Miért nem fedte el isteni fénytől sugárzó arcát Mózes?
Amikor Mózes lejön a hegyről, és meglátja, hogy a nép az aranyborjút imádja, haragjában összetöri a kőtáblákat. Utána viszont másodszorra is felmegy a hegyre, hogy ismét lehozzon két újabb kőtáblát. Eközben az Örökkévalóhoz fohászkodik, hogy bocsássa meg a nép bűnét. Ennek fejében kiérdemli, hogy attól kezdve az „isteni dicsfény” sugározzon az arcáról, valahányszor tanít. Ezt maga a Tóra írja: „És volt, amikor Mózes lejött a Szináj-hegyről […], nem tudta, hogy fénylett az arca.” (2Mózes 34:29.) A következő mondatból kiderül, hogy a nép attól kezdve félt Mózestől a fény miatt, ezért ő rendszeresen elfedte az arcát, hogy ne lássák a fényt.
Azt hihetnénk, hogy ettől kezdve a nép nem is látta Mózest fátyol nélkül. Ezzel szemben a folytatásból megtudhatjuk, hogy megvolt a rendszere, mikor tette fel, mikor vette le a fátylat. Alapvetően akkor vette le, amikor Tórát tanult vagy tanított. Amikor a népnek elmagyarázta az Örökkévalótól kapott törvényeit, akkor a nép is láthatta az arcát fényleni. Eredetileg azért fedte el az arcát, hogy ne féljenek tőle annyira. Talán nem is akkora baj az, ha tanítói minőségében egy fokkal jobban félnek tőle, mint egyébként.
Van azonban egy mélyebb magyarázata is annak, hogy miért vette le a fátylat ilyenkor az arcáról. A zsidó hagyomány több rétegében is előfordul ez a koncepció: látni a tanítót. Először Jesájá egy próféciájában jelenik meg ez a gondolat, amely az idők végezetéről szól: „és szemeid látni fogják tanítódat” (Jesájá 30:20). Abban a szövegkörnyezetben ez úgy értelmezhető, hogy az eljövendő ideális korban az ember figyelme elterelődik azokról az evilági szükségletekről, amelyekről a prófécia korábban ír, és a hangsúly a szellemi épülésre kerül át. A későbbi korokban élt rabbik szinte mind ezt a jövendölést idézik, amikor a mester–tanítvány kapcsolat közvetlenségének fontosságát hangsúlyozzák.
A Talmud így ír erről: „Azt mondta Rebbi: »Az, hogy én okosabb vagyok a tanulótársaimnál, azért van, mert láttam Rabbi Meirt hátulról. Ha szemből láttam volna, még okosabb lennék! Ahogyan írva van: és szemeid látni fogják tanítódat.«” (Éruvin 13b.) A Máhársá ezt a jelenséget racionális érvekkel magyarázza: amikor a tanuló látja a tanár arckifejezését, szemmozdulatait, azaz a metakommunikációját, az sokat hozzátesz a megértéséhez. A Rádváz egyik responzumában (3:472) ennél továbbmegy, és megfogalmazza, hogy a mester és tanítvány között kialakuló lelki kapcsolódáshoz, a hatás áramlásához van szükség a közvetlen érintkezésre. Ez egy lehetséges megközelítése annak a nagyobb témának, hogy mi a zsidóságban a Szóbeli Tan jelentősége: ezek azok a dolgok, amelyeket nem lehet könyvből megtanulni.
Ennek az elvnek a halachában, a zsidó jogban is van fontos következménye. Rámbám úgy írja, hogy a tanulóknak egy körben kell ülniük, hogy mindenki lássa a tanító arcát (Hilchot Talmud Torá 4:2). Honnan vette Rámbám, hogy éppen körben üljenek? Az előbb idézett helyen (és sok más helyen is) csak annyi szerepel, hogy lássák a tanárt. A Divré Jirmijáhu nevű magyarázó ír erről a témáról részletesebben. Szerinte a forrás a Szanhedrin, a zsidó vallási bíróság, ahol szintén van jelentősége az „összelátásnak”, ott azonban félkörben foglalnak helyet, hogy a peres felek tudjanak a szabadon hagyott részre állni (lásd Szanhedrin 36b). További jelentősége a formának, hogy a koronára emlékeztet, amivel kifejezzük a Tóra iránti tiszteletünket – már azzal, hogy ilyen alakban foglalunk helyet, utalunk a „Tóra koronájára” (Rámbám is a „korona” szót használta megfogalmazásában). Ezenkívül a kör mint forma a természetben is több ponton megjelenik, olyankor, amikor egy sokaság a lehető legkisebb helyet akarja elfoglalni a térből.
Mindenki, aki ebben a mai korban él, hálás lehet Teremtőjének. Mikor volt korábban ennyi lehetőség arra, hogy az egyszerű zsidó Tórát tanuljon? Még a legnagyobb rabbiknak is gyakran komoly zarándoklatokat kellett tenniük egy-egy könyvért, amely éppen hiányzott a saját könyvtárukból. A haszidizmus indulásának is az egyik fő oka az volt, hogy a kevésbé tehetős családok nem tudták megengedni gyermekeik magas színvonalú tanítását. Ezzel szemben manapság bárki az internetről ingyen töltheti le tömegével a jobbnál jobb tanításokat. A szemünk előtt valósul meg az ősi prófécia: „mindenki, aki szomjazik [a tudásra], jöjjön a vízhez [Tórához], akinek nincsen pénze!” (Jesájá 55:1). Nem árt azonban, ha tudásunkat a fentiek fényében kiegészítjük a személyes érintkezés különleges, semmi mással nem helyettesíthető hatásával. Mindannyian jól tudjuk, milyen nehéz lejönni a Kolelbe, és tanulni, de megéri legyőzni a kísértést!
Binjomin Zeév