Lág BáOmer, vagyis az ómerszámlálás 33. napja (a héber lámed betű számértéke 30, a gimmelé 3) egy örömmel teli nap; a számlálás gyász jellegét felfüggesztjük ezen a napon. A gyász oka, hogy ezen időszakban haltak meg rabbi Akiva tanítványai, ám Lág BáOmer napján az őket pusztító pestis véget ért.

A 24000 tanítvány tragikus halálát a Talmud is tárgyalja. A Gemárában azt olvassuk, hogy rabbi Akivának „12000 pár tanulója volt… és mind a 12000 pár ugyanabban az időszakban halt meg, mert nem tisztelték eléggé egymást”. (Jevamot 62/b) A Midrás annyiban módosítja a Gemárát, hogy „féltékenyek voltak egymásra”. A Jefat To’ar úgy magyarázza a Midrást, hogy a tanulók nem akarták egymást segíteni a tanulásban, ami elsőre kicsit furcsának tűnhet, hiszen ezek a tanulók nemzedékük vezető, megbecsült, kiváló bölcsei voltak. Mi okozta tehát a 12000 pár tanulónak a szörnyű sorsát?

Még egy zavaró tényező van a leírásban. Tudniillik, a Gemárá a folytatásban megemlíti, hogy a diákok Pészách és Sávuot között haltak meg. Ám Lág BáOmer napján annak örülünk, hogy a halálozás befejeződött. Ennek fényében jogos a kérdés: a Gemárá miért beszél a teljes időszakról, s miért nem mondja azt, hogy „Lág BáOmerig” tartott?!

A Pirké Ávot (Atyák bölcs mondásai) hatodik fejezetének hatodik misnája elmondja, hogy a Tórát 48 tulajdonság elérésével lehet megszerezni. A Pészáchtól Sávuotig lévő 49 napban ennek a 48 tulajdonságnak az előkészítésén és megerősítésén dolgozunk. A Vilnai Gaon azt írja, elképzelhető, hogy ezen a 48-on kívül is van az emberben olyan tulajdonság, amely segít közelebb jutni az Istenhez, ám az teljességgel elképzelhetetlen, hogy valaki ezt a 48-at ugyanolyan magas szintre fejlessze. Ezt csak és kizárólag közösen lehet elérni, úgy, hogy az egyik erősíti a másik hiányosságait, és így ketten alkotnak egységet, ami a Tóra elfogadását lehetővé teszi. A Chászám Szajfer azt írja, hogy rabbi Akiva tanítványai azért haltak meg, mert a 48-ból nem teljesítették az egyik legfontosabbat: nem tanúsítottak szeretetet Isten teremtményei iránt. Miért volt ennek ilyen tragikus kimenetele? Mint azt a Vilnai Gaon tanításából tudjuk, csak közösen lehet járni a tökéletesedés útján, márpedig ha az együttműködés hiányzik, akkor ez egy reménytelen küldetés.

A Tóraadás ünnepére előkészülve rabbi Akiva tanítványai jól haladtak a tökéletesedés útján, csupán egy tulajdonságot hanyagoltak el: az egymással való törődésre nem szenteltek elég figyelmet. Ez az oka, hogy a Talmud 12000 tanulópárról, és nem 24000 tanítványról beszél. Igaz ugyan, hogy mindegyik tanítvány törődött egy másik zsidóval, a tanulótársával, de a többi 23998 nem érdekelte őket.

Egoizmusuk miatt teljesen alkalmatlannak találtattak a Tóra befogadására, ezért kellett mind a 12000 tanulópárnak meghalnia. Tudjuk, hogy a Pészách és a Sávuot közötti időszak a felkészülés ideje. Ám azáltal, hogy a tanítványok nem feleltek meg az elvárásoknak, viselniük kellett a következményeket. A Gemárá óvatosan válogatja meg a szavakat; igaz ugyan, mondja, hogy a tanítványok halálozása megállt Lág BáOmerkor, ám épp azért haltak meg pont ekkor, mert ez az előkészülés időszaka.

Rabbi Akiva tanítványainak a történetéből több tanulságot is le kell vonnunk. Az egyik, hogy mindent végre kell hajtanunk az ómerszámlálás alatt ahhoz, hogy Sávuotkor képesek, készek legyünk a Tóra elfogadására. A másik annak a megértése és elfogadása, hogy amennyiben nem mutatunk szeretetet zsidó társaink iránt, sohasem kaphatjuk meg a Tórát. Ezen túlmenően minden egyes zsidónak szüksége van a többi zsidó segítségére a Tóra elérésében. Legyen harmónia Izrael népe körében, hogy mindannyian együtt tanulhassunk, támogathassuk egymást, és így mindannyian készek és képesek legyünk elfogadni a Tórát Sávuot ünnepén, ahogy őseink tették egykoron: egységben, egy emberként!