A Mátot hetiszakasz az Örökkévalónak tett fogadalmakkal és kötelezettségekkel kezdődik és leszögezi, hogy mindenki „aszerint cselekedjék, ami kijön a szájából” (4Mózes 30,3). Bár a tórai szakasz elsősorban az Örökkévalónak tett ígértekkel foglakozik, a szellemiség általánosítva is igaz. Sámáj mondta: „Szólj keveset és tégy sokat!” (Atyák Tanításai 1,15). A gyermeknevelésben is megszívlelendő az üzenet. A Gemara külön óva int a gyermekeknek tett ígéretek megszegésétől. (Szuká 46b).

Minden kapcsolatnak vannak nehezebb pillanatai, és minél intenzívebb egy kapcsolat, annál inkább elkerülhetetlenek ezek a megpróbáltatások. Gyermekeinkkel is így van ez. Ha a kapcsolatunk gyermekünkkel – korábbi erőfeszítéseinknek köszönhetően- stabil, erős bizalomra épülő, akkor a nagyobb félreértések, véleménykülönbségek és konfliktusok is jól kezelhetőek. Ennek a központi eleme a korábban jól felépített BIZALOM. A gyermeknek bíznia kell abban, hogy bármit tesz is az ember (szülő), a felé irányuló attitűd és motiváció pozitív és jó. Tényleg az Ő érdekeit, érzéseit tartja szem előtt, Neki szeretne jót, Őt félti és nem önzés, saját akarat, elképzelés vagy önkiteljesítő vágy oltárán áldozza fel a gyerek akaratát, érzéseit.

A bizalomépítés egyik legfontosabb eleme az őszinteség és a megbízhatóság. A gyermekek különösen nagyon érzékenyek, minden egyes ígéretünket számon tartják, és gyakran aránytalan kirohanásokkal reagálnak, ha a legkisebb ígértünket nem tartottuk be. Sokkal nagyobb a tét, mint egy ígéret: saját szavahihetőségünk és gyermekünk belénk vetett bizalma. Ezért legjobb, ha az „ígérem!” szót csak nagyon kivételes alkalmakra tartogatjuk. Helyette használjuk: a megpróbálom vagy igyekezni fogok, meglátjuk mit tehetek, Isten segítségével stb. kifejezéseket. Így, ha mégis használjuk a megígérem szót, annak súlya lesz és hatása, mint ahogy az alábbi példa mutatja:

A hétéves Chájá tizenkét éves bátyjával veszekedett, aki azt találta mondani, hogy a kishúga egy örökbefogadott gyerek. A kislány hitt a bátyjának és zokogás közepette rohant a szobájába és párnájába temetkezve vigasztalhatatlanul sírt. Édesapja belépett a szobába és elmagyarázta neki, hogy bár az örökbefogadásban semmi szégyen és rossz nincs, de ebben az esetben tényleg.ők a biológiai szülők. A kislány tovább szipogott. „Mondtam neked valaha is, kislányom, hogy ígérem?” − kérdezte  lányát az apa. Chájá megrázta a fejét. „Hát akkor most figyelj rám! ” Mélyen a szemébe nézett és azt mondta: „Ígérem neked, hogy mi vagyunk az édes szüleid!” A kislány azonnal abbahagyta a sírást és megnyugodott, rájött, hogy testvére cukkolta, nem túl szép módon.

Ha az édesapa elcsépelte volna már az ígérem szót, nem ért volna el ilyen hatást vele ebben a kritikus helyzetben. A felesleges ígéretektől való tartózkodás és az ígéretek vagy ahhoz közeli kijelentések betartása nemcsak a bizalomépítés fontos eszköze, hanem ezzel jó példát mutatunk gyermekeinknek egész életükre, amit saját emberi kapcsolataik építése során használhatnak.

vissza