Nem szégyen! Ellenkezőleg!
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2012. augusztus
Mózes ötödik könyvében több beszédet tart a népnek, és ezekben kiemel egyes eseményeket az elmúlt negyven év történetéből. Többek között megemlékezik arról, hogy nem bírta már a megszaporodott nép ügyeit egyedül vinni.
„És szóltam hozzátok abban az időben, mondván: Nem bírlak egymagam vinni benneteket. Az Örökkévaló, a ti Istenetek megsokasított benneteket, és íme ti ma annyian vagytok, mint az ég csillagai sokaságra nézve. Az Örökkévaló; őseitek Istene tegyen hozzátok ezerszer annyit, mint vagytok és áldjon meg benneteket, amint szólt felőletek. Hogy vigyem egymagam fáradalmatokat, terheteket és pörlekedéseteket? Adjatok közületek bölcs férfiakat és értelmeseket és ismereteseket törzseitek szerint, és én teszem azokat fölétek. Ti feleltetek nekem és mondtátok: Jó a dolog, amiről szóltál, hogy megteszed.” (5Mózes 1:9–14.)
Látszólag ezt a részletet igazán felesleges kiemelni a negyven év történelméből, hiszen egyrészt viszonylag zökkenőmentesen zajlott le, másrészt a bölcsek azóta is részt vettek az ügyek intézésében, tehát erről az eseményről bizonyosan nem feledkezett el időközben senki. Azon túl, hogy az újbóli megemlékezéssel Mózes megerősíti a bölcsek hatáskörét, még egy momentumot érdemes kihangsúlyoznunk. Mózes, legnagyobb prófétánk nem szégyellt kérni! Nem szégyellte bevallani, hogy nem bírja már egyedül a nép összes ügyét vinni.
Sok felnőtt szégyelli bevallani, ha valami meghaladja tudását vagy az erejét. Nem mer kérni, kérdezni. Ráadásul a magyar iskolarendszer is kicsit megtámogatja ezt a badarságot, ahol a gyermek is gyakran érezheti magát butának, ha kérdez, vagy megbüntetik, ha kiderül, hogy nem tud valamit.
Pedig csak az a kérdés buta, amit nem kérdeztek meg. Tudatosan kell arra nevelnünk gyermekünket, hogy kérdezzen, ha nem ért valamit. És kérjen segítséget, ha nem képes valamire egyedül. Naivak vagyunk, ha azt hisszük, hogy ezt a gyermekek maguktól tudják. Sajnos nem. Legjobb, ha magunk is példát mutatunk ebben. Mi magunk is kérdezzünk, kérjünk. S a gyermeknek hangsúlyozzuk, hogy nem szégyen kérni és kérdezni. Ellenkezőleg! Önteltségre utal, ha valaki azt hiszi, nincs szüksége másokra.
Ha pedig a gyermekünk alkalomadtán nem kér meg bennünket valamire, pedig szemmel láthatóan szüksége lenne rá, vagy nem mer megkérdezni, érdemes elbeszélgetnünk vele erről. És elgondolkodnunk, hogy vajon miért nem kér vagy kérdez. Talán a múltban mi vagy valaki más megszégyenítette egy kérdés miatt?
Mi soha ne tegyünk ilyet! Bármit kérdez, akárhányadszor, mindig bátorítsuk!
Zsidó Szülők Akadémiája
www.zsidoszulokakademiaja.hu
