Háláchá

Tu Bisvát – a Fa újéve

“…az élet fája, azok számára, akik megragadják azt.”

Szerző: Balla Zsolt rabbi
Megjelent: Forrás – 2011. január

Szerző: Balla Zsolt rabbi
Megjelent: Forrás – 2011. január

Talán vannak, akik meglepődve olvassák, hogy a cím nem “a fák újéve”, hanem “a Fa újéve”. Az általunk megszokott szóhasználatban mindig többes számban szoktunk beszélni a fák újévéről. Pedig ha a Ros Hásáná traktatus első misnáját figyelmesen elolvassuk, a következőt látjuk:

“Négy újév van [a zsidó naptárban]. Niszán hónap első napja a királyok és ünnepek újéve. Elul hónap első napja az állatok után fizetett tized újéve; (Rabbi Eliézer és Rabbi Simon szerint Tisré hónap elsején). Tisré hónap első napja, az évek, a smitá-évek, a jóvel-évek, az ültetés és a zöldségek újéve. Sevát hónap első napja a Fa újéve, Sámmáj tanháza szerint; Hillél tanháza szerint [Sevát hónap] tizenötödik napja [a Fa újéve].”

“A Fa újéve” (vagy ahogyan az eredeti héber hangzik: ros hásáná láilán) kifejezésben a “Fa”egyes számban szerepel, ellentétben a többi újév vonatkozó dolgaival. Melyik az a Fa, amelyikről a misna beszél?

A fa, mint allegória, rendkívül gyakran szerepel a tórai és a rabbinikus irodalomban. A Talmud (Táánit 7a) idézi a tórai verset (Dvárim 20:19), amiben az embert a Tóra a fához hasonlítja. A Tóra maga is Éc Chájim, “az élet fája, azok számára, akik megragadják azt” – írja Salamon király a Példabeszédekben (Mislé 3:18). Mikor Mózes kémeket küld az Ígéret Földjére, utasítja őket, hogy nézzék meg, hogy van-e ott fa, vagy sem. Rási kommentárjában olvashatjuk, hogy az utasítás nem a “valódi” fákra vonatkozik, hanem arra, hogy él-e ott olyan igaz ember, akinek érdemei megakadályozhatnák a honfoglalást.

Amikor az Örökkévaló megteremtette az embert, egyetlen parancsolatot adott neki, mely egy fával volt kapcsolatos: a jó és rossz tudásának fájáról nem szabad ennie. Az Éden kertjében az ember csak a fa gyümölcsével táplálkozott, csak az onnan való kiűzetés után evett “a mező füvéből”. Az első ember hozott egy rossz döntést: nem az élet fájáról akart enni, hanem a jó és rossz tudásának fájáról. Amikor evett a fáról, elvágta magát az élet forrásától.

Tu Bisvát ünnepe a visszakapcsolódás az élet forrásához, a Tórához, mely a világmindenség tervrajza. Tu Bisvát lényege megérteni az élet allegóriáját nagyobb mélységben, megérteni a fizikai lét alapján a mi valódi, spirituális természetünket, valamin megtanulni vigyázni a fizikai világ értékeire, mely tanít bennünket arra, milyenek is vagyunk mi magunk. A Fa újéve ez alapján a Tóra újéve. De ez még csak a tervezés időszaka, amihez mi még nem tudunk viszonyulni. Ezért is a zsidó liturgiában az egyetlen megemlékezés az, hogy Tu Bisvát-kor nem mondunk Táchánunt, könyörgő imát. Érdemes megvizsgálni, mi az oka, hogy Sámmáj és Hillél tanháza között vita van arról, hogy a hónap melyik napján van a Fa újéve. A kérdésre a választ a Babilóniai Talmud (Ros Hásáná 14a), illetve Toszafot hozzáfűzött kommentárja szerint mindkét tanház bölcsei egyetértenek abban, hogy az újév akkor van, amikor az éves csapadék nagyobbik része már leesett, csak abban nem értenek egyet, hogy pontosan a hónap melyik napja ez az időpont.

A berdicsever rebbe, Ráv Lévi Jichák Kedusát Lévi című könyvében érdekes párhuzamot von Tu Bisvát és Tu Beáv között, mely talán arra is választ ad, miért Hillél tanházának véleménye vált a vitában mérvadóvá. A Kedusát Lévi először ismerteti a híres talmudi vitát Rabbi Eliézer és Rabbi Jehosúá között (Ros Hásáná 10b-11a) arról, hogy melyik hónapban teremtetett a világ. Rabbi Eliézer szerint Tisré, Rabbi Jehosúá szerint Niszán hónapban, pontosabban e hónapok első napja volt a teremtés hatodik napja; azaz Rabbi Eliézer szerint a teremtés első napja Elul hónap huszonötödike, még Rabbi Jehosúá szerint Ádár hónap huszonötödike volt. Pont negyven nappal Elul 25. előtt Tu Beáv van, Ádár 25. előtt pedig Tu Bisvát. Ahogyan a Talmud tanítja több helyen (pl. Szóta 2a), hogy negyven nappal egy ember, vagy akármely dolog születése előtt sok minden eldől az adott teremtmény jövőjére vonatkozóan − ekkor körvonalazódik az alkotói tervezés. Ugyanígy volt ez a világ teremtésénél. Tu Bisvát jelöli a negyvenedik napot Niszán hónap elseje előtt, mely a misztikusok szerint a világ könyörületes oldalának (héberül midát háráchámim) teremtésének ideje.

Mindennek fényében a Sámmáj és Hillél tanházai közti vitát a következők szerint lehet értelmezni. Sámmáj tanházának szemszögéből a fák újéve egy kizárólag technikai dátum, a gyümölcsfák terményei után befizetett adó számításának időpontja. Hillél tanháza szerint ez az ünnep egyben az “Élet Fája” teremtésének emléknapja.

A 17. századi cfáti kabbalisták, Ráv Jichák Luria és tanitványai ülték meg az első Tu Bisvát-i Széder-estét, Pészách mintájára, amit napjainkban többen is meg szoktak tartani, 4 pohár borral, különböző szimbolikus gyümölcsök evésével. Ennek a különleges Széder-estének a szövegét könnyen megtalálhatjátok az interneten. Érdemes megülni ezt az estét, és megismerkedni a gyümölcsök szimbolikájával a zsidó hagyományban.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás