Történetek az íjászról, a szemétlevivésről – az alázatról.
Szerző: Rabbi David Begoun
Forrás: Torah.org
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
Szerző: Rabbi David Begoun
Forrás: Torah.org
Fordította: Bálint Lea
Megjelent: Forrás – 2013. május-június
Hetiszakasz: Bámidbár
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj pusztájában.” (4Mózes 1:1.) Mózes negyedik könyvének olvasása mindig megelőzi sávuot ünnepét, amikor a tóraadást éljük át újra, és azt mutatja, hogy ez a szakasz valamiképpen a tóraadás nyitánya. A Midrás arra a kérdésre válaszolva, hogy a tóraadás miért a sivatagban történt, azt tanítja, hogy aki a Tóra bölcsességére akar szert tenni, annak le kell mondania arról a hitről, hogy ő a maga ura, mint ahogy a sivatagnak sincsen ura. A feltétele annak, hogy valaki szert tehessen a Tóra bölcsességére, a mély alázatosság. Az alázatosság egyáltalán nem gyenge természetet vagy alacsony önbecsülést jelent, hanem azt a képességet jelenti, hogy ha valaki saját magának a központba helyezése helyett képes „üres edénnyé” válni a magasabb tudás befogadására. Minden évben sávuotkor várjuk, hogy a Tórát, ezt a hatalmas ajándékot megkapjuk. Azonban tudnunk kell, hogy ez előkészületet igényel. Ki kell ürítenünk magunkból az ego és az önhittség minden maradékát, és helyet kell csinálnunk a Tórának, hogy csak az tudjon hatni ránk.
„a legfontosabb, hogy a Tóra nézeteinek megfelelően tudjuk átformálni a gondolkodás-módunkat”
A Tóra úgy emlegeti Mózest, a legnagyobb prófétánkat és a legelső tóratanárt, mint a legalázatosabb embert mindenki közül. Az alázatosság a mai napig megmaradt a legnagyobb tóratudósok legfőbb ismérveként. Rabbi Mordechai Gifter, a Telshe jesiva köztiszteletnek örvendő Ros Jesivája (a vezetője) Cleveland közelében, megtudta egy párról, akik nemrég házasodtak, hogy vita van közöttük. A férj, egy ígéretes tóratudós, a szellemi képességeit olyan nagynak érezte, hogy lealacsonyító lett volna számára este levinni a szemetet. A felesége ezzel nem értett egyet. A Ros Jesivához fordultak, aki eldöntötte, hogy ha a fiatalember túl fontosnak érzi magát ahhoz, hogy levigye a szemetet, akkor nem kell neki, es ezzel a kérdés el is dőlt. Aznap este vacsora után kopogtak a fiatal pár ajtaján. Meglepetésükre a tekintélyes Ros Jesiva volt. – Azért jöttem, hogy levigyem a szemetet – mondta a híres tóratudós. Látva a döbbenetet a feleség arcán, elmagyarázta a dolgot. – Eldöntöttük, hogy a férjed túl fontos ember ahhoz, hogy levigye a szemetet. Valakinek viszont meg kell csinálnia, és ez nyilvánvalóan nem lehetsz te, úgyhogy itt vagyok, hogy megcsináljam.
Miért ilyen kulcsfontosságú az alázatosság ahhoz, hogy megszerezhessük és magunkévá tehessük a tórai értékeket? Egy alázatos ember meg akarja majd változtatni magát és a felfogását, hogy az a Tóra örök elveivel megegyezzen, míg egy önhitt ember manipulálni és eltorzítani fogja azokat, hogy a saját értékeihez és elveihez igazodjanak. Ahhoz, hogy valaki a Szánhedrin (a legfelsőbb bíróság a Szentély idején) tagja lehessen, be kellett tudnia bizonyítani, hogy egy rágcsáló teteme nem okoz rituális tisztátalanságot, annak ellenére, hogy ezt a Tóra egyértelműen kimondja. Mi volt a célja egy ilyen feladatnak? Mielőtt valaki elnyerhette volna a megtisztelő pozíciót, hogy mások felett ítélkezhet, a jövőbeli bírának először rá kellett jönnie, hogy ha valaki megfelelően okos és nagy tudású, akkor félremagyarázhatja a tényeket és véleményeket, hogy a saját helyzetén javítson, és a saját álláspontját igazolja, még akkor is, ha az álláspontja nem helyes. Egy kreatív ember mindig tudja úgy manipulálni a Tórát, hogy az a saját, már létező elveihez igazodjon. Csak egy igazán alázatos ember ismeri fel, hogy az igazi tórai bölcsességhez más hozzáállás kell. Hálásnak kell lennünk a végtelen isteni bölcsességért, amely a Tórában van, mert ez biztosítja, hogy átértékelhessük, ami számunkra a legfontosabb, hogy a Tóra nézeteinek megfelelően tudjuk átformálni a gondolkodásmódunkat.
Gyakran emlegetnek egy példázatot egy emberről, aki találkozott egyszer egy íjásszal, akinek sikerült több százszor a tábla közepébe találnia. Némi tanulmányozás után azonban ez az ember rájött, hogy az íjász nem mesterlövész, hanem sarlatán. Minden alkalommal mikor kilőtte a nyilat, az akárhova talált, odafestett egy céltáblát köré, így talált mindig középre. Amikor sávuotkor arra készülünk, hogy elfogadjuk a Tórát, és szeretnénk megérdemelni, hogy befogadjuk a bölcsességét, emlékeznünk kell, hogy ha képesek vagyunk a sivataghoz hasonlóan „gazdátlan” lenni, akkor azzal elősegítjük a kapcsolatunkat Istennel, és ez majd képessé tesz arra, hogy minden nyilat egyenesen a tábla közepébe lőjünk.