A rejtett csodák sokszor a legtermészetesebb dolgok
Mikéc hetiszakaszát gyakorta olvassuk chanuka szombatján. Van-e kapcsolat e szombat és a hetiszakasz tartalma között?
A midrás (berésit rábá 89:1) összevet két bibliai verset, ezek: „Ő (Isten) véget vetett a sötétségnek” (Jób 28:3) és „történt két év után, hogy a Fáraó álmodott” (1Mózes 41:1). A midrás azt tanítja, hogy Józsefet az égi bíróság meghatározott idejű börtönbüntetésre ítélte. Amint a Józsefre kiszabott büntetés letelt, Fáraó rögtön álmot látott, aminek következménye József börtönéveinek végét jelentette.
A Bét Hálévi a midrás kapcsán a következő elvet tanítja: ezen a világon minden az isteni ok-okozat összefüggésében értendő. Amikor valaki vesz valamilyen árut, és aztán haszonnal eladja, a döntése – hogy megvegye az árut – volt az oka a későbbi haszonnak. Ez a megközelítés azonban helytelen. Az igazi ok az Örökkévaló döntése arra nézve, hogy az illetőnek haszna kell legyen. Az Örökkévaló döntvénye az, ami arra sarkallta az illetőt, hogy megvegye az árut.
A Bét Hálévi ezt az elvet alkalmazza Fáraó álma kapcsán is. Azt mondhatnánk, hogy a Fáraó álma volt az oka József szabadulásának, de az ellentéte az igaz: eljött az ideje József szabadulásának, és ezért álmodott a Fáraó. 1Mózses 41:1-t ezért így kell érteni „történt két év után”, hogy eljött az ideje annak, hogy József kiszabaduljon, és ezért „a Fáraó álmodott”.
Ugyanezt azt elvet alkalmazhatjuk chanukára is.
A chanuka napjai számát illetően a Bét Joszef azt kérdezi: ha egy napra elegendő olaj volt a korsóban, és az kitartott nyolc napig, akkor csak hét napnyi csoda történt. Miért ünneplünk akkor nyolc napig?
Rámbám tizenhárom hitelve közül az első az, hogy az Örökkévaló a világ teremtője, és Ő az oka minden létező létezésének. A mindenbe beletartoznak azok a dolgok is, amelyek létezésének van természetes oka, és amelyek létezését könnyen meg tudjuk magyarázni valamilyen törvénnyel vagy kiváltó okkal. Az olaj, ami „természetesen” ég, nem tud égni, hacsak az Örökkévaló nem rendelkezik úgy, hogy égnie kell. A Talmud Taanit traktátusában Rabbi Chanina azt mondja a lányának: „Ő (az Örökkévaló), aki képes azt parancsolni az olajnak, hogy égjen, képes az ecetnek is azt parancsolni”.
Ezzel válaszolhatunk Bét Joszef kérdésére, hiszen az, hogy az olaj az első nap égett, már önmagában csoda. Sokszor nehéz felismerni, hogy természeti események is az Örökkévalótól vannak. Az első nap ezért pont ugyanannyira csoda, mint a maradék hét nap.
A Máhárál hasonló választ ad – egy másik kérdésre. Az ő kérdése a következő: miért nem említjük az olaj csodáját az al haniszim imában, amelynek központjában a katonai győzelem áll. A válasz az, hogy nem említjük az olajat, mert a chanuka csodája a katonai győzelem. Azonban, mondja Máhárál, ha nem lett volna az olaj csodája, az emberek nem értették volna, hogy a katonai győzelem is csoda – azt gondolták volna, hogy a győzelmük az ellenség felett az erejüknek és kitartásuknak köszönhető. Az olaj nyilvánvaló csodája emlékeztet minket arra, hogy a csatatéren aratott győzelem is ugyanolyan csoda.
Hasonlóképpen a Rámbán a tórakommentárjában azt írja (2Mózes 13:16), hogy a „nagy” csodáknak azért volt a tanúja a zsidó nép, hogy felismerjük a „rejtett” csodákat is, melyek a körülöttünk előforduló „természetes” események.
Hogy visszatérjünk az eredeti kérdésünkhöz: mikéc hetiszakasza és chanuka egyaránt azt tanítja, hogy az Örökkévaló irányítja a világot. Mikéc hetiszakasza rámutat, hogy az események mögé kell látnunk, hogy meglássuk az Örökkévaló kezét. Chanuka azt tanítja, hogy nehéz felismernünk az Örökkévaló kezét a természetesnek tűnő események mögött, de nem lehetetlen. Sokszor a nyilvánvaló csodák mutatják meg, hogy a körülöttünk lévő kicsi csodák is azok – csodák.
forrás • TorontoTorah
fordítás • E. G.