Zsidó zenét mindannyiunknak – a Lativ Kolel ajánlásával.

Vallásos zsidó élethez szervesen kapcsolódik a zene. Az alábbi tíz album az elmúlt néhány évtized kiválóságaiból válogat – noha megfigyelhető, hogy az ortodox előadók többnyire sajátos (lelassult) zenei evolúciót követnek – meghallgatásuk során egy színes zenei világ tárulhat elénk, amely igazi támasz és inspiráló erő lehet a mindennapok során.

Yossi Azulay: Prayers Vol. 1,2 (2008-10)

Az izraeli szupersztár, Yossi Azulay munkássága elég sokrétű, listánkba viszont most a talán legismertebb lemezei, a Tfilot című korongok kerültek. Itt leginkább különböző szerzők ismert dallamai szerepelnek, Uzi Chitmantól Yonatan Razelen át Leonard Cohenig – és talán kijelenthető, hogy kivitelezésben itt csúcsosodik ki mindaz, amit a zsidó műzene eddig elért.

Ha kell, grandiózus zenekari betétek támasztják alá a hangulatot, ha egy másik dal épp azt kívánja, orientalista folk-pop szólal meg, adott esetben egy kis spanyol hangulat, trombitaszólóval fűszerezve… Yossi hangjában pedig elképesztő erő van; érzékeny, de mégis férfias; ha kell, akkor egy marokkói énekest megszégyenítően virtuóz, de bármit csinál, azt pontosan és mélységes zenei alázattal teszi.

Vallásos elmélyedéshez, léleknyugtatáshoz-szárnyaláshoz kiváló választás.

R. Moshe Kahana & Le’ChaimTish:

Purim Vol. 3 (2010)

Első nekifutásra egy megállás nélkül zakatoló, végtelenül egyszerű tánczenét hallunk, amely számos chászid irányzat zenei hagyományaiba kalauzol el bennünket.

Ám ha kicsit odafigyelünk a zene mélyebb rétegeire, újabb és újabb gyöngyszemeket fedezhetünk fel: a grandiózus felnőtt- és gyerekkórus mellett gazdag és igazán ötletes a hangszerelés, néha egészen meglepő rezes motívumokkal – mindez persze kiváló zenészek tolmácsolásában és mesteri hangmérnök közreműködésével. Ha purimi hangulatba akarsz kerülni, kötelező darab!

(Érdemes odafigyelni erre a társaságra, mert számos kiadvány viseli kezük nyomát, ahol közel hasonló hangulatra és főleg minőségre lehet számítani.)

R. Shlomo Carlebach: Best of…(2011)

Vannak nevek, melyeket semmiképp sem lehet kihagyni egy ilyen listából. Ilyen Rav Shlomo Carlebach is, aki nem feltétlenül a fentebb említett szempontok miatt fontos, hanem mert a vallásos világban létrehozott egy sajátosnak mondható zenei nyelvet.

A sokszor gyermekien egyszerű dallamokkal, és a hozzá tartozó háromakkordos, minimalista hangszereléssel operáló zene teljesen bekúszik az ember bőre alá, s a hallgató később azon veszi észre magát, hogy ezeket a dallamokat dúdolgatja napközben, lelkében újabb árnyalatokat fedezvén fel a szent szövegek iránt.

Bármikor bárhol hallgatható.

Motty Steinmetz: Haneshamah Bekirbi (2017)

Az elmúlt néhány év felfedezettje a mindössze 24 éves fiú, aki elképesztően tiszta, gyermekien magas hangjával azonnal felismerhető minden hallgató számára. Letisztult stílus jellemzi, főként lírai dallamok szólalnak meg debütáló albumán. Az igényes, élő hangszerelés, a remek férfikórus és a mesteri keverés mellett túl sok meglepetésre nem kell számítani, de Motty földöntúli hangja és előadásmódja egészen páratlan élmény.

Ha épp úgy érzed, csökkennőfélben van a kavanád, és szeretnél valami inspirálót, kiváló választás.

David D’Or: Songs of Many – Shirat Rabim 1. (2002)

A líbiai felmenőkkel is rendelkező előadó talán a legsokoldalúbb a listánkon, hiszen négyoktávos hangterjedelmével és a legkülönbözőbb stílusokban való jártasságával (pályafutását klasszikus tenorként kezdi) egészen rendkívüli kvalitásokkal bír.

Kiválasztott albuma egy minden különösebb pátoszt nélkülöző korong; hátra kell dőlni, és hagyni, hogy elringasson ez a viszonylag minimalista, hangzásában száraz, de nagyon stílusos elemeket tartalmazó válogatás.

Érdemes megjegyezni, hogy – bár a hangjával bármikor bármit csinálhatna – előadásmódja sohasem öncélú;  pontosan annyit és úgy énekel, amennyit a dal és a zenei környezet megkíván.

Ha kicsit fáradt az elméd, de muszáj még talpon lenni, feltétlenül ajánlom.

Yehuda Green: Yearning (2010)

Amikor először hallottam Yehuda Greent énekelni, ezt jegyeztem meg magamban: tovább a „carlebachi” úton!  És ez olyannyira igaz, hogy tényleg Reb Shlomo miatt lépett a zenei pályára, első 2007-es albumát saját, illetve a nagy előd szerzeményeivel töltve meg.

Ennek megfelelően viszonylag egyszerű, akusztikusgitár-alapú zenékre lehet számítani, de azért nagyobb dinamikai tartományon belül mozog: néha már-már rockzenébe hajló megoldások is vannak rajta.

Kellemes, akár háttérzenének is hallgatható lemez.

Benny Friedman: Fill The World With Light (2016)

Azon kevés vallásos előadók közül való, akik lépést tartanak a világi popzene aktuális áramlataival, kimondottan vidám, pörgős, újszerű dalok; angol nyelvű, életigenlő szövegek; könnyed, fiatalos, de igényes kivitelezés.

Egy táncos partihoz kiváló választás.

The Moshav Band: Shabbat Vol. 1 (2014)

Az eredetileg R. Shlomo Carlebach szárnyai alól kibújó amerika–izraeli zenekar üde színfolt: zenéjében a country, bluegrass, sőt még klasszikus indiai zenei elemek is megjelennek.

Ezen a lemezen szinte meglepő, milyen jól illik a bendzsó a tradicionális sábeszi dallamokhoz.

Ha valami szokatlanabbra vágysz, ne hagyd ki.

Shlomy Cohen: Breather (2014)

Kicsit elszakadunk az eddigi előadóktól, hiszen következő választottunk egy szaxofonos, aki liturgikus dalokat dolgoz fel a jazz és a funk nyelvére lefordítva – sok improvizálással, izgalmas módon vegyítve az élő hangzást az elektronikus effektekkel.

Inspiráló, stílusos, munkába menet jól stimulálja az elmét.

Yonatan Razel: Open to change (2017)

És végül következzen az a Yonatan Razel, akinek számos alkotását beemeltük már a hagyományos dallamok közé (Ve Hi SheAmda), s aki nem feltétlenül a legkiválóbb énekes, de elsőrangú, fantáziadús, intelligens zene jön ki a keze alól; nagy ívű popdalok előadója és szerzője.

Magányos estéken egy jó tea mellett az igazi.

Kuna Bence