Ünnepek

Tu BeÁv – A legnagyobb ünnepnap

Az Örökkévaló és a zsidó nép harmóniájának legnagyobb örömünnepe.

Szerző: Balla Zsolt rabbi
Megjelent: Forrás – 2010. július

Szerző: Balla Zsolt rabbi
Megjelent: Forrás – 2010. július

“Nem volt Izraelnek nagyobb ünnepnapja Áv hó tizenötödikénél és Jom Kipurnál. Jeruzsálem lányai mind kölcsönkért fehér ruhát öltöttek. […] A leányok mind kimentek táncolni a szőlősbe, [és azok a fiatalemberek, akik még nem nősültek meg, odagyűltek]. Mit mondtak a leányok? Ifjú! Vesd reánk szemed. [A szép leányok ezt mondták:] Nézd, mit válassz magadnak! [A jó családból származó leányok ezt mondták:] Ne a szépséget nézd, hanem a nemes származást! [A nem oly szép külsejű leányok ezt mondták:] „A csinos külső megtévesztő, és a szépség hiábavaló; de az istenfélő asszony, ő csak az igazán dicséretre méltó! (Példabeszédek 31:30)” Táánit 26b

Áv hó tizenötödik napja, azaz Tu BeÁv a zsidó naptár egyik legkülönösebb dátuma. Manapság ugyan a történelem homályába vész e nap jelentőssége, de látjuk, hogy a Talmud párhuzamot von Tu BeÁv és Jom Kipur között. A Talmud szerint hat dolog történt ezen a napon. 1. Bölcsek ezen a napon oldották fel a törzsek közötti házasság tilalmát a honfoglalás után. 2. Ezen a napon fogadták vissza Benjámin törzsét a kellemetlen gibeai incidens miatt (ld. Bírák könyve 21. fejezet). 3. Ezen a napon szűnt meg a sivatagi vándorlás idején a 40. évben az Egyiptomból kivonult generáció halála. 4. Hóséá ben Élá ezen a napon távolíttatta el a Jerovám ben Nevát által kihelyezett őrszemeket a jeruzsálemi útról, akik az emberek eljutását akadályozták a Szentélybe. 5. Bétár eleste után a rómaiak ezen a napon engedélyezték a halottak eltemetését. 6. Ezen a napon fejezték be minden évben a Szentélyben az oltárok működtetéséhez szükséges fa beszerzését.

A Talmud szövege jó pár kérdést vet fel. Először is, a felsorolt események első ránézésre nem tűnnek elégségesnek ahhoz, hogy az egyik legnagyobb örömünnepet tartsuk ezek miatt. Másodsorban, nem tűnik úgy, hogy a párhuzam hatalmas lenne Tu BeÁv és Jom Kipur között. Harmadszor, Jom Kipurt a többség egyáltalán nem örömünnepként éli meg; ez egy hosszú és nehéz nap, amikor nem lehet semmit csinálni, se enni, se inni − és mégis, ez lenne az egyik legnagyobb örömünnep?

A zsidó időfelfogásban az idő nem egy végtelen egyenes, hanem egy spirál, amin az egymás alatt lévő pontok szintén kapcsolódnak egymáshoz. Mindegyik ünnepnapunk dátumához több esemény is köthető. Például, Tisá BeÁv napján rombolták le először a babilóniaiak, másodszor pedig a rómaiak a jeruzsálemi Szentélyt, és ugyanezen a napon, a történelem során többször is, nagy bajokkal és kihívásokkal kellett szembenéznie a zsidó népnek. Jom Kipur ugyan a megtérés és engesztelés napja, de pontosan azért, mert ez egy boldog, örömet jelentő nap. Ez az a nap, amikor Mózes lehozta a Szináj-hegyről másodszorra is a kőtáblákat, de ezúttal nem kellett összetörnie azokat, mivel a sálom (béke, teljesség, harmónia) helyreállt a nép és az Örökkévaló között, engesztelést nyertünk. Ezért kaptuk ezt a napot a megbánásra, hiszen ez a nap mindig is a zsidó nép és az Örökkévaló közötti harmóniát jelképezte. Ezért ez az egyik legnagyobb örömünnepünk.

Tu BeÁv szintén a béke és harmónia helyreállítását jelképezi. Harmónia akkor van, ha a gépezetben minden csavar a helyén áll, és összhangban dolgoznak együtt. Ezért fontos a törzsek közötti házasság engedélyezése és minden törzs bevétele a szövetségbe, illetve hogy mindenki számára elérhető legyen a Szentély, a vallási központ. Ezért fontos, hogy egy generáció ne csak a halált várja, hanem a megfelelő inspirációval és motivációval képes legyen a közösséget előrébb vinni, és hogy halottainktól illendő búcsút vehessünk. És ezért fontos, hogy a szükséges tevékenységeket, mint pl. a favágás, amik önmagukban nem célok, hanem eszközök, félre tudjuk tenni, és a valódi szolgálatra koncentráljunk. Persze mindent csak a maga idejében.

A Tóra értékrendje szerint a zsidó leányok egyik legfőbb értéke a visszafogottság és a szerénység. És mégis, látjuk, hogy a szép lány a szépségével próbálja magára vonni a figyelmet. Első ránézésre úgy tűnik, mintha a mai modern világ szemével, és nem a zsidó hagyományok szemével néznénk a dolgokat. Hát nem a belső értékek a legfontosabbak? Miért számít mégis a szépség?

Sokak számára az esztétikai külsőségek fontosak. A Tóra ugyan nem preferálja ezt, de elfogadja, hogy létezik, és a megfelelő mederbe tereli az esztétikai vágyat. Szépre vágysz? Vedd feleségül, és szánd rá magad, hogy hosszú évek türelmével és megértésével a külső szépség mélyére áss, és egy annál sokkal mélyebb belső szépséget találj. Ezért hívják a lányok az ifjakat, mindegyiket a maga módján, az alapján, mi a fontos számukra, legalábbis eleinte.

Egy kedves barátom mesélte, hogy a jesivájukba ellátogatott egyszer egy párkapcsolatokkal foglalkozó rabbi. Ez a rabbi mesélte, hogy egy nap egy fiatal jesivanövendék azt mondta, hogy neki bizony csak a szép és csinos lányok tetszenek, és tudja, hogy a belső értékeket is figyelembe kell venni, de neki ez csak akkor megy, ha megvan hozzá a szép külső. Azt kérdezte a rabbitól, hogy tudna-e ajánlani valakit számára, akivel megismerkedhetne. A rabbi így válaszolt: “A kérésed teljesen megalapozott, csak egy baj van, nincsenek szép lányok.” “Hogyhogy?” – kérdezte a fiú. A rabbi így válaszolt: “Egyetlen ilyen lány volt a világon, de őt én vettem feleségül.”

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás