahám ezt már ekkorra megtette (a Noá hetiszakasz végen). Az egyik lehetséges válasz, hogy itt spirituális eltávolodásról van szó, nem fizikairól. Most a változás céljából, azaz az élete megváltoztatása céljából kell maga mögött hagynia a hazája kultúráját, értékrendszerét. Ezután a következő lépés: hagyja maga mögött szülőhelye értékrendszerét, és azt is, ami ehhez tartozik: tanárait és közvetlen környezetét stb. (ami sokkal nehezebb). Majd végül, ami a legnehezebb, hogy az atyai házban kapott értékrendszertől is távolodjon el.

3. Jákobot úgy nevezi a Tóra: “Is tám, josev ohálim” (1Mózes 25,27), azaz egyenes, teljes ember, aki sátrakban lakozik. Mik is ezek a sátrak? Sém és Éver tanházában tanult (Rási). Mindene megvolt, amit kívánhatott: gazdag és cádik apa, tiszteletben állt, tanult és tette, amire született. (lásd: Rási 25:22) Így elmondhatjuk, Jákob azt tette, amire természetéből eredendően késztetve volt, tehát hogy tanuljon, és spirituális vezető legyen.

Amikor azonban Ézsau belebukott abba, hogy teljesítse célját és fizikai vezető legyen, Jákobnak bele kellett tanulnia a testvére feladatába is, azaz hogy fizikai vezető is legyen. Így mondják bölcseink: Ahol nincs olyan ember, aki betöltsön egy adott pozíciót, akkor te legyél az, aki betölti azt.

A cél érdekében, hogy Jákob képes legyen “Izraellé”, a zsidó nép atyjává válni, két,  nagyon nehezen érthető és nem egyenes történetnek kellett lezajlania: trükkökkel kellett “visszaszereznie” Ézsau áldását, és el kellett mennie a tisztességtelen Lábánhoz szolgálni. Csak ezeken a tapasztalatokon keresztül szerezhette meg Jákob a gyakorlati vezetéshez szükséges tudnivalókat, amik eredetileg tökéletes ellentétei voltak az ő természetének.

Valamennyi hajlam, illetve tulajdonság felhasználható jó célokra (Vilnai Gáon: Even Sléma). Az embernek nem kell teljesen szembeszegülni a természetével, ha az rossz is, mert sikertelen lesz; hanem fejlesztenie kell magát lépésről lépésre és az egyenes utat követnie, összhangba hozva a természetével. Azaz minden szituációban meg kell próbálnunk magunkból a maximumot kihoznunk, és megfelelő módszerekkel még a rossz tulajdonságainkat is lehet jó csatornákba irányítva, pozitív célokra használni.

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás